A Fővárosi Törvényszék Mf.633328/2009/3. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 139. §, 164. §, 252. §, 253. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 96. §, 174. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §] Bírók: Albrechtné dr. Viniczai Éva, Farkas Beáta, Vrábl Eszter

FŐVÁROSI BÍRÓSÁG

mint másodfokú bíróság

49.Mf .../2009/3.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság dr. Bodolai László ügyvéd (....) által képviselt felperes neve(... felperesnek - a Túri és Társa Ügyvédi Iroda (...) által képviselt alperes neve (....) alperes ellen munkabér, költségtérítés és kártérítés iránt indult perében a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 4.M.5136/2005/43. számú ítélete ellen a felperes által 44., alperes által 45-48. sorszámon előterjesztett fellebbezések folytán meghozta a következő

rész - í t é l e t e t .

A Fővárosi Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, a szabadságmegváltására és nem vagyoni kártérítésre vonatkozó keresetet elutasítja, egyebekben - a perköltség és túlmunka ellenértéke kivételével - helybenhagyja.

A rendkívüli munkavégzéssel kapcsolatos ítéleti rendelkezést hatályon kívül helyezi és ebben a körben az elsőfokú bíróságúj eljárás lefolytatására és újabb határozat meghozatalára utasítja.

A hatályon kívül helyezett rész vonatkozásában a felek másodfokú perköltségét 937.500 (Kilencszázharminchétezer-ötszáz) Ft-ban, a fellebbezési illetéket 900.000 (Kilencszázezer) Ft-ban állapítja meg.

A rész-ítélettel elbírált kereseti kérelmek tekintetében az elsőfokú perköltségre vonatkozó rendelkezést úgy változtatja meg, hogy a felperest terhelő perköltség összegét 800.000 (Nyolcszázezer) Ft-ra felemeli. Az alperes kereseti illetékben való marasztalását mellőzi.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 400.000 (Négyszázezer) Ft másodfokú perköltséget.

A rész-ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú bíróság a 2009. január 23-án meghozott ítéletével kötelezte az alperest, hogy hátralékos munkabér címén 9.746.100 Ft-ot, szabadságmegváltás címén 1.670.455 Ft-ot és ezen tőkeösszegek után 2003. december 19-től 2004. december 31-ig évi 11 %-os, 2005. január 1-től a kifizetés napjáig a jegybanki alapkamattal egyező kamatokat fizessen meg, valamint fizessen meg 500.000 Ft nem vagyoni kárt tőkeösszegben. Egyebekben a felperes keresetét elutasította.

Kötelezte felperest az alperes javára, 100.000 Ft perköltség megfizetésére, valamint marasztalta az alperest az állam javára 253.000 Ft kereseti illetékben. Rendelkezett arról, hogy a szakértői díjat az állam viseli.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint felperes 1999. április 1-től állt az alperes alkalmazásában, 1979. április 26-tól alperesi jogelődöknél eltöltött folyamatos munkaviszonyban. Felperes változó munkahelyen dolgozott, heti 40 órában, főművezető munkakörben, tényleges tevékenysége szerint építésvezető volt.

Felperes jogosult volt alperes engedélye alapján, térítés mellett, saját gépkocsijának hivatalos célra történő használatára, melynek mértéke 1999. január 1-től havi 6000 km, 2000. október 17-től havi 3500 km volt. Az engedély visszavonásig került kiadásra azzal, hogy csak a ténylegesen megtett és igazolt út számolható el, valamint üzemanyag költségei számla alapján kerülnek megtérítésre. Az alperes az engedélyt ugyan nem vonta vissza, azonban 2003. január 1-től felperes jogosult volt az alperes tulajdonában álló gépjármű használatára, és felperes azt ténylegesen használta is. Ettől az időtől felperes nem adott le útnyilvántartást és üzemanyag számlát, és alperes sem fizetett a felperes saját gépkocsija után költségtérítést.

Felperes többnyire a napi munkaidőn túl és gyakran hétvégeken, pihenőnapokon is dolgozott. Alperes tudomással bírt a túlmunka végzéséről, ami az alperesi tevékenységi körben általános gyakorlat volt.

Felperes a megromlott egészségi állapota alapján 2005,.június 27-től táppénzes állományba került.

A felek közötti munkaviszony megszüntetését a felperes kezdeményezte az elnök vezérigazgatóhoz címzett 2006. június 16-án kelt levélben, melyben a felperes alperesi munkáltatótól kérte a jogviszonyának a megszüntetését 2006. július 1. napjától. Ebben a levélben hivatkozott 15 éven át végzett kíméletlen és embertelen munkavégzésre, megromlott egészségi állapotára és arra, hogy munkakörét az orvosi szakvélemények alapján már nem tudja ellátni. Az alperes a felperesi levelet rendes felmondásként értékelte és azt 2006. június 15-re elfogadta.

Felperes 67 %-os munkaképesség csökkenését az Országos Orvosszakértői Intézet 2006. május 23-án kelt elsőfokú szakvéleményében megállapította, majd 2008. szeptember 11-én a felperes össz-szervezeti egészségkárosodását 54 %-os mértékűnek értékelte. Felperes a perben 2006. július 7-én bejelentette (határozat csatolását mellőzve), hogy a részére rokkantsági nyugdíj került megállapításra.

Felperes keresettel fordult a Fővárosi Munkaügyi Bírósághoz, mely keresetét többször módosította, pontosította, és azt több jogcímen terjesztette elő. Igényelt rendkívüli munka ellenértékeként munkabért és pótlékot azzal, hogy alperes nem fizette meg azt az igen jelentős túlmunkát, melyet évtizedeken át elvárt tőle, és amelyet ténylegesen teljesített is. Naponta 16-18 órát dolgozott, igazodnia kellett az alvállalkozók időbeosztásához, és rendszeresen volt hétvégén is munkavégzés. Emiatt szabadságot sem vehetett ki. A túlmunka ellenértékét felperes hétköznaponként plusz 2 túlórával, pihenőnapokra és ünnepnapokra pedig 10 órával számította és kérte figyelembe venni az egyes munkahelyek közötti utazásra fordított idejét is. Kereseti kérelmét 32 millió Ft feletti összegben határozta meg.

2002. január 1. és 2005. június 26. közötti időre tartott igényt felperes szabadságmegváltásra azzal, hogy szabadságot (15 nap kivételével) egyáltalán nem tudott kivenni a szoros munkatempó miatt, bár az alperes a szabadságos tömbben ténylegesen kiíratta a szabadságot, de azt természetben nem volt mód kivenni. Ezt az igényt 1.670.445 Ft összegben terjesztette elő.

Felperes igényelte továbbá a saját gépkocsija használatának költségeit 2002. augusztustól 2005. júniusig terjedő időszakra, havi 6000 km figyelembevételével azzal, hogy az alperes korábban részben, egy idő eltelte után pedig egyáltalán nem térítette meg a költségeit, holott saját gépkocsijával végzett munkát, azzal egyik építkezésről a másikra utazott, és anyagot szállított. Ezen jogcímű igényét 4.715.284 Ft-ban pontosította.

Felperes kérte a munkaviszony megszüntető intézkedést dolgozói rendkívüli felmondásnak értékelni, és igényt tartott az ahhoz kapcsolódó jogkövetkezményekre, így felmondási bérre 1.034.085 Ft összegben, és végkielégítésre 2.100.000 Ft összegben. Felperes ezen igényeit 2007. szeptember 7-én terjesztette elő először.

Felperes előadta, hogy a rendkívüli alperesi munkateher következtében betegedett meg, ami még a megrokkanásához is vezetett, ezért egészségromlásáért az alperes felelősséggel tartozik, így vagyoni károk címén igényt tartott táppénz és bér, valamint rokkantsági nyugdíj és bér különbözetére, mintegy 25.705.603 Ft összegben.