ÍH 2012.146 MEGELŐZŐ JOGOS VÉDELEM

I. Nem hivatkozhat megelőző jogos védelemre az a vádlott, aki a szomszéd gyermekek távoltartása érdekében élet kioltására alkalmas, 230 V feszültségű áramot vezet a kerítésébe [Btk. 29/A. §]

II. Amennyiben a vádlott a tárgyalásról való távolmaradását kimenti, a távollétében bizonyítás felvételének nincs helye [Be. 381. § (2) bekezdés].

A megyei bíróság a vádlottat bűnösnek mondta ki több emberen, tizennegyedik életévét be nem töltött személy ellen elkövetett emberölés bűntettének kísérletében. Ezért 2 év börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a vádlott a büntetése fele részének letöltése után feltételes szabadságra bocsátható.

Az elsőfokú ítélet tényállásának lényege szerint a büntetlen előéletű vádlott rokkant nyugdíjas, gyermekkori sérülés miatt a bal szemére nem lát. Az 1994-ben elszenvedett jobb combcsonttörés a jobb térd jelentős mozgáskorlátozottságával és csontvelőgyulladással gyógyult. Emiatt saját magát teljesen ellátni nem tudja. Enyhe fokú szellemi leépülésben is szenved.

A vádlott családi házával szomszédos ingatlanon a sértettek családjai laktak. Ingatlana - a környező lakóházakkal ellentétben - 170 cm magasságig dróthálóval körbe van kerítve. A vádlott közvetlen szomszédságában lakó H. J.-né rokonainak gyermekei rendszeresen bemásztak az udvarára, továbbá a kerítés melletti disznóól tetejére. Az ólról a cserepeket leszedték, az udvarára dobálták, ezért a vádlott elhatározta, hogy valamilyen formában a további hasonló cselekmények elkövetésétől visszatartja ezeket a gyerekeket. Ennek érdekében szigeteletlen acéldrótot kötözött a kerítése fölé úgy, hogy az a drótkerítéssel is érintkezett. A lakás egyik szobájában lévő konnektor aljzathoz csatlakoztatható és többszörösen toldott, háromeres szigetelt vezetéket az udvaron, illetőleg a melléképületen át a drótkerítés fölé kihúzott acéldróthoz vezette. A vezetékek szigetelését kibontotta, annak két erét egy szigetelőszalaggal az acéldróthoz rögzítette, míg ugyanezen vezeték harmadik erét a drótkerítéshez kötötte. A vádlott által ily módon kiépített vezetékrendszerben 230 V feszültségű, 50 Hz-es váltóáram folyt. A vádlott a vezetékrendszert ki is próbálta, ellenőrizte, hogy az egyes kerítésszakaszok ténylegesen feszültség alá kerülnek-e, amikor a lakásban a dugaszoló aljzatot a konnektorba helyezi. Miután ily módon meggyőződött arról, hogy a drótkerítés a hálózati feszültség alá került, azt 2009. szeptember 25. napjától kezdődően egész nap feszültség alatt hagyta, annak ellenére, hogy tisztában volt azzal, hogy a kerítés bármelyik szakaszának megérintése vagy megfogása esetlegesen halálos következményekkel is járhat.

A kerítés áram alá helyezéséről H. J.-nét és H. S.-nét tájékoztatta, valamint a vezetékrendszer végére egy izzót szerelt fel, amellyel azt kívánta láttatni, hogy a kerítés áram alatt van.

2009. szeptember 26-án 18 óra körüli időben gyermekkorú H. L. és gyermekkorú H. E. a vádlott háza előtti területen játszottak. Eközben észlelték, hogy a vádlott telkén lévő disznóól tetejére rászállt egy galamb. Ezt a galambot meg akarták fogni. A disznóól melletti kerítésen szerettek volna felmászni annak a tetejére, azonban a kerítést megfogva mindketten áramütést szenvedtek. Az áramütés következtében a kerítésről hanyatt fekvő állapotba a földre estek.

Gyermekkorú H. E. az áramütéstől a jobb tenyerén 8 napon túli, 3 hét alatt gyógyuló III. fokú égési sérülést szenvedett el.

Gyermekkorú H. L. égési sérülése II. fokúnak felelt meg, a tényleges gyógytartam 8 napon túli.

A kerítésbe vezetett áram alkalmas volt az emberi élet kioltására, jelen esetben a külső és a belső tényezők szerencsés közrejátszása révén - száraz talaj, cipő használata, a vezetékek rövid ideig és száraz kézzel történő megérintése - maradt el a súlyosabb eredmény, így a szívizomzat görcse, esetleg a légzőizomzat bénulása, amely a halál beálltát is eredményezhette volna.

Az ítélet ellen egyrészt az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlott terhére súlyosítás, a börtönbüntetés tartamának felemelése és a kedvezőbb feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének mellőzése érdekében.

Másfelől a vádlott és a védő a büntetés enyhítése céljából éltek jogorvoslattal.

A fellebbviteli főügyészség az átiratában a vádlott terhére bejelentett ügyészi fellebbezést fenntartotta

A másodfokú tárgyaláson a védő elsődlegesen megelőző jogos védelemre hivatkozva a vádlott felmentését, másodlagosan a büntetés enyhítését, a szabadságvesztés próbaidőre történő felfüggesztését indítványozta.

A bejelentett perorvoslatok folytán az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást a Be. 348. §-ának (1) bekezdése értelmében teljes terjedelemben felülbírálta, melynek során megállapította, hogy a megyei bíróság a bizonyítási eljárást alapvetően a perrendi szabályok megtartásával folytatta le.

L. A. tanú kihallgatása a vádlott távollétében a 2011. május 24-i tárgyaláson szintén nem volt törvényes. A vádlott a tárgyaláson szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg, de távolmaradását, melyet betegségével és mozgásképtelenségével indokolt, a házastársa bejelentése alapján a bíróság kimentettnek tekintette, mivel szankciót nem alkalmazott, és a következő tárgyalási határnapot már a vádlott lakóhelyére tűzte ki. Az eljárási cselekmény idején hatályos Be. 281. § (2) bekezdése alkalmazásának nem volt helye, arra csak akkor kerülhetett volna sor, ha a szabályszerűen megidézett vádlott kimentés nélkül marad távol, s elővezetése eredménytelen. L. A. tanú vallomása ezért a bizonyítás részét nem képezheti, mely megalapozatlansági okot jelent, figyelemmel arra, hogy a tanú a vádbeli cselekményről érdemben, részletekbe menően nyilatkozott.