A Fővárosi Törvényszék K.707232/2020/16. számú határozata média tárgyában. [2010. évi CLXXXV. törvény (Mttv.) 163. § (5) bek.] Bírók: Antal Regina, Bendli Attila József, Czap Sarolta

Fővárosi Törvényszék

Az ügy száma: 104.K.707.232/2020/16.

A felperes: felperes

(felperes címe)

A felperes képviselője: dr. Váci Tímea egyéni ügyvéd (felperes jogi képviselő címe)

Az alperes: Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsa

(1088 Budapest, Reviczky utca 5.)

Az alperes képviselője: Dr. Trinn Gábor Ügyvédi Iroda (eljáró ügyvéd: dr. Trinn Gábor)

(jogi képviselő címe)

A per tárgya: média ügyben hozott 830/2020 (IX. 8.) számú határozat, mint közigazgatási cselekmény jogszerűségének vizsgálata

ÍTÉLET:

A bíróság a keresetet elutasítja.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 200 000

(kétszázezer) forint perköltséget.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 36 000 (harminchatezer) forint kereseti illetéket.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül, jogszabálysértésre hivatkozással, a jogszabályhely pontos megjelölésével a Kúriához címzett, azonban a Fővárosi Törvényszéken

jogi képviselő által elektronikus úton benyújtandó fellebbezésnek van helye. A Kúria előtt az

ítélet elleni fellebbezési eljárásban a jogi képviselet kötelező. Tárgyalás tartását a fél a fellebbezésben és a fellebbezési ellenkérelemben kérheti. A határidő elmulasztása miatt

igazolásnak nincs helye. A jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely pontos

megjelölésének, illetve az ítéletnek közzétett kúriai határozattól jogkérdésben való eltérésre hivatkozásnak az elmaradása a fellebbezés hiánypótlás nélküli visszautasítása

jogkövetkezményével jár.

I n d o k o l á s

A per alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes 2014. február 13. napján hatósági szerződést kötött az alperessel a médiasáv médiaszolgáltatási jogosultság közösségi jellegű használatára. A szerződés - annak 2.2 pontja szerint - 2014. február 14. napjától biztosított médiaszolgáltatási jogosultságot legfeljebb 7 évre, azaz legfeljebb 2021. február 14. napjáig. A felperes a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény (a továbbiakban: Mttv.) 2019. augusztus 1. napjától hatályos 48. § (5) bekezdése alapján 2019. november 8. napján a médiaszolgáltatási jogosultságának megújítását kezdeményezte.

[2] Az alperes a kezdeményezés alapján megvizsgálta a médiaszolgáltatási jogosultság megújításának lehetőségét - elsőként az Mttv. 48. § (7) bekezdésében rögzített objektív kizáró okok fennállását. A 2020. szeptember 8. napján kelt 830/2020. (IX. 8.) számú határozatában megállapította, hogy a megújítás kezdeményezésére a törvényes határidőben került sor, és az Mttv. 48. § (7) bekezdés b) pontja szerinti kizáró ok nem áll fenn a felperes esetében. Az Mttv. 48. § (7) bekezdés a) pontja szerinti kizáró ok vizsgálata körében számba vette a felperessel szemben a szerződéses időszak alatt 2020. szeptember 8. napjáig meghozott, az Mttv.-ben foglalt rendelkezések megszegését megállapító végleges határozatokat. Ezen jogsértést megállapító határozatok közül az alperes az 1224/2017. (XI. 14.) számú határozatában megállapította, hogy a felperes a 2017. március 27. - 2017. május 3. közötti időszakban megsértette az Mttv. 22. § (8) bekezdése szerinti műsorkvótákra vonatkozó havi adatszolgáltatási kötelezettségét, mely - azzal, hogy ugyanezen jogsértést a 354/2017. (IV. 19.) számú végleges határozatban megállapítottan 365 napon belül már megvalósította, - az Mttv. 187. § (4) bekezdése szerinti ismételt jogsértésnek minősült, és így nem csekély súlyú törvénysértést eredményezett. Az 1224/2017. (XI. 14.) számú határozat ellen a felperes jogorvoslattal nem élt, az a kézbesítés időpontjában - 2017. december 8. napján - véglegessé vált.

[3] Az alperes rögzítette, hogy a felperes tekintetében az Mttv. 48. § (7) bekezdés a) pontja alapján a médiaszolgáltatási jogosultság megújítását kizáró objektív ok áll fenn, figyelemmel arra, hogy az 1224/2017. (XI. 14.) számú végleges határozat az Mttv. 22. § (8) bekezdésében foglalt rendelkezés ismételt megszegését állapította meg. Az objektív kizáró ok fennállására tekintettel a médiaszolgáltatási jogosultság megújítására nem kerülhet sor, ezért a szerződéses szándék vizsgálatának nincs helye. Mindezek alapján határozatában akként rendelkezett, hogy a felperes közösségi jellegű szogáltatós médiaszolgáltatási jogosultságát nem újítja meg.

A kereset és a védirat

[4] A felperes keresetet terjesztett elő az alperes határozata ellen, amelyben annak megsemmisítését és - az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkében előírt hatékony jogorvoslathoz való jog érvényesülése érdekében - az alperesnek az új eljárás 8 napon belül történő lefolytatására kötelezését kérte figyelemmel arra, hogy a médiaszolgáltatási jogosultsága 2021. február 14. napján lejár.

[5] Álláspontja szerint az alperes tévesen és jogsértő módon alkalmazta az Mttv. 48. § (7) bekezdés a) pontját.

[6] Rámutatott, hogy az 1224/2017. (XI. 14.) számú, illetve az azt megelőző 354/2017. (IV. 19.) számú határozatok meghozatalakor az Mttv. 22. § (8) bekezdése még másképpen rendelkezett, mint a jelen per tárgyát képező határozat meghozatalakor. Esetében kizárólag az adatszolgáltatási kötelezettség késedelme merült fel, elmulasztása viszont nem, mivel ezen kötelezettség teljesítésére a törvény nem szabott pontos határidőt. A késedelmes teljesítés tényét önmagában nem vitatta, kötelezettségeinek eleget tett, a késedelmet megállapító határozatokat ezért nem kifogásolta. A jelen perben a késedelmes teljesítésre hivatkozással nem alkalmazható az Mttv. 48. § (7) bekezdésében látszólag meghatározott jogkövetkezmény; határidőt nem tartalmazó törvényi előírás esetén a késedelem nem értelmezhető az előírás megszegésének, ha maga a kötelezettség egyébként teljesítésre került.

[7] Vitatta, hogy esetében megvalósultak az Mttv. 48. § (7) bekezdés a) pontjában foglalt tényállási elemek. Az Mttv. 48. § (7) bekezdés a) pontjának értelmezésekor ugyanis szükségképpen alkalmazni kell az Mttv. 4. és 5. §-aiban, valamint 185. § (1) és (2) bekezdéseiben foglalt előírásokat, amelyek szerint a jogkövetkezmény alkalmazása során az egyenlő elbánás elvét követve, a fokozatosság és az arányosság elvére tekintettel jár el a hatóság; a jogsértés súlyához, illetve ismétlődéséhez igazodóan alkalmazza a fokozatosság elvét, valamint az eset összes körülményeihez és a jogkövetkezmény által elérni kívánt célhoz képest arányos jogkövetkezményt alkalmaz. Az Mttv. 187. § (4) bekezdésére hivatkozva kifejtette, hogy az alperes határozatában a jogsértést nem tekintette csekély súlyúnak, a csekély súlyú jogsértést azonban az Mttv. nem határozza meg, így arra vonatkozóan a hatóság gyakorlatát szükséges vizsgálni. Kiemelte, hogy az alperes az általa hivatkozott ügyekben a különböző ügyfelek esetében eltérő szempontokat vett figyelembe és eltérő következtetésekre jutott.

[8] Azt, hogy az 1224/2017. (XI. 14.) számú határozatban megállapított jogsértés ismételt és nem csekély súlyú, az alperes később, a jelen per tárgyát képező határozatban foglalt jogkövetkezmény megállapítása során értékelte az Mttv. 48. § (7) bekezdés a) pontja szerint. Mivel ezzel a korábbiakhoz képest új jogkövetkezmény (a frekvenciajogosultság megújításának kizártsága) társult a jogsértéshez, így azon a téren is újra nyílik a jogértelmezési igény - és ezen keresztül a jogvita lehetősége -, hogy az alperes a csekély súlyú, illetőleg az ismételt jogsértések fogalmának gyakorlatát hogyan alakította ki, és esetében hogyan alkalmazta.