31994L0063[1]

Az Európai Parlament és a Tanács 94/63/EK irányelve (1994. december 20.) az illékony szerves vegyületeknek (VOC) a benzin tárolásából és tárolótelepekről töltőállomások részére történő elosztásából származó kibocsátása csökkentéséről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 94/63/EK IRÁNYELVE

(1994. december 20.)

az illékony szerves vegyületeknek (VOC) a benzin tárolásából és tárolótelepekről töltőállomások részére történő elosztásából származó kibocsátása csökkentéséről

1. cikk

Hatály

Ezt az irányelvet a benzin tárolására, illetve egy tárolóteleptől egy másikhoz, vagy egy tárolóteleptől egy töltőállomáshoz történő feltöltése és szállítása során használt műveletekre, berendezésekre, járművekre és hajókra kell alkalmazni.

2. cikk

Fogalommeghatározás

Ezen irányelv alkalmazásában:

a) "benzin": minden olyan kőolajszármazék, adalékanyagokkal vagy adalékanyagok nélkül, amelynek 27,6 kilopascal vagy ennél nagyobb a Reid-gőznyomása, amelyet gépjárművek számára tüzelőanyagként való használatra szántak, a cseppfolyós propán-bután gáz (liquefied petroleum gas, LPG) kivételével;

b) "gőz": a benzinből elpárolgó minden gáznemű vegyület;

c) "tárolóberendezés": a tárolótelepen a benzin tárolására használt bármilyen telepített tartály;

d) "tárolótelep": minden olyan létesítmény, amelyet benzin tárolására, és annak közúti tartálykocsiba, vasúti tartálykocsiba vagy hajóba való töltésére használnak, a létesítmény helyszínén lévő minden tárolóberendezést is beleértve;

e) "szállítótartály": minden olyan közúton, vasúton vagy vízi úton szállított tartály, amelyet benzin egyik tárolótelepről egy másikra, illetve tárolótelepről töltőállomásra való szállítására használnak;

f) "töltőállomás": minden olyan létesítmény, ahol állandó telepítésű tároló tartályból benzint töltenek be a gépjármű üzemanyagtartályába;

g) "meglévő": benzintároló berendezés, töltőberendezés, töltőállomás és szállítótartály kifejezés minden olyan berendezést, töltőállomást és szállítótartályt magában foglal, amelyek már üzemben voltak a 10. cikkben meghatározott időpont előtt, vagy amelyhez egyedi építési engedélyt, vagy ahol erre a nemzeti jogszabályok értelmében szükség van, üzemeltetési engedélyt adtak ki a 10. cikkben említett időpont előtt;

h) "új": a benzintároló berendezésekkel, töltőberendezésekkel, töltőállomásokkal és szállítótartályokkal kapcsolatban az olyan berendezés, létesítmény, töltőállomás és szállítótartály, amely nem tartozik a g) pont hatálya alá;

i) "forgalom": egy tárolótelepen lévő tárolóberendezésből vagy egy töltőállomáson az előző 3 év során szállítótartályokba betöltött legnagyobb évi összes benzin mennyisége;

j) "gőzvisszanyerő egység": a gőzökből benzin visszanyerésére szolgáló berendezés, egy tárolótelepen lévő minden puffertartály-rendszert is beleértve;

k) "hajó": a belvízi hajó olyan értelemben, ahogyan ezt a belvízi hajókra vonatkozó műszaki követelmények megállapításáról szóló, 1982. október 4-i 82/714/EGK tanácsi irányelv 1. fejezete ( 1 ) meghatározza;

l) "cél-referenciaérték": a mellékletekben a technikai intézkedések megfelelőségének általános értékeléséhez adott útmutatás, nem pedig egy olyan határérték, amelyhez viszonyítva mérik az egyes létesítmények, tárolótelepek és töltőállomások teljesítményét;

m) "gőzök közbenső tárolása": a gőzök közbenső tárolása egy tárolótelepen egy rögzített tetős tartályban egy másik tárolótelepre történő későbbi átszállításhoz és az azon a tárolótelepen történő visszanyeréshez. A gőzök átszállítását egy adott tárolótelepen lévő egyik tárolóberendezésből egy másikba nem szabad úgy tekinteni, hogy ez a jelen irányelv értelmezése szerinti közbenső gőztárolás;

n) "töltőberendezés": a tárolótelepen lévő minden olyan berendezés, amellyel benzin tölthető szállítótartályokba. A közúti tartálykocsikhoz használandó töltőberendezések egy vagy több "töltőhelyből" állnak;

o) "töltőhely": egy tárolótelepen lévő minden olyan szerkezet, amelynél egy adott időpontban csak egyetlen közúti tartálykocsiba tölthető benzin.

3. cikk

Tárolóberendezések a tárolótelepeken

(1) A tárolóberendezéseket az I. melléklet műszaki rendelkezéseivel összhangban kell tervezni és üzemeltetni.

E rendelkezéseknek az a célja, hogy a tárolótelepeken az egyes tárolóberendezések feltöltéséből és tárolásából származó éves összes benzinveszteség a cél-referenciaérték, vagyis a forgalom 0,01 tömegszázaléka alá csökkenjen.

A tagállamok ennél szigorúbb intézkedéseket tarthatnak érvényben vagy követelhetnek meg a teljes területükön vagy olyan meghatározott területeken, amelyekről megállapították, hogy ilyen intézkedések szükségesek az emberi egészség vagy a környezet védelme érdekében bizonyos egyedi körülmények miatt.

A tagállamok elfogadhatnak az I. mellékletben meghatározott intézkedésektől eltérő műszaki intézkedéseket a benzinveszteségek csökkentésére, ha az ilyen alternatív intézkedésekről bebizonyosul, hogy legalább ugyanolyan hatékonyak.

A tagállamok tájékoztatják a többi tagállamot és a Bizottságot minden meglévő intézkedésről vagy az e bekezdésben említett minden olyan egyedi intézkedésről, amelyet bevezetni szándékoznak, valamint bevezetésük okairól.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit:

a) a 10. cikkben megadott időponttól kell alkalmazni új berendezésekre;

b) a 10. cikkben megadott időponttól számított három éven belül kell alkalmazni meglévő berendezésekre, ha a tárolótelep forgalma 50 000 tonna/évnél nagyobb;

c) a 10. cikkben megadott időponttól számított hat éven belül kell alkalmazni meglévő berendezésekre, ha a tárolótelep forgalma 25 000 tonna/évnél nagyobb;

d) a 10. cikkben megadott időponttól számított kilenc éven belül kell alkalmazni a tárolótelepen lévő minden egyéb meglévő tárolóberendezésre.

4. cikk

Szállítótartályok feltöltése és lefejtése a tárolótelepeken

(1) A töltő és ürítő berendezést a II. melléklet műszaki rendelkezéseivel összhangban kell megtervezni és üzemeltetni.

Ezeket a rendelkezéseket úgy tervezték, hogy a tárolótelepeken a szállítótartályok feltöltéséből és lefejtéséből származó évi összes benzinveszteség a forgalom 0,05 tömegszázalékával egyenlő cél-referenciaérték alá csökkenjen.

A tagállamok ennél szigorúbb intézkedéseket tarthatnak hatályban vagy követelhetnek meg a teljes területükön, vagy olyan meghatározott területeken, amelyekről megállapították, hogy ilyen intézkedések szükségesek az emberi egészség vagy a környezet védelmére bizonyos egyedi körülmények miatt.

A tagállamok elfogadhatnak a II. mellékletben meghatározott intézkedésektől eltérő műszaki intézkedéseket a benzinveszteségek csökkentésére, ha az ilyen alternatív intézkedésekről bebizonyítják, hogy legalább ugyanolyan hatékonyak.

A tagállamok tájékoztatják a többi tagállamot és a Bizottságot minden meglévő intézkedésről vagy az e bekezdésben említett minden olyan egyedi intézkedésről, amelyet bevezetni szándékoznak, és azok bevezetésének okairól. A Bizottságnak ellenőriznie kell ezen intézkedések összeegyeztethetőségét a Szerződés és a jelen bekezdés rendelkezéseivel.

A közúti tartálykocsik feltöltésére szolgáló berendezésekkel felszerelt minden tárolótelepet fel kell szerelni legalább egy olyan töltőhellyel, amely megfelel a IV. mellékletben meghatározott, az alsótöltésű berendezésekre vonatkozó előírásoknak. A Bizottság ezeket az előírásokat rendszeres időközönként felülvizsgálja és szükség esetén módosítja azokat. Az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányuló intézkedéseket a 8. cikk (2) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit:

a) a 10. cikkben meghatározott időponttól kell alkalmazni közúti tartálykocsikba, vasúti tartálykocsikba és/vagy hajókba történő töltéshez megépített új tárolótelepekre;

b) a 10. cikkben meghatározott időponttól számított három éven belül kell alkalmazni közúti tartálykocsikba, vasúti tartálykocsikba és/vagy hajókba történő töltéshez létesített meglévő tárolótelepekre, ha a forgalom 150 000 tonna/évnél nagyobb;

c) a 10. cikkben meghatározott időponttól számított hat éven belül kell alkalmazni közúti tartálykocsikba és vasúti tartálykocsikba történő töltéshez létesített meglévő tárolótelepekre, ha a forgalom 25 000 tonna/évnél nagyobb;

d) a 10. cikkben meghatározott időponttól számított 9 éven belül kell alkalmazni a közúti tartálykocsikba és vasúti tartálykocsikba történő töltéshez létrehozott tárolótelepeken lévő minden más meglévő töltőberendezésre.

(3) A 10. cikkben meghatározott időpont után kilenc évvel a IV. mellékletben szereplő, az alsótöltésű berendezésre meghatározott követelményeket minden tárolótelepnél alkalmazni kell minden közúti tartálykocsi töltőhelyre, kivéve ha mentességet élvez a 4. bekezdés feltételeinek megfelelően.

(4) Eltérés esetén az (1) és (3) bekezdést nem kell alkalmazni:

a) 10 000 tonna/évnél kisebb forgalmú meglévő tárolótelepek esetén; és

b) kis, távoli szigeteken található új, 5 000 tonna/évnél kisebb forgalmú tárolótelepekre.

A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot arról, hogy milyen tárolótelepeket érintenek az ilyen eltérések.

(5) A Spanyol Királyság egyéves eltérést engedélyezhet a (2) bekezdés b) pontjában meghatározott határidőtől számítva.

5. cikk

Szállítótartályok

(1) A szállítótartályokat a következő követelményekkel összhangban kell megtervezni és üzemeltetni:

a) a szállítótartályokat úgy kell megtervezni és üzemeltetni, hogy a maradék gőzök a tartályban maradjanak a benzin lefejtése után;

b) azokat a szállítótartályokat, amelyek benzint szállítanak a töltőállomásokra és tárolótelepekre, úgy kell megtervezni és üzemeltetni, hogy fogadni és tárolni tudják a töltőállomásokon vagy a tárolótelepeken a tárolóberendezésekből származó gőzöket. Vasúti tartálykocsik esetén ez csak akkor szükséges, ha olyan töltőállomásokra vagy tárolótelepekre szállítanak benzint, ahol alkalmazzák a gőzök közbenső tárolását;

c) a túlnyomási szelepeken keresztüli áramlás kivételével az a) és b) pontban említett gőzöket vissza kell tartani a szállítótartályban, amíg egy tárlótelepen újra nem töltik.

Ha a benzin lefejtése után a szállítótartályt más termékekhez használják, és ha nincs lehetőség a gőzök visszanyerésére vagy a gőzök közbenső tárolására, akkor azokat ki lehet engedni olyan meghatározott helyeken, ahol a kibocsátás nem járulna hozzá jelentős mértékben a környezeti vagy egészségügyi problémákhoz;

d) A tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságainak biztosítaniuk kell, hogy rendszeres időközönként megtörténjen a közúti tartálykocsik vizsgálata gáztömörség szempontjából, és hogy rendszeres időközönként sor kerüljön a vákuum/biztonsági szelepek vizsgálatára minden szállítótartályon, a megfelelő működés szempontjából.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit:

a) a 10. cikkben meghatározott időponttól kell alkalmazni új közúti tartálykocsikra, vasúti tartálykocsikra és hajókra;

b) a 10. cikkben meghatározott időponttól számított három éven belül kell alkalmazni meglévő vasúti tartálykocsikra és hajókra, ha a töltésük olyan tárolótelepen történik, melyre a 4. cikk (1) bekezdésének követelményei érvényesek;

c) meglévő közúti tartálykocsikra kell alkalmazni, miután alsótöltésűvé alakították át a IV. mellékletben meghatározott előírásokkal összhangban.

(3) Eltérés esetén az (1) bekezdés a), b) és c) pontjának rendelkezéseit nem kell alkalmazni az olyan gőzveszteségekre, amelyek az alábbiakkal kapcsolatos, olajszintjelző-pálca használatával végrehajtott mérési műveletekből származnak:

a) meglévő szállítótartályok; és

b) új szállítótartályok, amelyeket a 10. cikkben meghatározott időpontot követő 4 év során helyeznek üzembe.

6. cikk

A töltőállomásokon lévő tárolóberendezésekbe való feltöltés

(1) A töltő- és tárolóberendezéseket a III. melléklet műszaki rendelkezéseivel összhangban kell megtervezni és üzemeltetni.

Ezeket a rendelkezéseket úgy tervezték, hogy a töltőállomásnál a tárolóberendezésbe feltöltésből származó évi összes benzinveszteség a cél-referenciaérték, a forgalom 0,01 tömegszázaléka alá csökkenjen.

A tagállamok ennél szigorúbb intézkedéseket tarthatnak érvényben vagy követelhetnek meg a teljes területükön vagy olyan meghatározott területeken, amelyekről megállapították, hogy ilyen intézkedések szükségesek az emberi egészség vagy a környezet védelmére bizonyos egyedi körülmények miatt.

A tagállamok elfogadhatnak az I. mellékletben meghatározott intézkedésektől eltérő műszaki intézkedéseket a benzinveszteségek csökkentésére, ha az ilyen alternatív intézkedésekről bebizonyítják, hogy legalább ugyanolyan hatékonyak.

A tagállamok tájékoztatják a többi tagállamot és a Bizottságot minden meglévő intézkedésről vagy ezen bekezdésben említett minden olyan egyedi intézkedésről, amelyet bevezetni szándékoznak, és a bevezetésük okairól.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit:

a) a 10. cikkben meghatározott időponttól kell alkalmazni új töltőállomásokra;

b) a 10. cikkben meghatározott időponttól számított három éven belül kell alkalmazni:

- 1 000 m3/év-nél nagyobb forgalmú meglévő töltőállomásokra,

- azokra a meglévő töltőállomásokra, tekintet nélkül a forgalmukra, melyeket állandó tartózkodásra szolgáló lakónegyedekben vagy munkavégzés helyén telepítettek;

c) a 10. cikkben meghatározott időponttól számított hat éven belül kell alkalmazni 500 m3/évnél nagyobb forgalmú meglévő töltőállomásokra;

d) a 10. cikkben meghatározott időponttól számított kilenc éven belül kell alkalmazni minden más meglévő töltőállomásra.

(3) Ettől eltérve az (1) és (2) bekezdést nem kell alkalmazni 100 m3/évnél kisebb forgalmú töltőállomásokra.

(4) 500 m3/év-nél kisebb évi forgalmú töltőállomások esetén a tagállamok eltérést engedhetnek az (1) bekezdés követelményeinek teljesítése alól amennyiben a töltőállomás olyan földrajzi területen vagy olyan helyen helyezkedik el, ahol a gőzkibocsátás nem valószínű, hogy jelentős mértékben hozzájárul a környezettel vagy egészséggel kapcsolatos problémákhoz.

A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot azon területek adatairól, amelyen belül ilyen eltérést kívánnak adni és ezt követően az ilyen területtel kapcsolatban bekövetkezett minden változásról.

(5) A Holland Királyság a következő feltételek szerint engedélyezhet eltérést a (2) bekezdésben meghatározott menetrend betartása alól:

- az e cikk által megkövetelt intézkedéseket a töltőállomásokra kidolgozott, olyan szélesebb körű, már meglévő nemzeti program részeként valósítják meg, amely egyidejűleg a különböző környezeti problémákkal is foglalkozik, ilyen például a vízszennyezés, levegőszennyezés, talajszennyezés és hulladék okozta szennyezés, és amelynek a megvalósítását szoros ütemterv szerint végzik,

- a menetrendtől eltérés csak legfeljebb 2 évig tarthat, és minden programot a (2) bekezdés d) pontjában meghatározott határidőn belül kell végrehajtani,

- a Bizottságot értesíteni kell a (2) bekezdésben meghatározott menetrendtől való eltérésre vonatkozó döntésről a felmentés alkalmazási körére és határidejére vonatkozó minden információt is beleértve.

(6) A Spanyol Királyság és a Portugál Köztársaság egyéves eltérést engedélyezhet a (2) bekezdés d) pontjában meghatározott határidőtől számítva.

7. cikk

A műszaki fejlődéshez történő hozzáigazítás

A II. melléklet 2. pontjában említett határértékek kivételével a Bizottság az ezen irányelv mellékleteit hozzáigazíthatja a műszaki fejlődéshez. Az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányuló ilyen intézkedéseket a 8. cikk (2) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

8. cikk

A bizottság

(1) A Bizottságot egy bizottság segíti.

(2) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1)-(4) bekezdését és 7. cikkét kell alkalmazni, 8. cikkének rendelkezéseire is figyelemmel.

9. cikk

Ellenőrzés és jelentés

A Bizottság felkérést kap arra, hogy adott esetben jelentéseivel együtt az ezen irányelv módosítására vonatkozó javaslatokat nyújtson be, beleértve, külön hangsúllyal, a hatály kiterjesztését úgy, hogy az magában foglalja a töltőberendezésekhez és hajókhoz használandó gőzellenőrző és -visszanyerő rendszereket.

10. cikk

Nemzeti jogba való átültetés

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 1995. december 31-től kezdődő hatállyal megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket az intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

11. cikk

Záró rendelkezés

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

I. MELLÉKLET

A TÁROLÓTELEPEKEN TELEPÍTETT TÁROLÓBERENDEZÉSEKRE ELŐÍRT KÖVETELMÉNYEK

1. A föld feletti tartályok külső falát és tetejét olyan festékkel kell befesteni, amelynek 70 % vagy ennél nagyobb az összes sugárzóhő-visszaverési tényezője. Ezek a műveletek ütemezhetők úgy, hogy hároméves időszakon belül a tartályok szokásos karbantartási ciklusainak részeként kerüljön sor a végrehajtásukra. A tagállamok, amennyiben szükséges, felmentést adhatnak az e rendelkezésben rögzített követelmények teljesítése alól az előzőleg a nemzeti hatóság által kijelölt egyedi tájak védelmére.

Ez a rendelkezés nem vonatkozik azokra a tartályokra, amelyeket a II. melléklet 2. pontjában meghatározott követelményeket kielégítő gőzvisszanyerő egységhez csatlakoztattak.

2. A külső úszótetős tartályokat fel kell szerelni egy elsődleges tömítéssel a tartályfal és az úszótető külső pereme közötti gyűrű alakú tér befedésére, és egy, az elsődleges tömítés fölé felszerelt másodlagos tömítéssel. A tömítéseket úgy kell tervezni, hogy 95 % vagy ennél nagyobb mértékű összesített gőzvisszatartás legyen elérhető egy ehhez hasonló, gőzvisszatartás nélküli, rögzített tetős tartályhoz (ami egy csak vákuum/túlnyomáscsökkentő szeleppel ellátott rögzített tetős tartály) viszonyítva.

3. A tárolótelepeken használt minden új tárolóberendezésnek, ahol gőzvisszanyerés szükséges az irányelv 4. cikke szerint (lásd a II. mellékletet) vagy:

a) a II. melléklet követelményeit kielégítő gőzvisszanyerő egységhez csatlakoztatott, rögzített tetős tartályoknak; vagy

b) külső vagy belső úszótetővel tervezett, a 2. pontban meghatározott teljesítménykövetelményeket kielégítő elsődleges és másodlagos tömítésekkel felszerelt tartályoknak kell lenniük.

4. A meglévő rögzített tetős tartályokat vagy:

a) csatlakoztatni kell egy, a II. melléklet követelményeit kielégítő gőzvisszanyerő egységhez; vagy

b) elsődleges tömítéssel ellátott belső úszótetővel kell rendelkezniük, amelyet úgy kell megtervezni, hogy 90 % vagy ennél nagyobb mértékű összesített gőzvisszatartás legyen elérhető egy ehhez hasonló, de gőzvisszatartás nélküli, rögzített tetős tartályhoz viszonyítva.

5. A 3. és 4. pontban meghatározott, gőzvisszatartásra vonatkozó követelmények nem vonatkoznak a tárolótelepeken használt olyan rögzített tetős tartályokra, amelyekben megengedett a gőzök közbenső tárolása a II. melléklet 1. pontja értelmében.

II. MELLÉKLET

A TÁROLÓTELEPEKEN HASZNÁLT TÖLTŐ- ÉS ÜRÍTŐ BERENDEZÉSEKRE ELŐÍRT KÖVETELMÉNYEK

1. A feltöltés alatti szállítótartályból kiszorított gőzöket vissza kell vezetni egy gőzt át nem eresztő csatlakozóvezetéken keresztül egy gőzvisszanyerő egységhez a tárolótelepen történő visszanyeréshez.

Ez a rendelkezés nem érvényes a felső töltésű tartályokra mindaddig, amíg a töltési rendszer használata engedélyezett.

Az olyan tárolótelepeknél, ahol hajókba töltenek benzint, egy gőzégető egység helyettesítheti a gőzvisszanyerő egységet, ha a gőz visszanyerése nem biztonságos vagy műszakilag lehetetlen a visszatérő gőztérfogat miatt. A gőzvisszanyerő egységből a légkörbe történő kibocsátásra vonatkozó követelményeket a gőzégető egységre is alkalmazni kell.

25 000 tonna/évnél kisebb forgalmú tárolótelepeknél közbenső gőztárolás használható a tárolótelepen a közvetlen gőzvisszanyerés helyett.

2. A gőzvisszanyerő egységből kilépő légnemű anyagban a gőzök közepes koncentrációjának - a kezelés alatti híguláshoz korrigálva - nem szabad 35 gramm/normál köbméternél (Nm3) nagyobbnak lennie bármely egyórás időszakot tekintve.

Az 1993. január 1-je előtt telepített gőzvisszanyerő egységekre az Egyesült Királyság eltérést engedélyezhet az ebben a mellékletben meghatározott, bármely egyetlen órára vonatkozó 35 g/Nm3 határérték betartása alól a következő feltételektől függően:

- a berendezésnek nem szabad túllépnie a jelen mellékletben meghatározott előírásoknak megfelelően mért, bármely egyetlen órára vonatkozó 50 g/Nm3 határértéket,

- a felmentésnek az irányelv 10. cikkében megadott időponttól számítva legfeljebb kilenc évig szabad érvényben lennie,

- értesíteni kell a Bizottságot az ilyen felmentés által érintett minden egyes berendezésről a benzináteresztő-képességére és a gőzkibocsátására vonatkozó információkat is beleértve.

A tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságainak biztosítaniuk kell, hogy meghatározzák a megfelelő mérési és elemzési módszereket, és ezek alkalmazásának gyakoriságát.

A méréseket normál forgalom mellett egy teljes munkanap (legalább hét óra) során kell végrehajtani.

A mérések lehetnek folyamatosak vagy szakaszosak. Folyamatos mérések alkalmazásakor óránként legalább négy mérést kell végezni.

A használt berendezés, a kalibrálási gáz és az alkalmazott eljárás miatti összes mérési hibának nem szabad túllépnie a mért érték 10 %-át.

A használt berendezésnek a már legalább 3 g/Nm3 koncentráció mérésére is képesnek kell lennie.

A pontosságnak a mért érték legalább 95 %-ának kell lennie.

3. A tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai gondoskodnak arról, hogy a csatlakozó vezetékek és csőszerelvények szivárgását rendszeresen ellenőrizzék.

4. A tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai biztosítják, hogy a feltöltési műveleteket a töltőhelyen fellépő gőzszivárgás esetén megszakítják. Az ilyen megszakítási műveletekhez szolgáló berendezéseket a töltőhelyen telepíteni kell.

5. Ahol megengedhető a szállítótartályok felső töltése, a töltőág kilépőnyílását a szállítótartály aljának a közelében kell tartani a fröcsköléssel járó töltés elkerülése érdekében.

III. MELLÉKLET

OLYAN TÖLTŐÁLLOMÁSOKNÁL ÉS ÁTADÓÁLLOMÁSOKNÁL TELEPÍTETT TÖLTŐ- ÉS TÁROLÓBERENDEZÉSEKRE MEGSZABOTT KÖVETELMÉNYEK, AHOL KÖZBENSŐ GŐZTÁROLÁS TÖRTÉNIK

A töltőállomásokon telepített tárolóberendezésekből a benzin betöltésével kiszorított gőzöket és a gőzök közbenső tárolására használt, rögzített tetős tartályokban lévő gőzöket vissza kell vezetni egy gőzt át nem eresztő csatlakozóvezetéken keresztül a benzint szállító szállítótartályba. A feltöltési műveleteket csak akkor szabad végrehajtani, ha minden berendezés a helyén van, és rendeltetésszerűen működik.

IV. MELLÉKLET

AZ EURÓPAI KÖZÚTI TARTÁLYKOCSIK ALSÓ TÖLTÉSÉRE, GŐZGYŰJTÉSÉRE ÉS TÚLTÖLTÉS ELLENI VÉDELMÉRE VONATKOZÓ ELŐÍRÁSOK

1. Csőcsatlakoztatók

1.1. A töltő leágazáson a csőcsatlakozónak csatlakozóhüvelynek kell lennie, amelynek illeszkednie kell a járművön elhelyezett 4 hüvelykes API (101,6 mm) külső csatlakozó felületű adapterrel az alábbi előírásoknak megfelelően:

- API Recommended Practice 1004 (1004-es API javasolt módszer)

- Hetedik kiadás, 1988. november.

Alsótöltés és gőzvisszanyerés MC-306-os tartályú gépjárművek esetén (2.1.1.1 fejezet - Az alsótöltéshez használt adapter típusa)

1.2. A töltőhelyen lévő gőzgyűjtő tömlőn a gőzgyűjtő csatlakozónak vezetőpályás és hornyos csatlakozóhüvelynek kell lennie, amelynek illeszkednie kell a járművön elhelyezett 4 hüvelykes (101,6 mm-es) vezetőpályás és hornyos, külső csatlakozófelületű adapterrel úgy, ahogyan ezt a következő előírás meghatározza:

- API Recommended Practice 1004 (1004-es API javasolt módszer)

- Hetedik kiadás, 1988. november.

Alsótöltés és gőzvisszanyerés MC-306-os tartályú gépjárművek esetén (4.1.1.2 fejezet - Gőzvisszanyerő adapter)

2. Feltöltési előírások

2.1. A normál folyadéktöltési sebességnek 2 300 liter/percnek (legfeljebb 2 500 liter/percnek) kell lennie töltőáganként.

2.2. Amikor a tárolótelep csúcsigénnyel működik, a töltőhelyi gőzvisszanyerő rendszer a gőzvisszanyerő egységet is beleértve legfeljebb 55 millibar ellennyomást hozhat létre a gőzvisszanyerő adapter járműoldalán.

2.3. Minden jóváhagyott alsótöltésű jármű vinni fog magával egy azonosító táblát, amelyen rajta lesz az egyidejűleg működtethető töltőágak megengedett legnagyobb száma, amely biztosítja, hogy semmilyen gőz ne szabaduljon ki a tartályrekesz P és V szelepein keresztül, amikor a legnagyobb üzemi ellennyomás 55 millibar a 2.2. pontban előírtaknak megfelelően.

3. A járműföldelés/túltöltés észlelés csatlakoztatása

A töltőhelyet fel kell szerelni egy túltöltésészlelő vezérlőegységgel, amelynek, amikor a járműhöz van csatlakoztatva, egy, hibája esetén biztonságos állapot létrehozó (fail-safe) engedélyezési jelet kell kiadnia a feltöltés engedélyezésére, feltéve hogy semmilyen tartályrekesz túltöltés-érzékelő nem észlel magas folyadékszintet.

3.1. A járművet egy 10 lábas ipari szabvány elektromos csatlakozón keresztül kell csatlakoztatni a töltőhelyen lévő vezérlőegységhez. A csatlakozó dugaszt a járműre kell szerelni, és a csatlakozóhüvelyt a töltőhelyhez szerelt vezérlőegységhez csatlakoztatott mozgatható kábelhez kell csatlakoztatni.

3.2. A járművön a magas szintérzékelőknek vagy 2-vezetékes termisztoros érzékelőknek, 2-vezetékes optikai érzékelőknek, 5-vezetékes optikai érzékelőknek vagy kompatibilis, ezzel egyenértékű érzékelőknek kell lenniük, feltéve hogy a rendszer kiesésbiztos (fail-safe). (Megjegyzés: A termisztorok hőmérséklet együtthatójának negatívnak kell lennie.)

3.3. A töltőhelyhez szerelt vezérlőegységnek alkalmasnak kell lennie mind a 2 vezetékes, mind az 5 vezetékes jármű rendszerhez.

3.4. A járművet hozzá kell kötni a töltőhelyhez a túltöltés érzékelők közös visszatérő vezetékén keresztül, amit a jármű alvázán keresztül a csatlakozódugaszon lévő 10-es lábhoz kell csatlakoztatni. A csatlakozóhüvelyen lévő 10-es lábat a vezérlőegység készülékházához kell csatlakoztatni, amit viszont csatlakoztatni kell a töltőhely földhöz.

3.5. Minden jóváhagyott alsótöltésű járműnek vinnie kell magával egy azonosító táblát (lásd a 2.3. pontot), amely tartalmazza a beszerelt túltöltés észlelő érzékelők típusát (azaz, 2 vezetékes vagy 5 vezetékes).

4. A csatlakozások helye

4.1. A töltőhelyen a folyadéktöltő és gőzvisszanyerő berendezések és szerelvények tervezésének a következő, járművel kapcsolatos méreteken kell alapulnia.

4.1.1. A folyadékadapterek középvonala magasságának legfeljebb 1,4 méternek (terhelés nélkül); legalább 0,5 méternek kell lennie (folyadékkal megtöltve). A legkedvezőbb magasság 0,7-1,0 méter.

4.1.2. Az adapterek egymástól mért vízszintes távolsága nem lehet 0,25 méternél kisebb (a legkedvezőbb minimális távolság 0,3 méter).

4.1.3. Minden folyadékadaptert 2,5 méternél nem hosszabb burkolóvonalon belül kell elhelyezni.

4.1.4. A gőzvisszanyerő adaptert lehetőleg a folyadékadapterek jobb oldalán és 1,5 méternél nem nagyobb (terhelés nélkül) és 0,5 méternél nem kisebb (terhelt) magasságba kell elhelyezni.

4.2. A földelő/túltöltés észlelő csatlakozót a folyadék és gőzvisszanyerő adapterek jobb oldalán és 1,5 métert nem túllépő (terhelés nélkül), és 0,5 méternél nem kisebb (terhelt) magasságba kell helyezni.

4.3. A fenti csatlakozásokat a járműnek csak az egyik oldalán szabad elhelyezni.

5. Biztonsági reteszelések

5.1. Földelés/túltöltés észlelés

A feltöltést csak akkor szabad megengedni, ha a kombinált földelés/túltöltés vezérlőegység kiad egy engedélyező jelet.

Túltöltési állapot vagy járműföldelés megszűnése esetén a töltőhelyen lévő vezérlőegységnek zárnia kell a töltőhely töltésszabályzó szelepét.

5.2. Gőzgyűjtésészlelés

A töltést csak akkor szabad engedélyezni, ha már megtörtént a gőzvisszanyerő tömlő csatlakoztatása a járműhöz, és a szabad átáramlás biztosított a kiszorított gőzök számára a járműből az üzem gőzvisszanyerő rendszerébe.

( 1 ) HL L 301., 1982.10.28., 1. o.