A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20369/2018/4. számú határozata személyiségi jog megsértése tárgyában. [2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:42. §, 2:43. §, 2:44. §, 2:45. §, 2:51. §] Bírók: Buglyó Gabriella Éva, Hercsik Zita, Kovács Éva

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.24526/2017/5., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.20369/2018/4.*, Kúria Pfv.21456/2018/7.

***********

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.20.369/2018/4/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a Bárándy és Társai Ügyvédi Iroda (címe; ügyintéző: ifj. dr. Gábor László ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a Nehéz-Posony Ügyvédi Iroda (címe; ügyintéző: dr. Nehéz-Posony Márton ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen személyiségi jog megsértése miatt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2018. február 5. napján kelt 34.M/P.24.526/2017/5. számú ítélete ellen a felperes részéről 7. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

r é s z í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és megállapítja, hogy az alperes azzal, hogy az általa üzemeltetett ... internetes portálon ... napján megjelent "..." című cikkében azt a valós tényt, miszerint a felperes, felperes neve a Facebook oldalán 560.000 lájkot kapott, abban a hamis színben tüntette fel, hogy a felperes pénzért vásárol rajongókat, megsértette a felperes jóhírnévhez fűződő jogát.

Egyebekben a jogsértések megállapítására vonatkozóan a keresetet elutasító rendelkezést helybenhagyja.

Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására, újabb határozat hozatalára utasítja.

A peres felek másodfokú perköltségét 30.000 (Harmincezer) - 30.000 (Harmincezer) forintban állapítja meg.

A részítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

Keresetében a felperes annak megállapítását kérte, hogy az alperes az általa üzemeltetett ... internetes portálon ... napján megjelent, "..." című cikk címében írtakkal, továbbá "..." és a "..." közlésekkel megsértette a becsülethez és a jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogát. Kérte az alperes eltiltását a további jogsértéstől és marasztalását 1.500.000 forint sérelemdíj, valamint ennek a ... napjától számított késedelmi kamatai megfizetésében.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Védekezése szerint a "kamulájk" kifejezés nem a felperes cselekvőségére vonatkozik, hanem azokra, akik valódi szándék nélkül fejezik ki tetszésnyilvánításukat. Az olyan következtetés, amelynek az a ténybeli alapja, hogy a felperes a közelmúltban nem adott koncertet a cikkben említett egyik országban sem. A "gyanús dél-ázsiai országok" szófordulat vonatkozásában a felperes kereshetőségi joggal nem rendelkezik. A rajongók pénzért való megvásárlásáról szóló szövegrész sem konkrétan a felperesre vonatkozik, hanem általános jelenséget ír le. A cikk két tényállítást tartalmaz, miszerint a felperesnek hirtelen megnőtt a rajongótábora, főleg dél-ázsiai országokból, és egyébként ismert jelenség, hogy vannak, akik a nevezett országokból vásárolnak lájkokat. Az első állítást a felperes nem vitatta, a második állítás nem őrá vonatkozik. Nem olvasható ki az az értelmezés, hogy a cikk azt állítaná, hogy a felperes pénzért vásárolt kamulájkokat.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperes részére 15 napon belül 92.500 forint perköltséget, valamint a Magyar Állam javára külön felhívásra 90.000 forint állam által előlegezett eljárási illetéket.

A felperes kereseti kérelmét az Alaptörvény I. cikkének (1), (2) bekezdésében, a VI. cikk (1) bekezdésében, a IX. cikk (1), (2), (4) bekezdésében, a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CVI. törvény (Smtv) 4. § (1), (3) bekezdésében, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:42. § (2) bekezdésében, 2:44. §-ában, 2:45. § (2) bekezdésében, 2:51. § (1) bekezdésében foglalt szabályozás alapján bírálta el, figyelemmel a PK. 12., 13. és 14. számú állásfoglalás rendelkezéseire.

Rögzítette, hogy a felperes a zeneművészeti előadóművészi tevékenysége kapcsán maga által sem vitatottan közéleti szereplő, így a fokozott tűrési kötelezettségének figyelembe vétele mellett vizsgálta a cikk egészével és azon belül az egyes sérelmezett kijelentésekkel kapcsolatosan, hogy azok tényállításként vagy véleményként értékelendők-e. Kifejtette, hogy a sajtóközlemény alapját a Facebooker nevű elemző portál adatai képezik, mely adatok helyességét a felperes sem kérdőjelezte meg. Ekként nem vitatott tényként kezelte azt, hogy felperes Facebook-oldalát kedvelők száma az utóbbi hetek alatt meredeken megemelkedett, 460.000 lájkot kapott olyan dél-ázsiai országokból, (Banglades, Pakisztán, India), ahol előadóművészi tevékenységet ezidáig nem fejtett ki és művészete tartalmilag sem kötődik e kultúrákhoz. A sérelmezett állítások mindegyike ezen tényekből levont következtetés, melyek a vélemény sorsát osztják. A vélemény kellő alapadatokkal bír, így a "kamulájk" kifejezés a szerző abbéli véleményének tekinthető, hogy a több százezres nagyságrendben dél-ázsiai profilokról regisztrált tetszésnyilvánítás mögött nem minden esetben áll olyan valós természetes személy, aki ténylegesen is ismeri és kedveli a felperes előadóművészi tevékenységét. Éppen ezért az a kijelentés sem alkalmas a jóhírnév sérelmének okozására, mely szerint a felperes rajongóinak fele gyanús dél-ázsiai országokból származik, elsősorban azért, mert az írásban szereplő jelzős szerkezet úgy szól, hogy "Facebookos szempontból gyanús dél-ázsiai ország", másrészt azért, mert ez a kijelentés is annak a következtetésnek az alátámasztására szolgál, hogy a hirtelen megemelkedett lájkszám nem természetes fejlődés eredménye lehet. A szerző rávilágít arra, hogy az említett országokban sok kamuprofil van, amely ugyancsak alapot adhatott a következtetés levonására.

Mindezek alapján a felperes keresetét elutasította kiemelve, hogy a sérelmezett közlések mindegyike az alperes véleményét fejezi ki, a nem vitásan ironikus hangnem pedig nem éri el azt a szintet, amit a felperes közszereplőként ne lenne köteles eltűrni.

Mellőzte a tanú1 tanúkénti meghallgatására irányuló felperesi indítványt, miután a tanú által igazolandó tényeket a jogvita elbírálása szempontjából szükségtelennek ítélte.

A perköltségviselés tárgyában a Pp. 78. § (1) bekezdése szerint határozott.