A Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.30322/2014/9. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 215. §, 339. §, 340. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 43. §, 62. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 1. §, 2. §, 97. §, 2006. évi IV. törvény (Gt.) 13. §, 2006. évi V. törvény (Ctv.) 94. §, 103. §, 113. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §]

DEBRECENI KÖZIGAZGATÁSI

ÉS MUNKAÜGYI BÍRÓSÁG

8.K. 30.322/2014/9. szám

A ... Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a Boray Ügyvédi Iroda (ügyintéző ügyvéd: dr. Borsy János) által képviselt felperesnek - jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Észak-alföldi Regionális Adó Főigazgatósága alperes ellen adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő

í t é l e t e t :

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

A bíróság kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 100.000 (százezer) forint perköltséget.

A bíróság kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra1.500.000 (egymillió-ötszázezer) forint feljegyzett eljárási illetéket.

Ezen ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s :

A bíróság a felek nyilatkozatai, a csatolt okiratok, valamint a közigazgatási eljárás iratanyaga alapján az alábbi tényállást állapította meg:

A felperest a ... Törvényszék Cégbírósága a ... cégjegyzékszám alatt tartja nyilván. A felperes egyszemélyes gazdasági társaság, az egyetlen tagja a G. B.V. Holland székhelyű gazdasági társaság.

A felperes 2011. augusztus 1. napjával elhatározta a végelszámolás útján történő megszűnését.

A felperes 2011. július 31-i fordulónappal elkészített tevékenységet záró mérlegének adatai alapján, jegyzett tőkéje 40.000.000 Ft, saját tőkeállománya -727.011.000 Ft, a társaság kötelezettségei a társaság tagjával szemben fennállt 756.814.000 Ft összegű kötelezettség volt.

A felperes tagja 2013. február 26. napán nem pénzbeli hozzájárulást bocsátott a felperes rendelkezéseire akként, hogy társasággal szemben fennálló 756.759.704 Ft értékű követelését a felperesre ruházta akként, hogy abból 100.000 Ft a társaság jegyzett tőkéjét növelte, míg a fennmaradó 756.659.704 Ft a felperes tőketartalékába került elhelyezésre.

Minderre tekintettel a felperesnek a tagjával szemben fennálló tartozása 0 Ft-ra csökkent. A jegyzett tőke változással kapcsolatos cégadatok változását a cégbíróság átvezette.

A felperes 2013. szeptember 30. napján kelt alapítói határozattal elfogadta a végelszámolási időszak adóbevallásait, zárójelentést, valamint a végelszámolási időszak mérlegét és kezdeményezte a felperesnek cégjegyzékből való törlését.

Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél ... számú megbízólevéllel 2011. augusztus 1. napjától 2013. szeptember 30. napjáig terjedő végelszámolás alatti időszakra vonatkozóan az általános forgalmi adó kivételével valamennyi adóra és költségvetési támogatásra elvégzett bevallások utólagos ellenőrzésére irányuló vizsgálatot folytatott le, melyre tekintettel a ... számú, a ... számú határozattal módosított elsőfokú határozatában a felperes terhére társasági adó adónemben 37.986.000 Ft adóhiánynak is minősülő adókülönbözetet állapított meg, továbbá rendelkezett 18.778.000 Ft adóbírság és 341.000 Ft késedelmi pótlék előírásáról.

Az elsőfokú határozattal szemben felperes fellebbezést terjesztett elő hivatkozva arra, hogy a végelszámolás alatt a jegyzett tőke emelésének jogszabályi korlátja nincs, a kialakult bírói gyakorlat szintén nem korlátozza a végelszámolás alatt a jegyzett tőke emelésének lehetőségét. Arra vonatkozóan sincsen előírás, hogy a tőke megemelésére elsődlegesen a gazdasági tevékenység finanszírozása érdekében kerülhet csak sor. Nem volt alátámasztható jogszabályi hivatkozással az, hogy a tagi kölcsön nyújtásából származó kötelezettség pénzmozgással nem járó tőkeemelés formájában történő rendelkezésre bocsátása a gazdasági társaság részére ne lenne megengedett. Hivatkozott a NAV által 2013. január 28. napján kiadott tájékoztatóban foglaltakra, mely szerint az ilyen jellegű hitel-tőke konverzió a jogszabályok által nem tiltott, az adófizetési kötelezettséget nem keletkeztet.

Az alperes a 2014. március 4. napján kelt, felülvizsgálattal érintett ... számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határozat indokolásában kifejtette, hogy bár nem tiltott a hasonló jellegű hitel-tőke konverzió, azonban a felperes által is hivatkozott NAV tájékoztató szerint nem hagyható figyelmen kívül az Adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 2. § (1) bekezdésében megfogalmazott előírás, miszerint az adójogviszonyban a jogokat rendeltetésszerűen kell gyakorolni és az adótörvények alkalmazásában pedig nem minősül rendeltetésszerű joggyakorlásnak az olyan szerződés vagy más jogügylet, melynek célja az adótörvényben foglalt rendelkezések megkerülése. Az állásfoglalás szerint tehát az ilyen jogügyleteket adójogi szempontból, azok valós gazdasági tartalma szerint az adott eset összes körülményei alapján kell mérlegelni.

Ezzel szemben az alperesi határozatban foglaltak alapján megállapítható volt, hogy a felperes a vizsgált időszakban gazdasági tevékenységet már nem folytatott, a végelszámolással kapcsolatban sem merült fel jelentősebb kiadása, így az elsőfokú adóhatóság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a fellebbezésben foglaltakkal szemben tevékenység finanszírozásához és a végelszámolás lefolytatásához a tag további pénzbeli hozzájárulására semmilyen szükség nem volt, vagyis a jegyzett tőke és a tőketartalék megemelésének más oka nem lehetett, csak az, hogy a tagi kölcsönt a társaság a tőkeemeléséből fizesse vissza, így nem kényszerült a tagi kölcsön elengedésére, amely a társaság számára rendkívüli bevételt, ebből következően pedig társasági adófizetési kötelezettséget jelentett volna. A jegyzett tőke megemelése tehát nem minősült rendeltetésszerű joggyakorlásnak, annak kizárólagos célja a társasági adótörvényben foglalt rendelkezések megkerülése volt. Így tehát az elsőfokú adóhatóság a jogerős határozat szerint helyesen döntött úgy, hogy az Art. 1. § (7) bekezdését alkalmazva a társaság által a jegyzett tőke és tőketartalék emeléseként kezelt gazdasági eseményt a társaságnak a tagja felé fennálló tartozás elengedésének, illetve a tőkeemelésre elszámolt összeget rendkívüli bevételnek, ezzel az adózás előtti eredménybe beszámító tételnek minősítette. Hivatkozott arra, hogy a társaság a végelszámolását befejezte, így az arra vonatkozó hivatkozás, hogy a tevékenységét folytathatta volna megalapozatlan, így tehát az elsőfokú adóhatóság a tényállást minden rendelkezésre álló tény, körülmény vizsgálatával kétséget kizáróan tisztázta.

Az alperes határozatával szemben a felperes határidőben keresetet terjesztett elő, melyben kifejtette, hogy az adóhatóság által kifogásolt hitel-tőke konverzió jogszerű, a számviteli törvény rendelkezései szerint kifejezetten megengedett tőkeemelési mód, mely adófizetési kötelezettséget nem keletkeztet.