A Fővárosi Ítélőtábla Gf.40655/2009/4. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 81. §, 252. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 200. §, 271. §, 318. §, 338. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39. §, 46. §, 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 3. §, 34. §, 38. §, 40. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Czifra Veronika, Hunyady Mariann, Katinszky Márta Cecília

Kapcsolódó határozatok:

Székesfehérvári Törvényszék G.40189/2008/24., *Fővárosi Ítélőtábla Gf.40655/2009/4.*, Kúria Gfv.30276/2010/4. (BH 2011.10.285)

***********

Fővárosi Ítélőtábla

12.Gf.40.655/2009/4.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Zudor Mónika (ügyvéd címe) ügyvéd által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, a Kovács Kázmér Ügyvédi Iroda (ügyvédi iroda címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Fejér Megyei Bíróság 2009. szeptember 3-án meghozott 14.G.40.189/2008/24. számú ítélete ellen a felperes 25. sorszámon benyújtott fellebbezése folytán - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja;

kötelezi alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg felperesnek 4.207.267 (Négymillió-kettőszázhétezer-kettőszázhatvanhét) forint tőkét, és ezen összeg 2008. május 8-tól a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatát.

Kötelezi a felperest 675.000 (Hatszázhetvenöt-ezer) forint, az alperest pedig 225.000 (Kettőszázhuszonöt-ezer) forint feljegyzett elsőfokú eljárási illeték állam javára, külön felhívásra való megfizetésére.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 532.000 (Ötszázharminckettő-ezer) forint elsőfokú perköltséget.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 177.400 (Százhetvenhétezer-négyszáz) forint elsőfokú perköltséget.

A bíróság kötelezi alperest 252.435 (Kettőszázötvenkettőezer-négyszázharmincöt) forint feljegyezett másodfokú eljárási illeték állam javára, külön felhívásra való megfizetésére.

A bíróság kötelezi továbbá alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg felperesnek 100.000 (Százezer) forint másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A peres felek között 2007. január 24-én 2013. január 17. napjáig szóló bankgarancia keretszerződés jött létre. E szerződéshez kapcsolódóan 2007. január 25-én a felek óvadéki szerződést is kötöttek, melyben a letevő arra vállalt kötelezettséget, hogy óvadékul leköti a szerződés időtartamára a bankgarancia szerződésben meghatározott összeget. A megállapodás szerint az óvadék összeg felett sem az óvadék adó, sem pedig a felszámoló nem jogosult rendelkezni, továbbá az összeget nem jogosult felvenni a szerződés időtartama alatt. Az óvadéki megállapodásban a felperes arra vállalt kötelezettséget, hogy a bankgarancia szerződésből eredő fizetési kötelezettségei teljesítésének biztosítékául az alperesnél betétet helyez el, és azt mint az érvényes pénzforgalmi szabályok szerint a szabad rendelkezése alól kikerült pénzeszközt óvadékul leköti. 2007. január 26-án jótállási bankgarancia került kiadásra (IGTE026331. számú), amely rögzítette a hatálybelépés feltételeként az óvadék összeg vállalkozó számlájára történő befolyását. A 4.207.267 forint összeg a felperes számláján elhelyezésre került, a jótállási bankgarancia lejárta 2012. augusztus 15. napja volt. A szerződéshez kapcsolódó Kis- és Középvállalati Hitelezés Általános Szerződési Feltételek (továbbiakban: ÁSZF.) X/10. pontja szerint a szerződésszegés következménye, hogy a jogosult változatlanul érvényesítheti igényét az alperes pénzintézettel szemben, mely bank viszont igénybe veheti a biztosítékokat, függetlenül attól, hogy lehívták-e a bankgarancia-nyilatkozatot.

A Fejér Megyei Bíróság 3.Fpk. 07-07-000416/11. számú, 2008. február 26-án jogerőre emelkedett végzésével a felperes felszámolását elrendelte. A felszámoló 2008. május 8. napján alperest a Cstv. 38. § (5) bekezdésére utalással az óvadék felszámoló részére történt átadására hívta fel, alperes a felhívásnak nem tett eleget.

Az alperes 2008. március 12-én tett hitelezői igénybejelentésére a felszámoló a 2008. május 8-i levelében arról tájékoztatta alperest, hogy a szerződések alapján kiadott bankgarancia nyilatkozatok rendelkezéseire jogfenntartással függő hitelezői igényként b) kategóriába soroltan 16.968.291 forint tőkeösszeget nyilvántartásba vett. Tájékoztatta arról is, hogy a regisztrációs díj befizetésre a 40 napos határidő az irányadó, az óvadék átadásának határnapja 2008. május 26.

Felperes keresetében a Cstv. 40. § (1) és (2) bekezdésében foglaltak alapján kérte, hogy "a bíróság állapítsa meg alperes felelősségét a felszámolási vagyon csökkentésében, állapítsa meg továbbá a rosszhiszemű szerződéskötést", kötelezze alperest az óvadék összegének felszámoló részére történő átutalására, valamint a perköltség megfizetésére. A keresetét a 2009. február 12-én megtartott tárgyaláson módosította, a jogalap tekintetében a Cstv. 40. § (1) és (2) bekezdésére alapított keresetét nem tartotta fenn, a Ptk. 338. §-a alapján kérte az óvadék visszafizetésére kötelezni alperest. A 2009. február 27-i előkészítő iratában kérte a bíróságot a Ptk. 318. § (1) bekezdésére utalással annak megállapítására, hogy alperes az óvadéki szerződésből eredő kötelezettségét megszegte, és kérte továbbá a Ptk. 271. § (3) bekezdése alapján kötelezni alperest 16.986.291 forint és ezen összeg 2008. május 8-tól, azaz az alperes képviseletére jogosult felszámoló által megküldött fizetési felszólítás keltétől számított törvényes kamatainak a megfizetésére. A 2009. április 22-i előkészítő iratában a Ptk. 271. § (4) bekezdésében foglaltak szerinti megtámadás lehetőségével élt, majd a 2009. május 28-i észrevételében jelezte az ÁSZF. X.10. szerződéses pontjával összefüggő eljárás kezdeményezését a PSZÁF-nál, kifejtve azt az álláspontját, hogy a hivatkozott szerződéses kikötés a Cstv. és a Ptk. szabályaiba ütköző. A 2009. szeptember 3-án megtartott tárgyaláson keresetét 4.207.267 forint összegre szállította le.

Alperes a kereset elutasítását kérte. Jogi érvelése szerint a szerződés részét képező általános szerződési feltételek X/10. pontjára tekintettel a felperes felszámolási eljárásának megindulásával szerződésszegés valósult meg, az alperes ezzel pedig jogosulttá vált az óvadéki összeg lehívására.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.

A határozat indokolásából kitűnően - figyelemmel a felek között létrejött szerződéshez kapcsolódó ÁSZF X/10. pontjára - az alperes jogosult volt az óvadéki összeg lehívására, így nem maradt fenn olyan összeg az elhelyezett 4.207.267 forintból, amelyre vonatkozóan elszámolási kötelezettsége keletkezett volna alperesnek a felszámolóval szemben. Az elsőfokú bíróság - idézve a Ptk. 271. § (1) és a Cstv. 38. § (5) bekezdését - hangsúlyozta, hogy a felek között létrejött szerződéshez kapcsolódó általános szerződési feltételek X/10. pontja szerinti szerződésszegés következménye, hogy a jogosult változatlanul érvényesítheti igényét a bankkal szemben, a bank viszont igénybe veheti a biztosítékokat függetlenül attól, hogy a bankgarancia-nyilatkozat lehívásra került-e. Ebből következően alperes nem kötelezhető arra, hogy az elhelyezett óvadék összegét a felszámolónak kiadja. Az alperes által kiadott bankgarancia-nyilatkozat ugyanis feltétlen kötelezettségvállalást tartalmaz alperesi részről a jótállási bankgarancia hatálya alatt 2012. augusztus 15. napjáig bezáróan. Az elsőfokú bíróság utalt arra is, hogy a bankgarancia megszűnését követően lehet azt megállapítani, hogy a felperes által elhelyezett óvadék összegét az alperes köteles-e a felperesnek kiadni, illetve ezt követően lehet az elszámolást az alperes és a felszámoló között esedékessé tenni.