A Debreceni Ítélőtábla Bf.745/2011/10. számú határozata emberölés bűntette (TÖBB EMBEREN, 14. ÉLETÉVÉT BE NEM TÖLTÖTT személy sérelmére elkövetett emberölés bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 45. §, 47. §, 166. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 86. §, 117. §, 207. §, 258. §, 280. §, 281. §, 348. §, 351. §, 352. §, 371. §, 381. §] Bírók: Elek Balázs, Gömöri Olivér, Háger Tamás

Kapcsolódó határozatok:

Miskolci Törvényszék B.497/2010/29., *Debreceni Ítélőtábla Bf.745/2011/10.* (ÍH 2012.146)

***********

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Bf.II.745/2011/10.sz.

A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Debrecenben, 2011. november 23-án és 2012. január 16-án megtartott nyilvános fellebbezési tárgyalás alapján meghozta és 2012. január 16-án kihirdette az alábbi

végzést:

A több emberen, tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett emberölés bűntettének kísérlete miatt ellen indult büntetőügyben a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 2011. július 5. napján kihirdetett 9.B.497/2010/29. számú ítéletét helybenhagyja.

A másodfokú eljárásban 18.650 (tizennyolcezer-hatszázötven) Ft - a vádlottat terhelő - bűnügyi költség merült fel.

Indokolás:

A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság az első fokú határozatával vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 166.§ (1) bekezdése és a (2) bekezdés f), valamint i) pontjai szerint minősülő, több emberen, tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett emberölés bűntettének kísérletében. Ezért 2 év börtönre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a vádlott büntetése fele részének letöltése után feltételes szabadságra bocsátható. Kötelezte továbbá a vádlottat 327.252 Ft bűnügyi költség viselésére.

Az ítélet ellen egyrészt az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlott terhére, súlyosítás, a börtönbüntetés tartamának felemelése és a korábbi feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének mellőzése érdekében.

Másfelől a vádlott és a védő a büntetés enyhítése céljából éltek jogorvoslattal.

A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.408/2011/1-II. számú átiratában a vádlott terhére bejelentett ügyészi fellebbezést fenntartotta, ezen túlmenően bizonyítás felvételét, sértett születési anyakönyvi kivonatának, valamint a vádlott elmeállapotáról és egészségi állapotáról készült kiegészítő orvos szakértői vélemények az elsőfokú bíróságtól történő beszerzését indítványozta.

Képviselője a fellebbezési tárgyaláson az első fokú ítélet megváltoztatására, a szabadságvesztés mértékének felemelésére, a kedvezőbb feltételes szabadságra bocsátásra vonatkozó rendelkezés mellőzésére, egyéb részekben a határozat helybenhagyására tett indítványt.

A másodfokú tárgyaláson a védő elsődlegesen megelőző jogos védelemre hivatkozva a vádlott felmentését, másodlagosan a büntetés enyhítését, a szabadságvesztés próbaidőre történő felfüggesztését indítványozta.

A fellebbezések nem alaposak.

A bejelentett perorvoslatok folytán az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást a Be. 348. § (1) bekezdés értelmében - figyelemmel az eljárási törvénynek a kiemelt jelentőségő ügyeket tartalmazó XXVIII/A. Fejezetére is - teljes terjedelemben felülbírálta, mely során megállapította, hogy a megyei bíróság a bizonyítási eljárást alapvetően a perrendi szabályok megtartásával folytatta le. Nem vétett sem feltétlen, sem olyan súlyú relatív eljárási hibát, mely az érdemi felülbírálatot kizárná.

Relatív eljárási szabálysértések azonban történtek, melyek az alábbiakban foglalhatók össze.

A 2010. szeptember 28-i tárgyaláson a vádlott kihallgatása a személyi körülményeire (Be. 117. § (3) bekezdés) nem felelt meg az eljárási törvény rendelkezéseinek. A Be. 117. § (2) bekezdésben írt hallgatási jogra való figyelmeztetést követően ugyanis a vádlott megtagadta a vallomástételt, ezért hozzá kérdéseket intézni a Be. 117. § (4) bekezdésének előírása szerint még a személyi körülményekkel kapcsolatban sem lehetett volna.

Az eljárási szabálysértéssel folytatott tárgyalási bizonyítás eredménye bizonyítékként nem használható fel, mely részbeni megalapozatlanságot is eredményezett. A vádlott betegségei, mozgási lehetőségeinek korlátozottsága a büntetéskiszabást is meghatározó tényező, ezért a megalapozatlanság e körben nem tekinthető jelentéktelennek.

tanú kihallgatása a vádlott távollétében a 2011. május 24-i tárgyaláson szintén nem volt szabályos /23.sz.jkv.2.o./. A vádlott a tárgyaláson szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg, de távolmaradását, melyet betegségével és mozgásképtelenségével indokolt, a házastársa bejelentése alapján a bíróság kimentettnek tekintette, mivel szankciót nem alkalmazott és a következő tárgyalást már a vádlott lakóhelyére, tűzte ki. Az eljárási cselekmény idején hatályos Be. 281. § (2) bekezdése alkalmazásának, figyelemmel a vádlott betegségére és az igazolásra, nem volt helye, arra csak akkor kerülhetett volna sor, ha a szabályszerűen megidézett vádlott kimentés nélkül marad távol, s elővezetése eredménytelen. tanúvallomása ezért a bizonyítás részét nem képezheti, mely szintén megalapozatlansági okot jelent, figyelemmel arra, hogy a tanú a vádbeli cselekményről érdemben, részletekbe menően nyilatkozott.

A megyei bíróság ügyfelderítési kötelezettségének csak részben tett eleget. A tényállás, részben a hivatkozott eljárási szabálysértésekből adódóan, a Be. 351. § (2) bekezdés a) pontjában írt okból, felderítetlenség miatt részlegesen megalapozatlan.

Megalapozatlan részben a vádlott személyi körülményeire megállapított tényállás, ezen túlmenően az ítéletnek azon megállapítása, hogy a vádlott a kerítés áram alá helyezéséről kizárólag tájékoztatta, de a szomszédján kívül senkivel sem közölte az eszköz kiépítését. E fontos körülményre nézve ugyanis nem volt egységes a bizonyítás anyaga. Részben eltért tanúvallomása és tanúk vallomásától, és az ellentéteket az elsőfokú bíróság nem tisztázta körültekintően.

Felderítetlenséget jelentett továbbá, amint a fellebbviteli főügyészség helytállóan hivatkozott rá, hogy a megyei bíróság nem szerezte be gyermekkorú sértett életkorát igazoló születési anyakönyvi kivonatot. Az életkor közokirattal való igazolása az ügyben, figyelemmel a Btk. 166. § (2) bekezdés i) pontja szerinti minősítésre is, mellőzhetetlen.

A Be. 351. § (2) bekezdés a) pontjában írt megalapozatlanság azonban a másodfokú eljárásban bizonyítás felvételével és az iratok tartalma alapján kiküszöbölhető volt. Az ítélőtábla a fellebbezési tárgyaláson megkísérelte a vádlott kihallgatását a személyi körülményeire, tanúként hallgattavalamint beszerezte gyermekkorú születési anyakönyvi kivonatát és a megyei bíróságtól a felterjeszteni elmulasztott kiegészítő elmeorvos szakértői és elmeorvos szakértői véleményeket.

Az ítélőtábla a tényállást a Be. 352. § (1) bekezdés a) pontja alapján az alábbiak szerint helyesbíti.

· Az 5. oldal utolsó előtti bekezdésében megállapítja, hogy a vádlott a kerítés áram alá helyezéséről tájékoztatta.

· Az 5. oldal utolsó bekezdésében pedig azt rögzíti, hogy szomszédjain kívül nem közölte mással a kerítés áram alá helyezését.