3418/2020. (XI. 26.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkhf.44.149/2019/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője (dr. Nagy Gergely Tamás ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszában kérte a Fővárosi Törvényszék 24.Fpkh.172/2018/22. végzése, valamint a Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkhf.44.149/2019/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.
[2] 2. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy előzményei és a panaszban foglaltak az alábbiak szerint foglalhatók össze.
[3] 2.1. Az indítványozó és a befektetési szolgáltatással foglalkozó adós gazdálkodó szervezet 2008. augusztus 14. napjától álltak szerződéses kapcsolatban. Az indítványozó négy részletben összesen 11 795 000 Ft-ot adott át az adósnak, aki azzal értékpapír műveleteket hajtott végre. A felek 2009. április 22. napján elszámoltak, ennek eredményeként az adós 2 862 900 Ft-ot kifizetett az indítványozónak, ezzel a felek közötti szerződés 2009. július 1. napján megszűnt. Az adós felszámolásának elrendelése 2015. március 5. napján került közzétételre. Ezt követően az indítványozó 2015. április 8-án 12 614 154 Ft összegű hitelezői igénybejelentéssel élt. követelése jogcímeként az adóssal kötött értékpapír- és ügyfélszámla vezetésére létrejött szerződés és megbízási keretszerződések alapján bűncselekménnyel okozott kár, illetve ügyfélkövetelésből adódó tulajdoni igényt jelölt meg. Előadta, hogy a sajtóban 2015 februárjában megjelent hírek és az MNB, valamint a nyomozó hatóságok által feltárt visszaélések alapján jutott arra a meggyőződésre, hogy az adósnál elkövetett bűncselekményeknek ő is a károsultja, és ezért keletkezett vesztesége az adóssal történt elszámoláskor. Állítása szerint az adós a szerződéskötéskor nem megfelelően mutatta be a tényleges vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetét, ennek ismeretében pedig nem szerződött volna az adóssal.
[4] A felszámoló az indítványozó igénybejelentését 2015. november 13-án elutasította, mert az indítványozó és az adós közötti jogviszony 2009. július 1-jével megszűnt, így a felszámolás alatt álló adósnak nem ügyfele. A bűncselekménnyel okozott kár jogcímen előterjesztett igény jogalapját pedig nem támasztotta alá a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 3. § (1) bekezdés c) pontjában foglaltak szerint, továbbá a követelés elévült. Az indítványozó 2015. december 18-án kelt levelében a felszámoló álláspontját nem fogadta el, ezért a felszámoló 2016. március 2-án az igényt vitatottként a bíróságra terjesztette. Ezt követően (2016. júliusban) fogalmazta meg az indítványozó a végleges követelését, a kártérítés mellett most már másodlagosan a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 237. § (1) bekezdése alapján megtévesztés miatt érvénytelenségre is hivatkozott.
[5] A Fővárosi Törvényszék megismételt eljárásban a hitelezői igényt 2019. május 9. napján kelt 24.Fpkh.172/2018/22. számú végzésével elutasította. A másodfokú bíróság 2020. január 29. napján kelt 15.Fpkhf.44.149/2019/2. számú végzésével - részben eltérő indokolással - az elsőfokú bíróság döntését helybenhagyta. A jogerős döntés szerint konkrét károkozó magatartás megjelölésének és bizonyításának hiányában nem állapítható meg a kártérítés törvényi tényállásának megvalósulása, így az sem, hogy a hitelezőt kár érte. A másodlagos igény tekintetében rögzítette az ítélőtábla, hogy az indítványozó a megtévesztésről való tudomásszerzés időpontjától (2015 februárja) számított egy éven belül nem támadta meg az adóssal kötött szerződést, így a hitelezői igényre vonatkozó megtámadási joga elévült.
[6] 2.2. Az Abtv. 27. § (1) bekezdése alapján benyújtott panaszában az indítványozó az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdésben, és az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésben foglaltak sérelmét állította. Az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdés tekintetében az indítványozó hivatkozott a 20/2017. (VII. 18.) AB határozatra, érvelése szerint a bíróság alapos ok nélkül figyelmen kívül hagyta a hatályos jogot, megtagadta a hitelezői igényének érdemi elbírálását, az ennek alátámasztásául felhozott egyik fő jogalapot, azaz a bíróság contra legem jogalkalmazása során önkényesen járt el. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése sérelmét ugyancsak abban jelölte meg az indítványozó, hogy az eljáró bíróságok elmulasztották elbírálni a szerződés érvénytelenségére alapított hitelezői igényét, arra hivatkozással, hogy a felszámolási eljárásban a bíróság nem jogosult dönteni a szerződés érvénytelenségének kérdésében, mert az meghaladja a nemperes eljárás kereteit. Véleménye szerint alkotmányjogi probléma, hogy a felszámolási eljárásban a törvény alapján kizárólagos hatáskörrel eljárni jogosult bíróság önkényesen kizár az elbírálás köréből egyes hitelezői követeléseket, anélkül, hogy erre konkrét jogszabályi felhatalmazása lenne, ezáltal sérült a hatékony bírói jogvédelem. A bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességét jelenti, hogy a bíróságok a bizonyítási indítványait okszerű indokolás nélkül figyelmen kívül hagyták, a pártatlanság követelményét megsértve köztudomású tényeket ignorálva állapították meg a tényállást, az észszerű határidőt túllépve hoztak döntést.
[7] 3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1)-(2) bekezdései alapján mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság törvényi feltételeinek megfelel-e.
[8] Az indítványozó a Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkhf.44.149/2019/2. számú végzése ellen az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint megállapított határidőn belül nyújtotta be. Az indítványozó a bírói döntés alapjául szolgáló eljárásban fél volt, így érintettsége megállapítható, úgyszintén az is, hogy jogorvoslati lehetőségét kimerítette. Az indítványozó megjelölte az Alkotmánybíróság hatáskörére vonatkozó törvényi rendelkezéseket, a sérelmezett bírói döntést, továbbá kifejezett kérelmet terjesztett elő annak megsemmisítésére, megjelölte az Alaptörvény megsérteni vélt rendelkezéseit.
[9] Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy nem tekinthető az Alaptörvényben biztosított jognak az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdése (lásd például: 3203/2015. (X. 14.) AB végzés, Indokolás [9]), ezért e panaszelem befogadására nincs lehetőség.
[10] A kifejtettek alapján az indítványban megjelölt alaptörvényi rendelkezések közül csak az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésére alapított panaszelem tekintetében felel meg az indítvány a határozott kérelem valamennyi követelményének [Abtv. 52. § (1b) bekezdés].
[11] 4. Az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadható be.
[12] Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmét abban jelölte meg, hogy a bíróság nem bírálta el a szerződés érvénytelenségére alapított hitelezői igényét, a bíróság önkényesen, contra legem módon kizárt az elbírálás köréből bizonyos jogalappal kapcsolatos hitelezői követeléseket, anélkül, hogy erre konkrét jogszabályi felhatalmazása lenne, ezáltal sérült a hatékony bírói jogvédelem. Ezzel kapcsolatban az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a jogerős döntés kifejtette, hogy miért tekintette elkésettnek az érvénytelenségre alapított igényt, s értékelte a kártérítés jogcímén előterjesztett hitelezői követelést, reagált az indítványozó által előadott jogi érvekre, az eljáró bíróságok az indítványozó által sérelmezett döntésüket megindokolták. Az Alkotmánybíróság következetes, az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdésére visszavezethető gyakorlata szerint nem vizsgálhatja felül a támadott bírói döntések jog-, illetve törvényszerűségét, ezért "[ö]nmagában a rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasznak. Egyébként az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna." (3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]) Az Alkotmánybíróság kivételes esetben lát lehetőséget arra, hogy a contra legem jogértelmezés a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmére vezessen, de ez csak kirívó, alapjogi jogsértés szintjét elérő jogértelmezési hiba következménye lehet. Önmagában (esetleg) törvénysértésként értékelhető (contra legem) jogalkalmazás nem alapozza meg az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmét, ezért az Alkotmánybíróság a pusztán bírói jogértelmezés állított hibájára alapított alkotmányjogi panaszt érdemben nem vizsgálja (20/2017. (VII. 18.) AB határozat, Indokolás [21]-[29]; 3295/2019. (XI. 18.) AB végzés, Indokolás [37]-[40]; 3346/2020. (VIII. 5.) AB végzés, Indokolás [21]).
[13] A bizonyítási indítványok okszerű indokolás nélküli figyelmen kívül hagyásával kapcsolatban az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy következetes gyakorlata szerint "az ítélkező bíróság jogértelmezési szabadságához tartozik, hogy saját maga dönthessen a tényállás megállapításáról, a bizonyítékok mérlegeléséről (és esetleges mellőzéséről) és jogi álláspontját szabadon alakíthassa ki" (3099/2017. (IV. 28.) AB végzés, Indokolás [22]). Az Alkotmánybíróság jelen alkotmányjogi panasszal összefüggésben rámutat, hogy a Fővárosi Ítélőtábla részletesen megindokolta, hogy az indítványozó bizonyítási indítványának miért nem adott helyt. A fent hivatkozottak szerint "törvényességi kérdés, hogy bíróság a tényállás megállapításához, illetve a felek állításainak igazolásához milyen bizonyítékokat vesz figyelembe; mely bizonyítékok becsatolásától, illetve ennek kikényszerítésétől tekint el" (3217/2018. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [16]). Az indítvány ebben a részében a Fővárosi Ítélőtábla döntésének felülbírálatára irányult, lényegében olyan, a bíróságok jogalkalmazási és törvényértelmezési szabadságához tartozó kérdést vitat, amelyet az Alkotmánybíróság nem bírálhat felül. Az indítvány azt célozza, hogy a Fővárosi Ítélőtábla által eldöntött tény- és jogkérdéseket mintegy negyedfokú bíróságként vizsgálja felül az Alkotmánybíróság, és a Fővárosi Ítélőtábla álláspontjától eltérően értékelje (3172/2015. (VII. 24.) AB végzés, Indokolás [20]; 3063/2018. (II. 20.) AB végzés, Indokolás [28]). Az Alkotmánybíróság itt is hangsúlyozza, hogy "önmagában az a körülmény, hogy az indítványozó nem ért egyet a bíróságok döntésével és annak indokolásával, nem elégséges érv a támadott döntés alaptörvény-ellenességének alátámasztására" (3364/2017. (XII. 22.) AB végzés, Indokolás [27]-[29]).
[14] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmét az indítványozó részben arra alapozta, hogy a bíróság a pártatlanság követelményét megsértve köztudomású tényeket mellőzve állapította meg a tényállást. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az alkotmányjogi panasz ebben a részében a rendes bíróság ténymegállapításainak a megváltoztatására irányul. Nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe a rendes bíróságok által értékelt bizonyítékok felülvizsgálata, a bizonyítékokból felépített tényállás megalapozottságának felülmérlegelése, és a tényállásból eredő jogi következtetések helytállóságának vizsgálata. A tényállás megállapítása, a bizonyítékok értékelése és mérlegelése ugyanis az eljárási jogi szabályokban a jogalkalmazó számára fenntartott feladat (3237/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [12]).
[15] Az indítványozó a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmét az észszerű határidőn belüli elbíráláshoz való jog sérelmével összefüggésben is állította. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy - bár a jogerős bírósági határozat meghozatalára valóban hosszú időtartam elteltével került sor - a konkrét esetben a bírósági eljárás elhúzódása nem hatott ki az ügyben hozott bírói döntés érdemére és így e tekintetben sem merült fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség lehetősége (3235/2020. (VII. 1.) AB határozat, Indokolás [22]-[23]). A kártérítési igény elutasítása ugyanis az ítéletben foglalt olyan indokon alapul (károkozó magatartás, a hitelezőt ért kár hiánya), amelyek nem állnak összefüggésben a bírósági eljárás elhúzódásával.
[16] 5. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az indítvány nem tartalmaz olyan indokot, ami alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vetne fel, vagy a bírói döntés érdemére kiható alaptörvény-ellenesség kételyét támasztaná alá, ezért az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésére a panaszt visszautasította.
Budapest, 2020. november 10.
Dr. Juhász Imre s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott
dr. Czine Ágnes
alkotmánybíró helyett
Dr. Juhász Imre s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott
dr. Horváth Attila
alkotmánybíró helyett
Dr. Juhász Imre s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott
dr. Juhász Miklós
előadó alkotmánybíró helyett
Dr. Juhász Imre s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott
dr. Sulyok Tamás
alkotmánybíró helyett
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/897/2020.