BH 2006.4.117 Ha jogerős ítélet megállapította, hogy a hitelintézet jogszerűen mondta fel a gazdasági társasággal kötött kölcsönszerződést, a társaság tagja ugyanennek a felmondásnak a jogellenességére hivatkozva - szerződésen kívül okozott kár jogcímén - a hitelintézettel szemben - üzletrésze értékének csökkenése miatt - kártérítési igényt sikerrel nem érvényesíthet [Ptk. 525. § (1) bek., 318. § (1) bek., 339. § (1) bek.].

Az irányadó tényállás szerint az alperes 1991-ben, a Ptk. 525. § (1) bekezdés d) és e) pontjára hivatkozással azonnali hatállyal felmondta az S. Holding Kft.-vel mint adóssal kötött kölcsönszerződéseket. A felperes - aki egyik tagja és ügyvezetője volt az ezt követően felszámolás alá került, majd felszámolás folytán 2005 novemberében megszűnt S. Holding Kft.-nek - 2003. január 23-án keresetet nyújtott be az alperes kártérítésben való marasztalása iránt. Végleges keresetében 91,8 milliárd forint és kamatai tekintetében kérte az alperes marasztalását.

Az elsőfokú bíróság 2004. december 15-én meghozott ítéletében a keresetet elutasította.

A másodfokú bíróság 2005. május 10-én meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú ítélet indokolása szerint a felperes fellebbezésében új tényt állítva jelölte meg kárként az S. Holding Kft.-ben lévő üzletrésze értékének csökkenését, a Pp. 235. § (1) bekezdésében írtakra tekintettel viszont a másodfokú bíróság csak az elsőfokú eljárásban megjelöltek szerint vizsgálhatta, hogy a kölcsönszerződések jogellenes felmondására alapított kártérítési igény teljesíthető-e. Álláspontja szerint a felperest mint a vitában érdekelt felet a keresetindítás joga megillette. A jogerős ítélet pedig, mely az S. Holding Kft.-nek a felmondás érvénytelenségének megállapítása és az alperes kártérítésre való kötelezése iránti keresetét elutasította - "nem res iudicata".

A kereset érdemi vizsgálata alapján arra mutatott rá a másodfokú bíróság, hogy a felperes által megjelölt 91,8 milliárd forint összegű kár - a felperes által csatolt szakértői véleményben foglaltaknak megfelelően - összesen hét gazdálkodó szervezet elmaradt árbevételének és vagyoni értéke elvesztésének felel meg. Mindebből az következik, hogy a felperes kártérítési igénye az általa előadott ténybeli alapon nem teljesíthető, ugyanis a kárként érvényesíteni kívánt követelés nem a felperes kára [Ptk. 355. § (4) bekezdés]. Végül utalt arra is a másodfokú bíróság, hogy az alperes elévülési kifogása alapján 82,1 milliárd forint összegű felperesi követelést abban az esetben is el kellett volna utasítani, ha fennálltak volna a kártérítési felelősség megállapításához szükséges feltételek. A felperes ugyanis ilyen összegben jelölte meg az 1991. és 1997. között elmaradt árbevételt kárként, a 2003. január 23-ai kereset benyújtásáig viszont az 5 éves elévülési idő eltelt.

A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Előadása szerint a másodfokú bíróság tévesen alkalmazta a Pp. 235. §-ának rendelkezését. A felperes ugyanis már 2004. január 7-én pontosított keresetében megjelölte azt a hét céget, melyeknek az S. Holding Kft. tulajdonosa volt, és melyekben a vagyonvesztés bekövetkezett, ezen társaságok vagyonvesztése pedig az S. Holding Kft.-ben fennálló felperesi üzletrész értékének csökkenését is eredményezte. Nem volt tehát új tényállítás a fellebbezésben az, hogy a felperes kára az S. Holding Kft.-ben lévő felperesi üzletrész értékének csökkenése. A fellebbezésben csupán az volt az új, hogy a felperes hivatkozott a gazdasági társaságokról szóló törvény üzletrésszel kapcsolatos rendelkezéseire is.

Álláspontja szerint tévesen alkalmazta a másodfokú bíróság a Ptk. 355. § (4) bekezdésében írtakat is. A szakértői véleményben vizsgált hét gazdálkodó szervezet vagyonának értékcsökkenése nyilvánvaló. Ebből eredően a felperes üzletrészének értéke is csökkent az S. Holding Kft.-ben, mert a tag vagyona, azaz üzletrészének értéke a társaság vagyonának értékével együtt, azzal azonos mértékben változik. Bekövetkezett tehát a felperes oldalán a Ptk. 355. § (4) bekezdése szerinti kár.

A felülvizsgálati kérelem szerint arra helyesen mutatott rá a másodfokú bíróság, hogy az S. Holding Kft. és az alperes között folyamatban volt perben meghozott jogerős ítélet nem minősül res iudicatanak, érdemben kellett volna azonban vizsgálnia, hogy az alperes 1991. február 12-ei azonnali hatályú felmondása jogszerű volt-e. Helyt kellett volna adnia a felperes szakértő kirendelésére irányuló bizonyítási indítványának, és könyvszakértő bevonása mellett kellett volna tisztáznia a felperest ért kár mértékét, az alperes jogellenes magatartása és a kár közötti okozati összefüggést és a kár bekövetkeztének időpontját is. Utalt arra is, hogy a felperesi követelés legkorábban az S. Holding Kft. felszámolási zárómérlegének elfogadása napján válhatott esedékessé, mely időpont megállapítása céljából szükség lett volna az S. Holding Kft. felszámolójának megkeresésére.

Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.