BH 2007.8.254 I. A szabadságvesztés végrehajtása megkezdésének elhalasztására irányuló kérelem elbírálásakor a bíróságnak nem kell orvosszakértői véleményt beszerezni az elítélt egészségi állapotára vonatkozóan, ha semmilyen körülmény nem valószínűsíti, hogy az elítélt olyan betegségben szenved, amely életét közvetlenül veszélyezteti [Be. 591. § (2) és (4) bek.].

II. A halasztás feltételei vizsgálatánál a jogerős ítéletben kiszabott szabadságvesztés tartama az irányadó, nem pedig az előzetes fogva tartásban töltött idő folytán még le nem töltött szabadságvesztés tartama [Be. 591. § (1) bek.].

K. A. terheltet a bíróság 2006. november 21. napján jogerős ítéletével kábítószerfüggő személy által, jelentős mennyiségű kábítószerre, társtettesként elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntette miatt 3 év börtönre, mellékbüntetésül 4 évi közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztésbe a vádlott által kiadatási letartóztatásban és előzetes letartóztatásban eltöltött időt beszámította.

Az elítélt védője a 2006. november 22. napján kelt beadványában a szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának a megkezdésére halasztás engedélyezését kérte arra tekintettel, hogy az elítélt pszichés állapota oly fokban megromlott, hogy feltehetően kórházi ellátásra szorul.

A megyei bíróság végzésében a halasztás iránti kérelmet elutasította.

A végzés ellen az elítélt védője jelentett be fellebbezést, a fellebbviteli főügyészség az elsőfokú határozat helybenhagyását indítványozta.

A másodfokú bíróság a fellebbezés elbírálásakor megállapította, hogy a halasztás iránti kérelem nem megalapozott.

A Be. 591. § (1) bekezdése értelmében a tanács elnöke a 2 évet meg nem haladó szabadságvesztés végrehajtásának megkezdésére az elítélt kérelmére fontos okból, különösen az elítélt személyi, vagy családi körülményéire való tekintettel, legfeljebb 3 hónapra halasztást engedélyezhet. Egységes a bírói gyakorlat abban, hogy a törvényben meghatározott 2 évi szabadságvesztés miként értelmezendő. Ebből a szempontból a jogerős ítéletben megállapított szabadságvesztés teljes tartamát kell figyelembe venni, és figyelmen kívül kell hagyni, hogy az elítélt különböző jogcímeken már előzetes fogva tartásban volt. A Be. 591. § (1) bekezdésének alkalmazásakor tehát nem lehet figyelembe venni az előzetes fogva tartásban eltöltött időt, és nem az előzetes fogva tartás beszámítását követően fennmaradó és még végre nem hajtott szabadságveszté-büntetésnek kell 2 év alatti időtartamúnak lenni (BH 2004/233. sz. jogeset).

Ezért az elsőfokú bíróság törvényesen járt el, amikor a halasztás iránti kérelmet elutasította.

Az elítélt védője fellebbezésében arra is hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság nem folytatott le bizonyítást az elítélt egészségi állapotával kapcsolatosan, nem szerzett be igazságügyi orvosszakértői véleményt arról, hogy az elítélt betegsége életét közvetlenül fenyegeti-e.