BH 2009.4.123 24 éves korban, 67%-os munkaképesség-csökkenést okozó munkahelyi balesetnél munkavállalói közrehatás alapján a munkáltatóra terhesebb 25-75%-os kármegosztás alkalmazásával a nem vagyoni kártérítés címén 10 millió forint megfizetése iránti kereset alapján 7 millió forintban való marasztalás a törvénynek megfelel [Mt. 174. §, 177. §].

A felperes a keresetében a 2005. április 19-én elszenvedett súlyos munkahelyi balesete miatt 10 000 000 forint nem vagyoni kártérítés és kamata megfizetésére kérte az alperest kötelezni.

A munkaügyi bíróság a megismételt eljárásban hozott - kijavított - ítéletével kötelezte az alperest 3 000 000 forint és annak 2005. április 20-ától számított késedelmi kamata megfizetésére, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

Az ítéleti tényállás szerint a felperes lakatos munkakörben dolgozott az alperesnél, amely alvállalkozóként az M8-as autópálya d.-i Duna-híd elemeinek kiszállításában vett részt más alvállalkozókkal együtt. 2005. április 19-én a műhelyben elkészült hídelemeket sínen mozgatható kocsira helyezték fel, amelyet K. I. egyéni vállalkozó által vezetett targonca húzott ki. A hídelem 2-3 méterre túlnyúlt a szállítókocsin. A targoncás a kivontatás után a járművével visszament háttal a szállítmány mögé, amikor a felperes a vontató hevedert a hídelem alá bújva ráakasztotta a szállítókocsira, majd intett a targoncavezetőnek, hogy tolasson hátra, mivel a hevedert nem érte el. Tolatás közben a targonca megugrott, és felperest a szállítókocsiról kinyúló hídelemhez nyomta.

A felperes súlyos sérüléseket szenvedett, a kiegészített orvosszakértői vélemény szerint a baleset miatt életveszélyes állapot következett be, a felperes vékonybelei 70%-át el kellett távolítani, jobb oldali veséje beszakadt a húgyvezetékkel együtt, sérült a mája, a tüdeje; jobb csípőcsontja, bal oldali medencecsontja, jobb medencéje két helyen történt törését szenvedte el, egyik heréjét is el kellett távolítani. A felperes baleseti eredetű munkaképesség-csökkenését 67%-os mértékűnek véleményezték.

A munkaügyi bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján megállapította, hogy az alperesnél nem készült technológiai utasítás a hídelemek kiszállítására, a szállítókocsik vontatására, ezt a baleset után készítették el. A vontatás szabályszerű voltára oktatás nem történt. A munkavégzésben részt vevők kezdetben használták a vonórudat, később a könnyebb, gyorsabb munkavégzés érdekében a hevederrel való visszahúzást alkalmazták.

A munkaügyi bíróság az Mt. 174. § (1) bekezdése alapján megállapította a baleseti következményekért fennálló alperesi kárfelelősséget, a felperes gondatlan eljárására tekintettel - miszerint a tolató jármű mögött, annak útvonalába beállva irányító jelzést adott a targoncásnak a tolatásra - kármegosztásról döntött, ennek során a felperes vétkes közrehatását 25%-ban határozta meg.

A nem vagyoni kártérítés mértéke tekintetében értékelte, hogy a felperest fiatalon, 24 évesen érte a baleset, a súlyos egészségkárosodása végleges, a következményes elfajulásos elváltozások az életkor előrehaladtával fokozódhatnak, állapotában rosszabbodást eredményezhetnek. Életlehetőségei beszűkültek, házassága ezzel összefüggésben megromlott, elvált. A munkaügyi bíróság mindezek alapján - csökkentő tényezőként értékelve a vétkes közrehatást -, 3 000 000 forint nem vagyoni kártérítést tartott az elszenvedett sérelemmel arányosnak.

A felperes fellebbezése az alperesi marasztalás 7 000 000 forintra emelésére, az alperes fellebbezése a kereset elutasítására irányult. A felperes vitatta a vétkessége megállapítását, és a kármegosztást is.

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság kijavított ítéletét helybenhagyta.

A másodfokú bíróság helytállónak találta az alperes kártérítési felelőssége fennállásáról levont elsőfokú ítéleti következtetést. A felperes vétkes közrehatása vizsgálata körében értékelte még, hogy a vonórúd kötelező használatára vonatkozó követelményt ismerte, a vonórúd rendelkezésre is állt, ezért a vétkes közrehatás alapján a kármegosztás arányát 50-50%-ban állapította meg. Megítélése szerint az elszenvedett súlyos sérülések a bírói gyakorlat alapján magasabb nem vagyoni kártérítést igényelnének, azonban a kármegosztás előbbi arányának figyelembevétele mellett az elsőfokú bíróság által megállapított összegű nem vagyoni kártérítést alkalmasnak tartotta a kompenzációra.

A jogerős ítélet ellen mindkét fél felülvizsgálati kérelmet nyújtott be.

Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a keresetet elutasító határozat hozatalát kérte. Jogszabálysértésként a Pp. 206. § (1) bekezdése, az Mt. 174. § (2) és (3) bekezdése, az MK 29. számú állásfoglalás, valamint az MK 148. számú állásfoglalás megsértésére hivatkozott, mivel álláspontja sze­rint a balesetet a felperes kizárólagos elháríthatatlan ma­gatartása okozta. Vitatta azt a megállapítást, hogy a felperes az adott időben darukötözői tevékenységet folytatott, mivel akkor semmilyen tevékenységre nem volt kötelezve, meg kellett volna várnia két másik munkatársát, mivel hárman kezdhették volna el a munkafolyamatot. A felperes oktatásban részesült, a vonórúd rendelkezésére állt, egy harmadik személy kérelmére ment oda segíteni, önként az álló jármű és a targonca közé belépett, kényelmi szempontból használt kötelet, döntését semmilyen oktatással, utasítással befolyásolni nem lehetett. A targoncás mint harmadik személy döntése is elháríthatatlan volt az alperes részéről, a cselekménye bűncselekménynek minősült. A büntetőbíróság ítélete rögzítette, hogy a felperes és a harmadik személy együttes tevékenysége miatt következett be a baleset, a targoncás látta a felperes elhelyezkedését. Ezen cselekedeteket az alperes semmilyen formában nem háríthatta el. Utalt a felperes ellentmondásos előadásaira és arra, hogy a tényállást a büntetőbíróság ítélete állapította meg helyesen.

A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a keresetének helyt adó határozat hozatalát kérte. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok hiányosan tárták fel a tényállást, ellentétesek a Pp. 206. § (1) bekezdésében előírtakkal. Előadta, hogy semmiféle munkavédelmi szabályt nem sértett meg, munkavédelmi oktatásban nem részesült, így nem volt ismerete a vonórúd kötelező használatáról. Fellebbezésében felsorolta az alperes által megsértett munkavédelmi szabályokat, ehhez képest az alperes egyetlen munkavédelmi szabálysértést nem tudott a terhére felhozni.

Az alperes felülvizsgálati kérelme alaptalan, a felperes felülvizsgálati kérelme részben alapos.

Az eljárt bíróságok az Mt. 174. § (1) bekezdése alapján helytállóan állapították meg, hogy a perbeli baleset a felperes munkaviszonyával összefüggésben következett be, ezért az Mt. 174. § (2) bekezdése alapján az alperes védekezésére tekintettel a felperes kizárólagos elháríthatatlan magatartására vonatkozó kimentési okot kellett vizsgálni.