BH 1986.1.14 Ha a megzenésített vers olyan közös műnek minősül, amely önálló részekre szétválasztható, az egyes részekre a társszerzőket önálló szerzői jog illeti meg. A szerzői jogok közé tartozik az is, hogy a mű sajátos címének a felhasználásához a szerző hozzájárulására van szükség. A közös mű címe egységes, önálló részekre nem választható szét, ezért annak felhasználásához mindkét szerző hozzájárulása szükséges [Ptk. 86. §, 1969. évi III. tv. 5. § (2) bek., 13. § (1) bek.].

A felperes az 1984. január 30-án benyújtott keresetlevelében a "cím-bitorlás" megállapítása mellett azt kérte, hogy a bíróság az alpereseket a "Szomorú Vasárnap" cím használatától tiltsa el, kötelezze őket nyilvános elégtétel adására, változtassák meg annak a könyvnek és színműnek a címét, amelyet az I. r. alperes írt és a II. és III. r. alperes adott ki, illetve tart műsoron.

Az alperesek az érvényesített követelésből a jogalapot nem vitatták, csupán a címhasználat megváltoztatására irányuló igenjét ismerték el, ezt meghaladóan a kereset elutasítását kérték.

Az első fokú bíróság az ítéletében megállapította, hogy az alperesek a "Szomorú Vasárnap" cím használatával a felperes szerzői jogát megsértették. Kötelezte őket, hogy 15 napon belül a jogsértést a könyv borító lapján, címoldalán, valamint a címlapon: "Szomorú Vasárnap - emlékezés Seres Rezsőre" alcím betoldásával szüntessék meg. A felperes ezt meghaladó keresetét elutasította, és az alpereseket 2000 Ft perköltség megfizetésére kötelezte.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezett a keresetének teljes egészében helytadó döntés iránt. Az alperesek az első fokú ítélet helyben hagyását kérték.

Az első fokú bíróság ítéletének a fellebbezéssel meg nem támadott részét a másodfokú eljárásban a bíróság nem érintette. A fellebbezés a következőkben kifejtettekre tekintettel nem helytálló.

A perben nem volt vitás, hogy a "Szomorú Vasárnap" című verset a felperes írta, majd ugyanezen címmel verses kötetet adott közzé, és "Szomorú Vasárnap - egy szerelem regénye" címmel regénye is megjelent. Az sem volt azonban vitás, hogy a "Szomorú Vasárnap" című és kezdetű versszöveg abban a megzenésített változatban vált rendkívüli módon és mértékben közismertté, amelynek dallamát Seres Rezső szerezte. A "Szomorú Vasárnap" szókapcsolat mind a hasonlóan kezdődő versnek, mind a megzenésített műnek közös, sajátos címévé vált.

Helyesen állapította meg az első fokú bíróság, hogy az elbírált esetben a megzenésített vers olyan közös műnek minősül, amely önálló részekre szétválasztható, és ezekre az egyes részekre a társszerzőket önálló szerzői jog illeti meg [1969. évi III. Tv. (Szjt.) 5. §-ának (2) bekezdése]. A szerzői jogok közé tartozik az is, hogy a mű sajátos címének felhasználásához a szerző hozzájárulására van szükség [Szjt. 13. §-ának (1) bekezdése]. Az elbírált esetben a megzenésített változatból csupán a dallam szerzője - jogutóda - adott hozzájárulást a "Szomorú Vasárnap" cím felhasználásához, Seres Rezső életéről és munkásságáról készülő könyv és színmű címeként. A közös mű zenei részét alkotó társszerző jogutóda csak a zeneműre vonatkozóan gyakorolhatta volna jogait. A közös mű címe azonban egységes, önálló részekre nem választható szét. Ebből következően a közös mű címének a felhasználásához mindkét szerző hozzájárulására szükség lett volna.

Helyesen foglalt állást tehát az első fokú bíróság abban a kérdésben, hogy a felperes hozzájárulása hiányában az alperesek részéről jogsértés történt, téves azonban az ítélet indokolásának az a része, amely - az ítéleti rendelkezéssel ellentétben - a "bitorlás"-t (jogosulatlan használatot) azért nem tekintette megállapíthatónak, mert az egyik társszerző jogutóda a használatot engedélyezte.