3078/2012. (VII. 26.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság teljes ülése alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkf.44.640/2008/9. végzésével összefüggésben előterjesztett, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 260. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó 2009. július 10-én alkotmányjogi panaszban támadta meg a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 260. § (1) bekezdését és kérte annak megsemmisítését, egyedi ügyében alkalmazhatósága kizárását.
[2] Az Alkotmánybíróság 2012. január 17-én végzésben határidő tűzésével hívta fel az indítványozó figyelmét arra, hogy az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 73. § (1) bekezdése alapján a korábban benyújtott alkotmányjogi panasz alapján indult alkotmánybírósági eljárás akkor folytatható le, ha ügye az Alaptörvény rendelkezéseivel összefüggésben is vizsgálható, és az indítványozó indítványozási jogosultsága az Abtv. alapján fennáll. A hiánypótlásra való felhívást követően az indítványozó jogi képviselője útján, határidőben kiegészítette beadványát, és az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszában elsősorban az Alaptörvény B cikkére, XXIV. cikk (1) bekezdésére, valamint XXVIII. cikk (7) bekezdésére hivatkozva kérte a Pp. támadott rendelkezése alkotmányossági felülvizsgálatát.
[3] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló tényállás szerint az indítványozó a Csepeli Csőgyár dolgozójaként munkahelyi balesetet szenvedett, amely kapcsán 1984-ben jogerős ítélettel kártérítési járadék fizetésére kötelezték munkáltatóját. Mivel munkáltatója felszámolás alá került, a felszámoló törvényi felhatalmazás alapján ajánlatot tett a járadék egy összegben való megtérítésére. Az indítványozó a megállapodáshoz 1999. március 3-án hozzájárult, később azonban a felszámolási eljárásban kifogást terjesztett elő és az azt elutasító végzést perújítással támadta meg. Az elsőfokon eljárt Fővárosi Bíróság a perújítási kérelmet 17.Fpkh.01-16-000034/19. sz. végzésével elutasította, mivel a Pp. 260. § (1) bekezdése alapján a felszámolási eljárásban hozott végzés ellen nem látott módot perújítási kérelem benyújtására. A másodfokon eljárt Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkf.44.640/2008/9. sz. végzésével az elsőfokú végzést helyben hagyta, indokai szerint sem a Pp. támadott rendelkezése, sem az az alapján kimunkált bírósági gyakorlat alapján nincsen törvényi lehetőség a felszámolási eljárásban hozott végzés ellen perújítási kérelem emelésére. Az indítványozó ez ellen a végzés ellen élt a törvényes határidőn belül alkotmányjogi panasszal.
[4] Az indítványozó az Abtv. rendelkezéseinek megfelelően kiegészített, megújított alkotmányjogi panaszában az Alkotmánybíróság korábbi határozataira hivatkozva azzal érvelt, hogy az anyagi igazság felkutatásának lehetőségét - ezáltal a jogállami jogbiztonságot- sérti az a rendelkezés és bírósági gyakorlat, amely pusztán formai okokra hivatkozással zárja ki ügyében a perújítást. Ügye komplex és abban nem tudott a jogerős ítélet óta bekövetkezett állapotváltozásával kapcsolatos tényeket előhozni; pusztán amiatt került elutasításra perújítási kérelme, mert nem ítélettel szemben terjesztette azt elő. Hivatkozik arra, hogy egy közzétett eseti döntés (BDT 2005/1134.) indokolása alapján volna lehetőség a felszámolási eljárásban hozott egyes végzések ellen perújítás emelésére. Az indítványozó utalt arra is, hogy a felülvizsgálat mint rendkívüli perorvoslat kapcsán az Alkotmánybíróság lehetőséget látott annak alkotmányossági vizsgálatára; ez alapján kéri a perújítás szabályainak vizsgálatát is.
[5] 2. Az Abtv. 73. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság eljárását az Abtv. rendelkezései szerint folytatja le azon alkotmányjogi panasz alapján indult eljárásban, amely az Alkotmánybíróság előtt 2011. december 31. napján folyamatban volt, feltéve, hogy az ügy az Alaptörvény rendelkezéseivel összefüggésben vizsgálható, és az indítványozó indítványozási jogosultsága az Abtv. rendelkezései szerint fennáll. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szóló döntés során vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt formai és tartalmi feltételeit.
[6] 2.1. Az indítványozó 2009-ben benyújtott alkotmányjogi panaszát az Alkotmánybíróság hiánypótlásra felhívó IV/887-1/2012. számú végzését követően, az abban szabott 2012. március 31-ei határidőn belül kiegészítette. Az így megújított alkotmányjogi panasz határidőben benyújtottnak tekinthető. Az indítványozó továbbá teljesítette az Abtv. 51. § (2) bekezdésében meghatározott feltételeket, mert képviseletében a Budapesti Ügyvédi Kamara által nyilvántartott ügyvéd nyújtotta be az alkotmányjogi panaszt, és az indítványozó csatolta a szabályos ügyvédi meghatalmazást. Az indítvány emellett az Abtv. 52. § (1) bekezdésének megfelelően határozott kérelmet tartalmaz, ezért az alkotmányjogi panasz a befogadás formai feltételeinek megfelel.
[7] 2.2. Az Abtv. 56. § (2) bekezdésének megfelelően az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételei a 26-27. § szerinti érintettség, a jogorvoslat kimerítése, valamint a 29-31. § szerinti követelmények.
[8] Az indítványozó - figyelemmel az Alkotmánybíróság előtti alapindítványára - az Abtv. 51. (1) bekezdése szerint jogosultnak tekinthető, aki az elsőfokú bírósági határozattal szemben fellebbezéssel a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeket kimerítette.
[9] Ugyanakkor az indítvány az Abtv. 29. §-ában szabályozott követelményeknek nem felel meg. Az indítványozó a felszámolási eljárásban emelt kifogás elleni perújítás kizártsága alkotmányosságának megítélését kéri. Az indítványban foglaltak alapján nem alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés, hogy a felszámolási eljárásban emelt kifogás ellen enged-e a törvény perújítást. Az pedig, hogy a bírósági gyakorlat egységes-e a kérdésben, elsősorban nem az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panaszos eljárására tartozó, hanem a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvényben szabályozott feltételek fennállása esetén a Kúria jogegységi eljárására tartozó kérdés.
[10] Mivel az indítványozó nem alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésben nyújtotta be alkotmányjogi panaszát, az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 29. §-ára és az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontjára figyelemmel, az Abtv. 56. § (2) bekezdése és 64. § d) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2012. június 11.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/887/2012.