A Szegedi Törvényszék P.20197/2020/13. számú határozata sérelemdíj tárgyában. Bíró: Némethné dr. Suták Anikó

Szegedi Törvényszék

1.P.20.197/2020/13.

A bíróság dr. Kovács Arthur ügyvéd felperesi képviselő címe1) által képviselt Felperes1 Cím1. szám alatti tartózkodási helyű felperesnek - Némethy Ügyvédi Iroda dr. Némethy Barbara ügyvéd (alperesi képviselő címe) által képviselt Alperes1 Cím1. szám alatti székhelyű alperes ellen kártérítés és sérelemdíj megfizetése iránti perében meghozta a következő

í t é l e t e t:

Rendelkező rész

A keresetet elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 21.209, - (huszonegyezer-kettőszázkilenc) Ft perköltséget.

A meg nem fizetett 36.000, - (harminchatezer) Ft elsőfokú eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül a Szegedi Ítélőtáblához címzett de, a Szegedi Törvényszéknél írásban, elektronikus úton előterjeszthető fellebbezésnek van helye.

A bíróság tájékoztatja a feleket, hogy a másodfokú bíróság tárgyaláson kívül bírálhatja el a fellebbezést, ha ezt a fellebbezési határidő lejárta előtt a felek közösen kérték, továbbá, ha a fellebbezés csak a perköltség viselésére, vagy összegére, a meg nem fizetett illeték megfizetésére vonatkozik, csak a teljesítési határidővel kapcsolatos, vagy csak az ítélet indokolása ellen irányul és a fellebbező fél a fellebbezésében nem kérte tárgyalás tartását.

Ha a fellebbező fél akár a fellebbezésében, akár a másodfokú bíróság felhívására, illetőleg a fellebbező fél ellenfele a másodfokú bíróság felhívására tárgyalás tartását kéri, a fellebbezést tárgyaláson kell elbírálni.

Az ítélőtábla előtti eljárásban az ítélet, valamint az ügy érdemében hozott végzések elleni fellebbezést előterjesztő fél számára a jogi képviselet kötelező. Emiatt a jogi képviselő közreműködése nélkül eljáró fél perbeli cselekménye, nyilatkozata hatálytalan. Amennyiben a fél jogi képviselővel nem rendelkezik, úgy pártfogó ügyvéd kirendelése iránti kérelmet nyújthat be a lakóhelye szerint illetékes Kormányhivatal Gyámügyi és Igazságügyi Főosztály Igazságügyi Osztályánál.

Indokolás

Tényállás

[1] A felperes jogerős ítélet alapján szabadságvesztés büntetését tölti az alperesi intézetben. A felperes 2019. szeptember hó 16. napjától 2019. október hó 04. napjáig magánelzárás fenyítését töltötte. Ennek érdekében a felperest áthelyezték az intézet egy másik szintjére, egy egyszemélyes zárkába, ahol a holmija tárolására a folyóson biztosítottak szekrényt. A felperes 2019. szeptember hó 17. napján látta, hogy egy egér járt a szekrényében, mely megrágcsálta az abban elhelyezett tisztasági felszereléseit és élelmiszereit. Az észlelést követően az esetet szóban jelezte a szolgálatos őrnek, majd a nevelőnek. Miután a jelzésére intézkedés nem történt a nevelő javaslatára 2019. szeptember hó 26. napján írásos panaszt készített, melyet 2019. szeptember hó 27. napján adott le. Időközben 2019. szeptember hó 26. napján a szekrény lecserélésre került egy olyan szekrényre, melybe az egér nem tudott bemenni. 2019. szeptember hó 28. napján az alperes a felperes szekrényben tartott ruháit tiszta ruhákra cserélte. A fegyelmi elkülönítésben töltött két hét alatt a felperes részére az alperes négy alkalommal biztosított lehetőséget arra, hogy a felperes az ügyvédjét telefonon felhívja.

A felperes keresete, az alperes védekezése

[2] A felperes kártérítési igényt jelentett be az alperesnek "kb. 8.500, - Ft összegben", hivatkozva arra, hogy a fogdai elhelyezése alatt a szekrényben elhelyezett kávé, élelmiszer és tisztasági készletét megdézsmálta egy egér. A személyes meghallgatásakor a kárigényben foglaltakon felül hivatkozott arra is, hogy a magánelzárás 14 napos időtartama alatt 3 alkalommal tudta hívni az ügyvédjét, kártérítési összegeként pedig már 350.000, - Ft-ot jelölt meg. A Alperes1 üsz2019. számú 2019. december hó 14. napján kelt határozatában a felperes kártérítési igényét elutasította. A felperes a határozatot 2020. január hó 07. napján vette át.

[3] A felperes a kártérítési határozattal szemben a részére nyitva álló 30 napos határidőben keresetet terjesztett elő, melyben kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy az alperes megsértette az egészséghez fűződő személyiségi jogát, amikor őt arra kötelezte, hogy személyes tárgyait, tisztasági felszerelését és élelmiszereit olyan szekrényben helyezze el, amelyben rágcsálók jártak napokon keresztül. Kérte, hogy a törvényszék állapítsa meg azt is, hogy az alperes megsértette a kapcsolattartáshoz fűződő jogát azzal, hogy számára 14 napos időtartam alatt mindössze 3 alkalommal tette lehetővé, hogy telefonálhasson az ügyvédjének, és ebből a 3 alkalomból is csak egyszer sikerült a felperesnek az ügyvéddel ténylegesen beszélnie. Kérte az alperes kötelezését 8.000, - Ft megfizetésére kártérítés címén, illetve kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest, hogy az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül fizessen meg a számára 342.000, - Ft sérelemdíjat. Indoklásul előadta, hogy a fegyelmi elkülönítése ideje alatt egy egér megrágcsálta a szekrényben tartott élelmiszereit, tisztasági felszereléseit, mely miatt potenciális fertőzési veszélynek volt kitéve és csak a véletlennek köszönhető, hogy nem betegedett meg. Előadta továbbá, hogy két hét alatt számos alkalommal jelezte az intézet személyzetének, hogy szeretne az ügyvédjének telefonálni, ugyanakkor erre mindössze 3 alkalommal biztosítottak lehetőséget oly módon, hogy elkísérték a fali telefonhoz, illetve ún. helyettesítő telefont adtak. Álláspontja szerint az alperesnek biztosítania kellett volna azt, hogy az ügyvédjével minden alkalommal beszélni tudjon, amikor annak engedélyezését kérte, ennek elmulasztása sértette a kapcsolattartáshoz fűződő személyiségi jogát. Az egészséghez fűződő, illetve a kapcsolattartáshoz fűződő személyiségi joga megsértése folytán előállott nem vagyoni sérelmek értéke forintban nem kifejezhető, azonban a méltó kompenzációnak 342.000, - Ft összegű sérelemdíj tekinthető. Kérte továbbá az egér által okozott 8.000, - Ft összegű dologi kár megtérítését is.

[4] Az alperes a kereset elutasítását kérte, azt vitatta mind jogalapjában, mind összegszerűségében.

[5] Vitatta, hogy a felperes 2019. szeptember hó 17. napján jelezte volna, hogy egér járt a szekrényében, állította, hogy a felperes a panaszát 2019. szeptember hó 27. napján terjesztette elő. A panaszt követően az azonnal intézkedett a felperesnek biztosított egy új szekrényt, megrendelésre került a rágcsálóirtás, valamint a felperes fektetési anyaga és formaruházata is le lett cserélve. Az érintett körletrészen 2019. július hó 10. napján történt rágcsálóirtás, valamint a panasz bejelentését követően soron kívül is sor került arra 2019. október hó 17. napján. Előadta, hogy a fertőző betegségek és járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről szóló 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet 4. mellékletének 7. pontja szerint a rágcsálók megtelepedésének és elszaporodásának megelőzése érdekében évente legalább két alkalommal irtószeres kezelést kell végezni. Az alperesnél 2019. július hó 10. napján volt irtás. Ennek ellenére az alperes azonnali intézkedésként a rágcsáló megjelenését követően rendkívüli irtást is megrendelet, így az alperest e körben mulasztás nem terheli. A kapcsolattartáshoz fűződő jog kapcsán hivatkozott a Bv.tv. 172. és 173. §-ban foglaltakra. Állította, hogy nem felel meg a valóságnak, hogy az alperes megsértette a felperes kapcsolattartáshoz fűződő jogát. Hivatkozott arra, hogy a felperes figyelmen kívül hagyta a Bv.tv. által biztosított egyéb kapcsolattartási lehetőségeket. Egyebekben vitatta azon felperesi előadást, hogy a felperes számos alkalommal jelezte telefonálási szándékát. A felperes igényének megfelelően 2019. szeptember 16-án, 18-án, 23-án, 30-án és október 7-én is engedélyezte a telefonálás lehetőségét. A sérelemdíj iránti igény kapcsán hivatkozott a Kúria Tanácsadó Testület körében megfogalmazott többségi álláspontra, mely szerint a jogsértés megállapítása, valamint az objektív szankciók megítélése mellett is a bíróság elutasíthatja a sérelemdíj iránti keresetet, ha a sérelmet szenvedett felet nem érte olyan nem vagyoni sérelem, amely sérelemdíj megítélésre alapot adhatna. Hivatkozott továbbá a Fővárosi Ítélőtábla Polgári Kollégiuma 1/2013. (VI. 17.) számú határozatával elfogadott kollégiumi véleményre, továbbá a BDT2011.2576 számú döntésre. Álláspontja szerint a felperest nem vagyoni sérelem nem érte. A nem vagyoni sérelem, vagy hátrány is bizonyítandó tény, hátrányok bizonyítása nélkül sérelemdíj nem érvényesíthető. A felperes nem bizonyította, hogy milyen nem vagyoni sérelem vagy hátrány érte, ezért a keresete nem megalapozott. A kártérítési igény kapcsán hivatkozott arra, hogy a felperes nem bizonyította a rágcsáló által megrágott termékek összegszerűségét, árát, illetve azt sem, hogy valóban az általa felsorolt termékek voltak a szekrényben, és e körben bizonyítékot sem terjesztett elő.