BH 2001.2.69 Különböző különvagyoni jellegű és közös vagyoni ráfordításokkal kialakított - s eredetileg az egyik házastárs nevén álló - ingatlanilletőségnek a másik házastársra való átruházása a megjelöléstől függetlenül nem ajándékozásnak, hanem házastársi közös vagyoni igény rendezésének minősül [Csjt. 27. § (1) bek., Ptk. 579. § (1) bek., 582. § (3) bek., PK 76. sz.]

A bíróság a felek 1988. szeptember 17-én megkötött házasságát az 1994. március 29-én másodfokon jogerőre emelkedett részítéletével felbontotta. A házasságból 1992. május 15-én született Tibort az alperesi anyánál helyezte el, a felperest tartásdíj fizetésére kötelezte, és az utolsó közös lakást magában foglaló házas ingatlan osztott használatát rendelte el.

A házastársi közös vagyon megosztása tárgyában hozott jogerős ítéletével a bíróság a felperes tulajdonába adott 143 500 forint értékű közös vagyoni ingóságot. A felek 1/2-1/2 arányú tulajdonát képező ingatlan kizárólagos használatára a felperest jogosította fel. Az ingatlan közös tulajdonát akként szüntette meg, hogy az alperes 1/2 tulajdoni illetőségét a felperes tulajdonába adta, és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 455 740 forint ellenértéket. Az ezt meghaladó keresetet és viszontkeresetet elutasította.

A megállapított tényállás szerint a feperes 1988. június 14-én - a házasság megkötése előtt - 385 000 forint vételárért vette meg a perbeli ingatlant, melyet 170 000 forint készpénzzel és 220 000 forint OTP-kölcsön igénybevételével fizetett ki. A hitelt a felek a házassági életközösség alatt törlesztették, majd azt 1992-ben az alperes különvagyonának a felhasználásával teljes egészében kiegyenlítették.

Az ingatlan vételkori állapotában lakhatatlan volt, helyreállítását a felperes a házasságkötést megelőzően megkezdte, de a felújításra túlnyomó részben az életközösség fennállása alatt került sor. A beruházásokhoz mindkét fél családja anyagilag és munkavégzéssel is jelentős támogatást nyújtott. A gáz bevezetéséhez az életközösség megszűnése előtt a felek további, összesen 230 000 forint OTP-kölcsönt vettek igénybe.

Az 1991. április 3-án közjegyző előtt megkötött szerződéssel a felperes a perbeli ingatlan 1/2 illetőségét ajándékozás címén az alperes tulajdonába adta.

A felek életközössége 1992 nyarán megszűnt, ekkor az alperes a gyermekkel a szüleihez költözött.

1993. november 10-én a felek jogi képviselő jelenlétében egy jegyzékben rögzítették az alperes különvagyonához, illetve a közös vagyonhoz tartozó tárgyakat. A felperes vállalta, hogy az alperes különvagyoni tárgyait kiadja, ezt követően az alperes a volt közös lakásból az így megjelölt ingóságokat elszállította. A közös vagyoni tárgyak között az egyeztetés során vitás volt 20 m2 zöld csempe, amelyre a felperes különvagyonként tartott igényt, továbbá 50 000 forint értékű postatakarékjegy és 30 000 forint készpénz, amelynek meglétét az alperes vitatta, továbbá az alperes nevén nyitott ifjúsági takarékbetétkönyvben az életközösség fennállása alatt elhelyezett pénzösszeg, amelynek kamatokkal növelt fele részére a felperes igényt tartott. A közös vagyoni ingók az életközösség megszűnése után a felperes birtokában maradtak.

A felperes keresetében az ingók természetbeni megosztását kérte, az ingatlan vonatkozásában az ajándék visszakövetelése iránt terjesztett elő követelést, arra hivatkozott, hogy az ajándékozásra abban a feltevésben került sor, hogy házasságuk tartós lesz, ez a feltevés pedig az alperes felróható magatartása miatt végleg meghiúsult. Az ajándék visszakövetelése folytán az ingatlanon végzett értéknövelő munkák elszámolása után az alperes oldalán jelentkező tulajdoni hányadot ő kívánta magához váltani, és kérte a gáz bevezetésére felvett és az életközösség megszűnése óta általa fizetett OTP-törlesztések fele részének alperes általi megtérítését.

Az alperes módosított ellenkérelmében az időmúlásra hivatkozva az ingók felperesi tulajdonba adását és az alperes értékkülönbözet megfizetésében való marasztalását kérte, az ingatlan közös tulajdonának megszüntetését nem ellenezte, azt azonban oly módon igényelte, hogy a felperes 1/2 tulajdoni illetőségét az alperes használati jogának megszüntetése mellett ő válthassa magához, viszontkeresetében pedig 1992. szeptember 1-jétől lakás-többlethasználati díjat követelt a felperestől. Az ajándék visszakövetelésével kapcsolatos felperesi keresetre úgy nyilatkozott, hogy a szerződés csupán a tényleges állapot rendezését szolgálta, hangsúlyozta, hogy a közösen végzett beruházások és a különvagyoni ráfordításai eredményeként az ingatlan 1/2 részét ténylegesen közös tulajdon címén szerezte meg.

A széles körben lefolytatott bizonyítás alapján a bíróság tényként állapította meg, hogy az ingók közül a 20 m2 (30 doboz) zöld csempe a felperes édesanyjának a tulajdona, és a körülmények mérlegelésével nem látta bizonyítottnak, hogy a felek az életközösség megszűnésekor 50 000 forint postabankjeggyel és 30 000 forint készpénzzel rendelkeztek, ezért ezeket a tételeket a közös vagyon elszámolásán kívül hagyta. A közös vagyonhoz tartozó ingókat huzamos ideje a felperes használta, aki nem tudta hitelt érdemlően bizonyítani, hogy az alperes azokat is elszállította, ezért a bíróság az okszerű gazdálkodás és a méltányosság szempontját tartotta szem előtt, amikor az ingók természetbeni megosztása során azokat értékkülönbözet megfizetése ellenében a felperes tulajdonába adta. Megállapította, hogy a felperes megtérítési igénye jogszerű a gázbevezetésével kapcsolatos hiteltörlesztésből, a lakásbiztosításra kifizetett összegből és az alperes ifjúsági takarékbetétjére közösen eszközölt befizetésekből adódó 232 892 forint tekintetében, míg az alperes a gázhitelre részéről kiegyenlített 16 882 forint elszámolására tarthat igényt.