62004CJ0142[1]

A Bíróság (negyedik tanács) 2005. július 14-i ítélete. Maria Aslanidou kontra Ypourgos Ygeias & Pronoias. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Symvoulio tis Epikrateias - Görögország. 92/51/EGK irányelv - Munkavállalók - Oklevelek elismerése - Üzem-egészségügyi dolgozó. C-142/04. sz. ügy.

C-142/04. sz. ügy

Maria Aslanidou

kontra

Ypourgos Ygeias & Pronoias

(a Symvoulio tis Epikrateias [Görögország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

"92/51/EGK irányelv - Munkavállalók - Oklevelek elismerése - Üzem-egészségügyi dolgozó"

A Bíróság ítélete (negyedik tanács), 2005. július 14.

Az ítélet összefoglalása

Személyek szabad mozgása - Letelepedés szabadsága - Munkavállalók - Oklevelek elismerése - 92/51 irányelv - Valamely szabályozott szakmának a saját állampolgárokra vonatkozókkal azonos feltételek szerinti megkezdése vagy gyakorlása (3. cikk) - Az érdekelt képesítéseinek az illetékes nemzeti hatóságok általi jóváhagyása nélküli közvetlen hatály - Kiegyenlítő intézkedések előírása - Korlátok

(92/51 tanácsi rendelet, 3. cikk, első bekezdés, a) pont)

A 89/48 irányelvet kiegészítve, a szakoktatás és szakképzés elismerésének második, általános rendszeréről szóló 92/51 irányelv 3. cikke első bekezdésének a) pontja akként rendelkezik, hogy a fogadó tagállam illetékes hatósága hiányos képesítésre való hivatkozással egyetlen tagállam állampolgárától sem tagadhatja meg az adott foglalkozásnak a saját állampolgárával azonos feltételek szerinti megkezdésének vagy gyakorlásának jogát, amennyiben a kérelmező olyan, az ezen irányelvben meghatározott oklevéllel rendelkezik, amely más tagállamban ahhoz szükséges, hogy annak területén az illető a foglalkozást megkezdhesse vagy gyakorolhassa, és ezt az oklevelet az egyik tagállamban szerezte.

Az irányelvben előírt határidőn belül elfogadott átültető intézkedések hiányában valamely tagállam állampolgára hivatkozhat az említett rendelkezésre annak érdekében, hogy a fogadó tagállamban engedélyt kapjon valamely szabályozott szakma gyakorlására.

E lehetőség nem tehető függővé az érdekelt okleveleinek az illetékes nemzeti hatóságok általi jóváhagyásától.

Ezen kívül a 92/51 irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében írt kiegyenlítő intézkedések az érdekelt tekintetében csak annyiban alkalmazhatók, amennyiben azokat a kérdéses kérelem elbírálásakor hatályos nemzeti jogszabályok előírják, amelynek meghatározása a nemzeti bíróság feladata.

(vö. 31., 36., 42. pont és rendelkező rész)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)

2005. július 14.(*)

"92/51/EGK irányelv - Munkavállalók - Oklevelek elismerése - Üzem-egészségügyi dolgozó"

A C-142/04. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Symvoulio tis Epikrateias (Görögország) a Bírósághoz 2004. március 17-én érkezett, 2003. december 30-i határozatával terjesztett elő az előtte

Maria Aslanidou

és

az Ypourgos Ygeias & Pronoias

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (negyedik tanács),

tagjai: K. Lenaerts tanácselnök, N. Colneric és K. Schiemann (előadó) bírák,

főtanácsnok: L. A. Geelhoed,

hivatalvezető: R. Grass,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- M. Aslanidou képviseletében A. I. Vagias dikigoros,

- a görög kormány képviseletében E. Skandalou, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében M. Patakia és H. Støvlbæk, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem arra irányul, hogy a 89/48/EGK irányelvet kiegészítve, a szakoktatás és szakképzés elismerésének második általános rendszeréről szóló, 1992. június 18-i 92/51/EGK tanácsi irányelv (HL L 209., 25. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 2. kötet, 47. o.) egyes rendelkezéseire ezen irányelv átültetésének hiányában mely feltételekkel hivatkozhat az átültetés határidejének lejárta után az irányelv hatálya alá tartozó oklevéllel rendelkező személy. A kérelem másodlagosan az EK-Szerződés 48. és 52. cikkének (jelenleg, módosítást követően EK 39. és EK 43. cikk) értelmezésére irányul.

2 Ezt a C-141/04. sz. Peros-ügyben a jelen ítélettel egy napon kihirdetett ítélethez (EBHT 2005; I-7181. o.) vezetetthez igen hasonló kérelmet az M. Aslanidou és az Ypourgos Ygeias & Pronoias (Egészségügyi és Népjóléti Minisztérium) között amiatt folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő, hogy ez utóbbi elutasította M. Aslanidou üzem-egészségügyi dolgozói foglalkozás gyakorlásának engedélyezése iránti kérelmét. A felperes kérelmét az e foglalkozás gyakorlására Németországban szerzett képesítésére alapozta.

Jogi háttér

A közösségi szabályozás

3 A 92/51 irányelv azokon a képzési szinteken hozza létre a szakoktatás és szakképzés elismerésének kiegészítő általános rendszerét, amelyekre a felsőfokú oktatásra korlátozódó hatályú, a legalább hároméves szakoktatást és szakképzést lezáró felsőfokú oklevelek elismerésének általános rendszeréről szóló, 1988. december 21-i 89/48/EGK tanácsi irányelvvel (HL 1989., L. 19., 16. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 337. o.) kialakított első általános rendszer nem vonatkozik.

4 A 92/51 irányelv ötödik preambulumbekezdése szerint e kiegészítő rendszernek az első általános rendszer elveivel azonos elveken kell alapulnia, és azzal azonos módon kell szabályozni.

5 A 92/51 irányelv 1. cikke értelmében oklevélnek minősül az irányelv értelmében az olyan tanúsítvány, amely azt igazolja, hogy birtokosa sikeresen elvégezte az ezen irányelv C. mellékletben található oktatási és képzési tanfolyamok egyikét, amennyiben:

- azt valamely tagállam illetékes hatósága állította ki,

- azt igazolja, hogy a bizonyítvány birtokosa rendelkezik olyan képesítéssel, amely egy szabályozott szakma gyakorlásához az adott tagállamban szükséges, és

- a tanúsítvánnyal igazolt oktatást, illetve szakképzést az érdekelt személy túlnyomórészt a Közösség területén végezte el.

6 A 92/51 irányelv C. mellékletének az alapügy tényállására alkalmazandó, azaz a 2004. január 28-i 2004/108/EK bizottsági határozattal (HL L 32., 15. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5. kötet) történt módosítása előtti szövegében szereplő foglalkozások egyike az üzem-egészségügyi dolgozó [Beschäftigungs- und Arbeitstherapeut(in)], mely a "Paramedicinális és szociálpedagógiai képzések" című 1. pontban, a Németországra vonatkozó harmadik francia bekezdésben található.

7 A 92/51 irányelv 3. cikke első bekezdésének a) pontja ekként rendelkezik:

"A 89/48/EGK irányelv sérelme nélkül, ha egy szabályozott szakma megkezdését vagy gyakorlását a fogadó ország törvényei valamilyen, az ezen irányelv [...] értelmében meghatározott oklevél megszerzésétől teszik függővé, akkor az illetékes hatóság a saját állampolgáraira vonatkozó feltételek teljesítésekor az e foglalkozás megkezdésének vagy gyakorlásának jogát hiányos képesítésre való hivatkozással nem tagadhatja meg egy tagállam állampolgárától:

a) amennyiben a kérelmező olyan, az ezen irányelvben [...] meghatározott oklevéllel rendelkezik, amely más tagállamban ahhoz szükséges, hogy annak területén az illető a foglalkozást megkezdhesse vagy gyakorolhassa, és ezt az oklevelet az egyik tagállamban szerezte [...]."

8 Ezen irányelv 3. cikkének sérelme nélkül annak 4. cikke lehetővé teszi, hogy a fogadó tagállam az ott meghatározott egyes esetekben meghatározott időtartamú szakmai tapasztalat igazolását, legfeljebb három évig tartó adaptációs időszak teljesítését vagy alkalmassági vizsga letételét kérje a kérelmezőtől (a továbbiakban: kiegyenlítő intézkedések). Ugyanez a cikk rögzíti az előírható kiegyenlítő intézkedések egyes szabályait és feltételeit.

9 A 92/51 irányelv 10. cikke felsorolja a fogadó tagállam illetékes hatósága által bizonyítékként követelhető, feddhetetlenséget igazoló okmányt, erkölcsi bizonyítványt vagy csődmentességi igazolást, valamint a fizikai és pszichikai alkalmasságot igazoló okmányt, és néhány rendelkezést tartalmaz a más tagállamok állampolgáraitól megkövetelhető esküről vagy ünnepélyes nyilatkozatról.

10 A 92/51 irányelv 13. cikkének (1) bekezdése értelmében a tagállamok ezen irányelv 17. cikkében meghatározott határidőn belül - azaz 1994. június 18-áig - kijelölik azokat az általuk felhatalmazott, illetékes hatóságokat, amelyekhez a kérelmeket be lehet nyújtani, és amelyek az irányelv szerinti határozatokat meghozzák; a tagállamok erről értesítik a többi tagállamot és a Bizottságot.

A nemzeti szabályozás

11 Görögországban az üzem-egészségügyi dolgozói foglalkozást "A műszaki oktatási intézmények (TEI) [...] c) Üzem-egészségügyi dolgozó részlegeiben szerzett oklevelek birtokosainak szakmai jogai" című, 83/1989 elnöki rendelet (FEK A' 37) szabályozza.

12 E rendelet 3. cikkének (4) bekezdése szerint e foglalkozás gyakorlásának feltétele az Egészségügyi, Népjóléti és Társadalombiztosítási Minisztérium (a továbbiakban: Egészségügyi Minisztérium) által kiadott engedély.

13 Az 1990. január 23-i A4b/251 egészségügyi és népjóléti miniszteri rendelet (FEK B' 94) M. Aslanidou kérelmének időpontjában azt írta elő, hogy az üzem-egészségügyi dolgozói foglalkozás gyakorlásának engedélyezése iránti kérelemhez csatolni kell az oklevél másolatát, "külföldi oklevél esetén a Közoktatás- és Vallásügyi Minisztérium oklevél egyenértékűségét elismerő határozatának" másolatát is.

14 Az 1983. november 22/24-i 1404/1983 törvény (FEK A' 173) alapügy tényállása szerinti időpontban hatályos szövege a Közoktatás- és Vallásügyi Minisztérium felügyelete alatt "Műszaki Oktatási Intézet" (a továbbiakban: ITE) néven közszolgálati szervet létesített a műszaki felsőoktatás pedagógiai és tudományos kérdéseiben e minisztériumnak való tanácsadásra.

15 Az 1985. szeptember 30-i 1566/1985 törvény (FEK A' 167) 1404/1983 törvény 14. cikke II. (2) bekezdése helyébe lépett 71. cikke (5) bekezdésének értelmében az ITE feladata többek között a külföldi, nem egyetemi felsőoktatási intézmények és részlegek; és az ezek által kiadott oklevelek, illetve a görög műszaki oktatási intézmények és az általuk kiadott oklevelek egyenértékűségének megállapítása.

16 Az ITE működéséről szóló, 1984. augusztus 3/december 17-i 567/1984 elnöki rendelet 2. cikke az ITE-n belül tudományos tanács létrehozását írja elő, és akként rendelkezik, hogy "képesítés vagy oktatási intézmény egyenértékűségének elismerése a tudományos tanács határozatával történik, melynek összefoglalóját a tudományos tanács elnöke közli az érdekelttel. A képesítés egyenértékűsége igazolásának e tájékoztatás minősül".

17 Az alapeljárást előidéző tényállás időpontját követően fogadták el a 92/51 irányelvnek a görög jogba való átültetéséről szóló, 1998. július 29-i 231/1998 elnöki rendeletet (FEK A' 178).

18 E rendelet 14. cikke a szakoktatási és szakképzési képesítések egyenértékűségének elismerésével megbízott tanács ("Symvoulio Epangelmatikis Anagnorisis Titlon Ekpaidefsis kai Katartisis"), mint ad hoc állami szerv kizárólagos hatáskörébe vonta a 92/51 irányelv hatálya alá tartozó oklevelek birtokosai számára a megfelelő szabályozott szakma görögországi gyakorlása jogának elismerését. E szerv e tárgyban kizárólagos hatáskörrel rendelkezik, és állásfoglalása a foglalkozás gyakorlásának engedélyezésére illetékes minisztériumra kötelező.

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

19 M. Aslanidou görög állampolgár három éves képzést követően a stuttgarti akkreditált üzem-egészségügyi dolgozói iskolában (Németország) sikerrel letette az országos üzem-egészségügyi dolgozói vizsgát ("Zeugnis über die Staatliche Prüfung für Beschäftigungs- und Arbeitstherapeuten"), mely Németországban az üzem-egészségügyi dolgozói foglalkozás gyakorlására jogosít.

20 Mivel M. Aslanidou e foglalkozást Görögországban kívánta gyakorolni, kérelmet nyújtott be a thesszaloniki prefektúra Egészségügyi Igazgatóságához a 89/48 irányelv alapján. E kérelmet áttették az Egészségügyi Minisztériumba az üzem-egészségügyi dolgozói szakképesítések elismerésével megbízott tanács ("Symvoulio Anagnorisis Epaggelmatikon Titlon Ergotherapeuton", a továbbiakban: SAETE) által megkövetelt feltételek vizsgálatára.

21 A SAETE eljárását felfüggesztette, és azt kérdezte az ITE-től, hogy az iskola, ahol M. Aslanidou Németországban tanult, "abba a körbe tartozik-e, ami Görögországban a felsőoktatásnak felel meg". Az ITE válaszát követően - miszerint a felperes oklevele a görög műszaki oktatási intézmények által kiadott képesítésekkel nem egyenértékű - a SAETE akként határozott, a M. Aslanidou által benyújtott igazolások nem felelnek meg a 89/48 irányelvben előírtaknak, így a felperesnek az üzem-egészségügyi dolgozói foglalkozás gyakorlására a 89/48 irányelv alapján nem adható engedély. Ezért M. Aslanidounak azt javasolta, hogy a 92/51 irányelv görög jogba való átültetése után nyújtson be újabb kérelmet.

22 Végül a SAETE 1998. május 12-i 1. sz. határozatával hivatalosan is elutasította M. Aslanidou kérelmét azzal az indokkal, hogy a M. Aslanidou által hivatkozott képesítés nem felsőoktatási oklevél, mivel a kérdéses német oktatási intézménybe való felvételhez nyolc-tíz év alapképzés volt szükséges, nem pedig tizenkettő, így a 89/48 irányelvben előírt feltételek nem teljesültek.

23 M. Aslanidou ezt az elutasító határozatot 1998. július 21-én keresettel támadta meg a Symvoulio tis Epikrateias előtt.

24 Az alapeljárásban a kérdéseket előterjesztő bíróság álláspontja szerint nyilvánvaló, hogy noha M. Aslanidou a 89/48 irányelv alapján kérte az üzem-egészségügyi dolgozói foglalkozás gyakorlásának engedélyezését, az illetékes hatóság köteles lett volna a kérelmet és a felperes által előadott tényeket hivatalból a helyes jog, azaz a 92/51 irányelv alapján vizsgálni.

25 E tekintetben a Symvoulio tis Epikrateias bizonytalan abban, hogy a 92/51 irányelv átültetési határidejének lejárta és a belső jogba történt késedelmes átültetésének időpontja között valamely jogalany - más tagállamban szerzett és ezen irányelv hatálya alá tartozó oklevél alapján - az irányelv releváns rendelkezéseire hivatkozva kérhet-e a fogadó tagállam hatóságaitól a megfelelő szabályozott szakma gyakorlására engedélyt.

26 Az alapeljárásban a Symvoulio tis Epikrateias tagjainak többsége úgy véli, hogy a 92/51 irányelv 3., 4. és 10. cikke feltétel nélküli és kellően pontos azon feltételek tekintetében, amelyek mellett a fogadó tagállam hatóságai kötelesek a más tagállamban szerzett oklevél birtokosa részére a szabályozott szakma fogadó tagállambeli gyakorlását engedélyezni, és így e cikkekre az ilyen oklevél birtokosa az irányelv átültetési határidejének lejárta után hivatkozhat.

27 E többségi álláspont szerint a 92/51 irányelv 13. cikke (1) bekezdésének értelmében illetékes hatóság kijelölésének hiánya nem akadálya az e rendelkezésekre való hivatkozásnak, mivel az ezen irányelv átültetése előtt hatályos tagállami jogszabályok egy bizonyos közigazgatási szerv feladatává tették annak megállapítását, hogy a kérdéses foglalkozás gyakorlásának feltételei teljesültek és a kérdéses foglalkozás gyakorlására jogosító engedélynek az érdekelt részére történő esetleges kiadását.

28 Azonban a Symvoulio tis Epikrateias tagjainak kisebbségi véleménye szerint a kérelem elutasítását egyrészt az indokolta, hogy a 92/51 irányelv rendelkezéseire jogalany a vitás kérelem benyújtásakor nem hivatkozhatott, másrészt az, hogy az ezen irányelv 13. cikke (1) bekezdésének értelmében a kérelmek elbírálására illetékes hatóság nem volt még kijelölve.

29 A Symvoulio tis Epikrateias bizonytalan továbbá abban, hogy amennyiben a 92/51 irányelv rendelkezéseire nem lehet az Egészségügyi Minisztérium előtt közvetlenül hivatkozni, köteles lett volna-e az Egészségügyi Minisztérium mégis azt vizsgálni a Szerződés 48. és 52. cikke alapján, hogy a felperes Németországban szerzett képesítése egyenértékű-e a görög oklevelekkel.

30 Ebben a helyzetben a Symvoulio tis Epikrateias az eljárást felfüggesztette, és a következő kérdéseket terjesztette előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé:

"1) A [...] 92/51 irányelv 3. cikkének, 4. cikke (1) bekezdése a) és b) pontjának és (2) bekezdésének, valamint 10. cikke (1)-(4) bekezdéseinek rendelkezései [...] feltétlenek és kellően pontosak-e ahhoz, hogy az irányelv átültetési határidejének lejárta és (fogadó tagállami) belső jogba történt késedelmes átültetésének időpontja között valamely jogalany - más tagállamban szerzett és a fenti rendelkezések hatálya alá tartozó oklevél alapján - e rendelkezésekre hivatkozhasson a nemzeti jogszabályok értelmében illetékes közigazgatási szerv előtt, valamely szabályozott szakma fogadó tagállamban való gyakorlásának engedélyezése érdekében?

2) Amennyiben az irányelv átültetési határidejének lejárta és belső jogba történt késedelmes átültetésének időpontja között a jogalany nem hivatkozhat a [...] 92/51 irányelv rendelkezéseire a nemzeti jogszabályok alapján a fogadó tagállam - valamely nemzeti műszaki oktatási intézményben (TEI) oklevelet szerzett vagy az indokolásban leírt általános jóváhagyási eljárás keretében egyenértékűnek elismert külföldi oklevéllel rendelkező jelöltek számára valamely foglalkozás gyakorlásának engedélyezésével megbízott - közigazgatási szerve előtt, e közigazgatási szerv, [a Szerződés 48. és 52. cikkére tekintettel] [...], függővé teheti-e a kérdéses foglalkozás gyakorlásának a más tagállamban szerzett oklevél birtokosának ezen időszakban benyújtott kérelmére történő engedélyezését ezen oklevél akadémiai egyenértékűségének a fenti általános eljárásban való előzetes elismerésétől és a nemzeti jogszabályokban előírt vizsgák sikeres letételétől, vagy pedig e szervnek magának kell elvégeznie az egyfelől a kérdéses oklevéllel tanúsított képesítések, másfelől a nemzeti jogszabályokban megkövetelt ismeretek és képesítések összehasonlító vizsgálatát ahhoz, hogy a következményekről határozzon?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésről

31 A 92/51 irányelv 3. cikke első bekezdésének a) pontja akként rendelkezik, hogy a fogadó tagállam illetékes hatósága hiányos képesítésre való hivatkozással egyetlen tagállam állampolgárától sem tagadhatja meg az adott foglalkozásnak a saját állampolgárával azonos feltételek szerinti megkezdésének vagy gyakorlásának jogát, amennyiben a kérelmező olyan, az ezen irányelvben meghatározott oklevéllel rendelkezik, amely más tagállamban ahhoz szükséges, hogy annak területén az illető a foglalkozást megkezdhesse vagy gyakorolhassa, és ezt az oklevelet az egyik tagállamban szerezte.

32 M. Aslanidou a 92/51 irányelv C. mellékletének 1. pontjára figyelemmel ezen irányelv 1. cikke értelmében vett oklevél birtokosa. Helyzete tehát ezen irányelv 3. cikke első bekezdése a) pontjának hatálya alá tartozik. Így a Bíróságnak nem kell ugyanezen irányelv 3. cikke első bekezdése b) pontjának - mely csak akkor alkalmazandó, ha a kérdéses foglalkozás a származási tagállamban nem szabályozott - értelmezéséről határoznia.

33 A 89/48 irányelv 3. cikke első bekezdésének a) pontját illetően - amelynek szövege lényegében azonos a 92/51 irányelv 3. cikke első bekezdésének a) pontjáéval - a Bíróság már korábban úgy határozott, hogy az feltétlen és kellően pontos tartalmú rendelkezésnek minősül ahhoz, hogy a jogalanyok alappal hivatkozzanak rá a nemzeti bíróság előtt, az irányelvnek a nemzeti jogba való átültetésétől az előírt határidő alatt tartózkodó állammal szemben (a C-102/02. sz. Beuttenmüller-ügyben 2004. április 29-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-5405. o.] 55. pontja). Ugyanez a megállapítás igaz a 92/51 irányelv 3. cikke első bekezdésének a) pontjára is, mivel ezen irányelv ötödik preambulumbekezdése értelmében az azon irányelvvel bevezetett kiegészítő rendszernek kifejezetten a 89/48 irányelvvel bevezetett első, általános rendszer elveivel azonos elveken kell alapulnia, és azzal azonos módon kell szabályozni.

34 Arról a lehetőségről szólva, hogy valamely szabályozott szakma gyakorlását a kérelmező 92/51 irányelv 4. cikkében írt kiegyenlítő intézkedéseknek való előzetes megfelelésének feltételétől tegyék függővé, a Bíróság a 89/48 irányelv vonatkozásában kimondta, hogy amennyiben azokat a kérdéses kérelem elbírálásakor hatályos nemzeti jogszabályok előírják, az illetékes hatóság elvileg jogosult az érdekelt tekintetében kiegyenlítő intézkedéseket alkalmazni az irányelv 4. cikkének (1) bekezdése alapján, az ott ehhez előírt feltételek teljesülése esetén (erről lásd a C-285/01. sz. Burbaud-ügyben 2003. szeptember 9-én hozott ítélet [EBHT 2003., I-8219. o] 55. pontját).

35 Ezzel szemben, ha ilyen kiegyenlítő intézkedések alkalmazhatóságát a hatályos nemzeti jogszabályok nem tartalmazzák, akkor az ítélkezési gyakorlatból adódik, hogy az a tagállam, amely nem tett eleget valamely irányelv rendelkezéseinek átültetésére vonatkozó kötelezettségének, nem hivatkozhat a közösségi polgárokkal szemben az e rendelkezésekből eredő korlátozásokra, és az irányelvben előírt kötelezettségek teljesítését sem követelheti tőlük (erről lásd a C-6/90. és C-9/90. sz. Francovich és társai ügyben 1991. november 19-én hozott ítélet [EBHT 1991., I-5357. o.] 21. pontját és a fent hivatkozott Beuttenmüller-ügyben hozott ítélet 63. pontját).

36 Adott esetben a nemzeti bíróság feladata annak meghatározása, mennyiben teszik lehetővé a kérdéses kérelem elbírálásakor hatályos nemzeti jogszabályok kiegyenlítő intézkedések alkalmazását az alkalmazandó irányelv 4. cikke (1) bekezdésének alapján. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint, amennyiben valamely helyzet valamely irányelv hatálya alá tartozik, a nemzeti bíróság a nemzeti jog alkalmazásakor köteles a nemzeti jog szabályainak összességét figyelembe venni, és amennyire csak lehetséges, az adott irányelv szövegére és céljára tekintettel értelmezni, hogy az irányelv célkitűzésének megfelelő megoldáshoz jusson el (erről lásd a C-397/01-C-403/01. sz. Pfeiffer és társai ügyekben 2004. október 5-én hozott ítélet [EBHT 2004; I-8835. o.] 119. pontját).

37 A Bíróság korábban mindenesetre akként határozott, hogy amikor a 89/48 irányelv vagy a 92/51 irányelv alkalmazandó, akkor a tagállami közigazgatási szerv az adott irányelv szabályait betartva nem követelheti meg az érdekelt okleveleinek az illetékes nemzeti hatóságok általi jóváhagyását (a C-234/97. sz. Fernandez de Bobadilla ügyben 1999. július 8-án hozott ítélet [EBHT 1999., I-4773. o.] 27. pontja).

38 A 92/51 irányelv 10. cikke csupán felsorolja a fogadó tagállam illetékes hatósága által bizonyítékként követelhető, feddhetetlenséget igazoló okmányt, erkölcsi bizonyítványt vagy csődmentességi igazolást, valamint a fizikai és pszichikai alkalmasságot igazoló okmányt, és néhány rendelkezést tartalmaz a más tagállamok állampolgáraitól megkövetelhető esküről vagy ünnepélyes nyilatkozatról. Mivel az alapeljárásban a fogadó tagállam illetékes hatósága ezen igazolások és nyilatkozatok egyikét sem követelte meg, a Bíróságnak nem kell határoznia e rendelkezés értelmezéséről, mely egyébként sincsen hatással ezen irányelv 3. cikke első bekezdése a) pontjának a hivatkozhatóságára.

39 A tagállamok azon kötelezettsége, hogy a 92/51 irányelv 13. cikkének (1) bekezdése értelmében ki kell jelölniük azokat az illetékes hatóságokat, amelyekhez a kérelmeket be lehet nyújtani, és amelyek az irányelv szerinti határozatokat meghozzák, nem akadálya az ugyanezen irányelv 3. cikke első bekezdésének a) pontjára való hivatkozás lehetőségének. Ugyanis e 13. cikk (1) bekezdését ugyanezen cikk többi bekezdésével együtt olvasva kitűnik, hogy e rendelkezés célja az oklevelek elismerése 92/51 irányelvvel bevezetett rendszere alkalmazásának megkönnyítése, a tagállamban követendő döntéshozatali eljárás átláthatóbbá tételével. Ezzel szemben az e 13. cikk (1) bekezdése alapján történő kijelölés nem szükséges az e 3. cikkben írt illetékes hatóságok azonosíthatóságához, melyek a szabályozott foglakozások gyakorlásának megkezdését felügyelő hatóságok.

40 Az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy tagállam jogalannyal szemben nem hivatkozhat a pontosan a kérdéses irányelvvel bevezetett rendszer alkalmazásának megkönnyítésére szolgáló rendelkezések meghozatalának elmulasztására (erről lásd többek között a C-141/00. sz. Kügler-ügyben 2002. szeptember 10-én hozott ítélet [EBHT 2002., I-6833. o.] 52. pontját és a C-45/01. sz. Dornier-ügyben 2003. november 6-án hozott ítélet [EBHT 2003., I-12911. o.] 79. pontját). A 92/51 irányelv 13. cikkének (1) bekezdése értelmében illetékes hatóság kijelölésének hiánya tehát nem akadálya az ezen irányelv 3. cikke első bekezdésének a) pontjára való hivatkozásnak, a hatályos nemzeti jogszabályok alapján valamely foglalkozás gyakorlásának szabályozására ténylegesen illetékes hatósággal szemben.

41 Az alapügyben az Egészségügyi Minisztériumnak alárendelt SAETE tűnik a 92/51 irányelv 3. cikke első bekezdésének a) pontja értelmében illetékes hatóságnak, mivel a nemzeti jogszabályok alapján az üzem-egészségügyi dolgozói foglalkozás gyakorlásának feltétele az e minisztérium által kiadott engedély. Így az Egészségügyi Minisztérium a M. Aslanidou helyzetében lévő személytől nem tagadhatja meg képesítés hiánya miatt az üzem-egészségügyi dolgozói foglalkozás gyakorlásának jogát, de fenntarthatja az ezen irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében írt kiegyenlítő intézkedések alkalmazásának lehetőségét, ha ilyen kiegyenlítő intézkedéseket a nemzeti jogszabályok előírnak.

42 Az első kérdésre adandó válasz tehát az, hogy a 92/51 irányelv 17. cikkében előírt határidőn belül elfogadott átültető intézkedések hiányában valamely tagállam állampolgára hivatkozhat ezen irányelv 3. cikke első bekezdésének a) pontjára annak érdekében, hogy a fogadó tagállamban engedélyt kapjon valamely szabályozott szakma, mint például az üzem-egészségügyi dolgozói foglalkozás gyakorlására. E lehetőség nem tehető függővé az érdekelt okleveleinek az illetékes nemzeti hatóságok általi jóváhagyásától. A 92/51 irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében írt kiegyenlítő intézkedések az érdekelt tekintetében csak akkor alkalmazhatók, amennyiben azokat a kérdéses kérelem elbírálásakor hatályos nemzeti jogszabályok előírják.

43 Az első kérdésre adott válaszra figyelemmel a második kérdésre nem kell választ adni.

A költségekről

44 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:

A 89/48/EGK irányelvet kiegészítve, a szakoktatás és szakképzés elismerésének második általános rendszeréről szóló, 1992. június 18-i 92/51/EGK tanácsi irányelv 17. cikkében előírt határidőn belül elfogadott átültető intézkedések hiányában valamely tagállam állampolgára hivatkozhat ezen irányelv 3. cikke első bekezdésének a) pontjára annak érdekében, hogy a fogadó tagállamban engedélyt kapjon valamely szabályozott szakma, mint például az üzem-egészségügyi dolgozói foglalkozás gyakorlására.

E lehetőség nem tehető függővé az érdekelt okleveleinek az illetékes nemzeti hatóságok általi jóváhagyásától.

A 92/51 irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében írt kiegyenlítő intézkedések az érdekelt tekintetében csak annyiban alkalmazhatók, amennyiben azokat a kérdéses kérelem elbírálásakor hatályos nemzeti jogszabályok előírják.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: görög.