A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21337/2009/9. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 84. §, 1999. évi LXIX. törvény (Szabs. tv.) 76. §] Bírók: Böszörményiné dr. Kovács Katalin, Katinszky Márta Cecília, Kizmanné dr. Oszkó Marianne

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.21.337/2009/9.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Magyar Attila István ügyvéd (címe) által képviselt I.rendű felperes neve (I. rendű felperes címe) I. rendű, II.rendű felperes neve (II. rendű felperes címe) II. rendű, III.rendű felperes neve (III. rendű felperes címe) III. rendű, IV.rendű felperes neve (IV. rendű felperes címe) IV. rendű felperesnek, ... jogtanácsos által képviselt Budapesti Rendőr-főkapitányság (alperes címe) alperes ellen, személyhez fűződő jog megsértése miatt indított perében, a Fővárosi Bíróság 2009. május 21. napján meghozott, 19.P.21.572/2008/7. számú ítélete ellen az alperes részéről 9. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felpereseknek 20.000 (húszezer) forint + Áfa fellebbezési költséget.

Kötelezi a III. és IV. rendű felpereseket, hogy 4.500 - 4.500 (négyezer-ötszáz - négyezer-ötszáz) forint csatlakozó fellebbezési illetéket fizessenek meg a Magyar Államnak külön felhívásra.

A fennmaradó 93.000 (kilencvenezer) forint fellebbezési és csatlakozó fellebbezési illetéket a Magyar Állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

A felperesek kereseti kérelmükben annak megállapítását kérték, hogy az alperes azzal, hogy ...-án a ... ...en a felpereseket indokolatlanul elfogta, előállította, szabálysértés alapos gyanúja miatt kihallgatta, majd este 8 óra után szabadon engedte őket, megsértette személyes szabadság védelméhez fűződő személyiségi jogukat. A jogsértés miatt személyenként 500.000 forint nem vagyoni kártérítés és 2007. február 3. napjától járó késedelmi kamata megfizetésére kérték kötelezni az alperest. A IV. rendű felperes ezt meghaladóan 5.000 forint vagyoni kártérítésre is igényt tartott a részére vissza nem adott zászlótartó rúd ellenértékeként.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az államigazgatási jogkörben okozott kártérítés feltételei nem állnak fenn, mert a felperesek a rendelkezésükre álló jogorvoslati lehetőségeket nem merítették ki. Előadta, hogy a felperesek szabálysértési őrizetre okot adó magatartást tanúsítottak, a be nem jelentett tüntetést a rendőrség kötelessége volt feloszlatni. Vitatta azt is, hogy kár érte a felpereseket az intézkedéssel.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes azzal, hogy ...-án az I-IV. rendű felperesekkel szemben megalapozatlanul alkalmazott a felperesek személyes szabadságát korlátozó intézkedéseket, megsértette az I., II., III., IV. rendű felperesek személyes szabadság védelméhez fűződő személyiségi jogait.

Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I., II., III., IV. rendű felpereseknek egyenként 350.000-350.000 forint tőkét, ennek 2007. február 3. napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző napon érvényes jegybanki alapkamatát, valamint a felpereseknek egyetemlegesen 80.000 forint perköltséget. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A III., IV. rendű felperest egyenként 9.000-9.000 forint illeték megfizetésére kötelezte a Magyar Állam javára, külön felhívásra, míg a fennmaradó 102.000 forint illetékről úgy rendelkezett, hogy azt az alperes illetékmentessége és az I-II. rendű felperesek költségmentessége folytán a Magyar Állam viseli.

Az ítélet indokolásában elsőként azt fejtette ki az alperes védekezésére tekintettel, hogy a Ptk. 349. § (1) bekezdésében előírt jogorvoslati lehetőségként csak olyan jogorvoslati lehetőséget lehet kizáró okként figyelembe venni, amelynek gyakorlása az adott és sérelmezett helyzetre valós jogorvoslatot nyújtott volna. A perbeli esetben megállapítható volt, hogy ha a felperesek a panasz lehetőségével élnek, az sem biztosított volna nekik hatékony jogorvoslatot, mivel előállításuk a 8 órás határidő lejártával megszűnt. Így tehát a rendőrségi törvény biztosított panaszjog érvényesítése a jelen perbeli igény előterjesztésének nem előfeltétele. A felperesek keresetének érdemi vizsgálata során a bizonyítékok mérlegelésével a szabálysértési eljárásban megállapított tényállást irányadónak tekintette a jelen peres eljárásban is. A szabálysértés eljárásokban eljárt bíróságok álláspontja egységes és egyértelmű volt abban a tekintetben, hogy a felperesek nem valósítottak meg szabálysértést. Így előállításuk, személyes szabadságuk korlátozása nem tekinthető indokoltnak, tehát jogsértő. Ezzel az alperes megsértette a rendőrségi törvényben megfogalmazott alapelveket, különösen az intézkedés arányosságának követelményét. Kifejtette azt is az elsőfokú bíróság, hogy a gyülekezési törvény 14. §-a alapján a be nem jelentett gyülekezést a rendőrség jogosult volt feloszlatni és a csapaterő alkalmazása sem volt aránytalannak tekinthető. De mivel a felperesek érdemi ellenszegülést vagy erőszakos, a rendőri intézkedéssel szembehelyezkedő magatartást nem tanúsítottak, így a felperesek őrizetbe vétele és őrizetben tartása nem volt indokolt, személyes szabadságukat tehát az alperes alaptalanul korlátozta. Erre figyelemmel megállapította a Ptk. 84. § (1) bekezdésének a) pontja alapján a felperesek tekintetében a jogsértést. A felperesek által igényelt nem vagyoni kártérítés összegszerűsége tekintetében megállapította, hogy a jogsértés nem jelentéktelen, ugyanakkor a felperesek sem jártak el teljes mértékben jogszerűen, amikor önként nem távoztak el a gyülekezés helyszínéről a rendőrség felhívására. A szabálysértési határozatok is rögzítették azt, hogy a távozásra való felhívás ténylegesen elhangzott az alperes részéről. A felperesek személyes előadást tettek a tényleges következmények körében. Megállapítható volt az is, hogy az I-II-III. rendű felperest 8 órával, míg a IV. rendű felperest 6,5 órával a szabálysértési meghallgatásukat követően bocsátották szabadon. A Pp. 163. § (3) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság köztudomású tényként értékelte, hogy a jogosulatlan fogva tartás érdemben alkalmas a felperesek életminőségének csökkenésére, számukra az lelki megrázkódtatást, hátrányt jelent. Mindezekre figyelemmel - értékelve a felperesek magatartásának részleges felróhatóságát is - fejenként 350.000 forintban állapította meg a nem vagyoni kártérítés mértékét, ezt meghaladóan pedig elutasította a keresetet.

A IV. rendű felperes kártérítési igényével kapcsolatban azt fejtette ki az elsőfokú bíróság, hogy a kár összegszerűsége nem nyert bizonyítást, erre nézve a IV. rendű felperes nem is ajánlott fel semmilyen bizonyítékot. Köztudomású tényként pedig nem volt értékelhető a IV. rendű felperes által előadottan a teleszkópos bot valós értéke. Így ezt a kereseti kérelmet elutasította.