BH 1994.3.149 I. A közraktár a nála elhelyezett tárgyakat egyedül az áru- és zálogjegy visszaadása, illetve a zálogjegyet terhelő összeg és járulékai befizetése mellett köteles visszaszolgáltatni. A letett tárgyak feletti szabad rendelkezésre a közraktári jegyek (áru- és zálogjegy együttes birtoka) birtokosa jogosult. A közraktári jeggyel nála jelentkező birtokos jogszerű birtoklását a közraktár nem vizsgálhatja [1875. évi XXXVII. tc. 441. §, 444. §, Ptk. 270-271. §].

II. A közraktár részéről beszámításnak nincs helye; ez irányadó a közreműködőjére is [1875. XXXVII. tc. 444. §].

A felperes keresetet terjesztett elő az alperesek ellen közraktári jegyek kibocsátása mellett letétbe helyezett gabona kiadása, valamint a késedelemmel okozott kár megtérítése iránt, mert a K. Rt.-től 1992. július 29-én megvásárolt közraktári jegyek alapján a II. r. alperes, aki az I. r. alperes közreműködőjeként vállalta a gabona bértárolását saját raktárában, a közraktári jegyekkel megszerzett gabona kiadását megtagadta. Az I. r. alperes ugyan a felperes igényét jogosnak tartja, a közreműködőjét, a II. r. alperest azonban a teljesítésre eredménytelenül utasította. Az I. r. alperes ellenkérelmében az elsődleges kereseti kérelmet elismerte; hivatkozott arra, hogy a II. r. alperes indokolatlanul tagadja meg a közraktári jegyben megtestesülő gabonaféleségek kiadását. A II. r. alperes ellenkérelmében arra hivatkozott, hogy a K. Rt. részére a közraktári jegyek átruházása nem történt meg, csupán kölcsönszerződés biztosítékaként helyezte letétbe a felvett kölcsön több mint ötszörös értékét kitevő gabonát, ezért az áru- és zálogjegyek eladására a K. Rt. nem volt jogosult. Álláspontja szerint a K. Rt. a felperessel az átruházásra vonatkozóan érvénytelen szerződést kötött, emiatt a felperes nem rendelkezik jogalappal a közraktári jegyek által megtestesített áru kiszolgáltatásának követelésére. Előadta, hogy pert indított a K. Rt. és a jelen per felperese ellen, s a két ügy szoros összefüggésére tekintettel a perek egyesítését kérte.

Az elsőfokú bíróság végzésében a per tárgyalását az ugyanezen bíróság előtt folyamatban lévő, a II. r. alperes által a K. Rt. és a felperes - mint alperesek - ellen indított per jogerős befejezéséig felfüggesztette, mert megállapította: e per tárgya az, hogy a jelen perben szereplő közraktári jegyeket a K. Rt. jogszerűen értékesítette-e a jelen per felperesének, illetve letét vagy óvadék jogcímén voltak azok a K. Rt. birtokában. Ez előzetes kérdése a jelen pernek, és így nem a két per egyesítése, hanem a Pp. 152. §-ának (2) bekezdése szerint a tárgyalás felfüggesztése indokolt.

A felperes fellebbezést nyújtott be a végzés ellen, melyben annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak az eljárás folytatására utasítását kérte. Álláspontja szerint az 1875. évi XXXVII. törvény (továbbiakban: Kt.) 434-452. §-aira alapozott per mikénti eldöntése nem függ a II. r. alperes által indított per eldöntésétől. A Kt. 444. §-a nem teszi lehetővé a beszámítást a közraktár részéről, ugyanez vonatkozik a közreműködőjére is. A felfüggesztés alapjául szolgáló perben a II. r. alperes részben más jogviszonyból eredő, részben más - a perben nem szereplő - alperes elleni követelését kívánja szembeállítani a perbeli tartozásával. Az eljárás felfüggesztése nem egyeztethető össze a váltójogi eljárás szabályaival, amelyet a közraktári jegy eljárási rendjében követ.

A II. r. alperes a fellebbezésre előterjesztett észrevételeiben a végzés helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a Kt. rendelkezéseinek alkalmazása csak abban az esetben lehetséges, ha az adott közraktári jegyek tulajdonosa, birtokosa jogszerűen rendelkezik azokkal. Ennek megállapítása iránt indította azt a pert, amelynek jogerős eldöntéséig az elsőfokú bíróság a jelen pert felfüggesztette.

A fellebbezés alapos.