A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21173/2019/12. számú határozata zálogjog érvényesítése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 198. §, 201. §, 205/A. §, 209. §, 239. §, 251. §, 269. §, 321. §, 328. §, 329. §, 525. §, 685. §, 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 78. §, 203. §, 213. §, 1997. évi XXX. törvény (Jht.) 3. §, 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 369. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Merőtey Anikó, Molnár Ágnes, Németh László

Fővárosi Írtélőtábla

4.Pf.21.173/2019/12.

A Fővárosi Ítélőtábla felpres jogi képviselője (felperes jogi képviselőjének címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - alperes jogi képviselője (alperes jogi képviselőjének címe) által képviselt alperes (alperes címe) alperes ellen önálló zálogjogból fakadó igény érvényesítése iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2019. június 26. napján kelt 69.P.22.035/2018/14-I. számú ítélete ellen a felperes részéről 16. sorszám alatt benyújtott fellebbezés és az alperes részéről Pf.4. szám alatt benyújtott csatlakozó fellebbezése folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, kötelezi az alperest annak tűrésére, hogy 184.419 CHF összeg erejéig a helység helyrajzi szám alatt nyilvántartott, természetben helység2 szám alatti ingatlan alperes javára bejegyzett 1/1 arányú tulajdoni hányadából bírósági végrehajtás útján kielégítést keressen.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperes részére 5.000.000 (ötmillió) forint együttes első és másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

[1] Az elsőfokú bíróság által megállapított releváns tényállás szerint a felperes és a perben nem állt gazdasági társaság (a továbbiakban: Zrt.) között 2007. március 23-án együttműködési keret-megállapodás és hitelszerződés jött létre. Közöttük refinanszírozási jogviszony állt fent, melynek keretében a Zrt. hitelezési tevékenységéhez a felperes bocsátott rendelkezésre forrást. A Zrt. mint hitelező és a felperes mint adós 2007. december 21. napján devizaalapú (CHF) kölcsönszerződést kötött, a kölcsön összege a folyósítás napján a folyósítási árfolyamon számolt deviza ellenértéken számolva 21.849.625 forint, a kölcsön futamideje 396 hónap volt. A felek ugyanezen a napon a kölcsönszerződés biztosítékaként zálogszerződést kötöttek: a helység3. helyrajzi számú, természetben helység4 szám alatti ingatlan alperesi tulajdonban álló illetőségén önálló zálogjogot alapítottak 184.419 CHF erejéig a Zrt. mint zálogjogosult javára, melyet a Zrt. még aznap a felperesre átruházott.

A Zrt. 2011. október 27. napján az alperes részére nyújtott kölcsönszerződésből fakadó követelését a felperesre engedményezte.

A felperes 2012. augusztus 17. napján kelt közjegyzői okiratba foglalt és az alperes részére ismeretlen időpontban kézbesített nyilatkozatával a kölcsönszerződést a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 525. § (1) bekezdés e) pontja, valamint a kölcsönszerződés 5.1. és 5.2. pontja alapján azonnali hatállyal felmondta, valamint az ingatlant terhelő önálló zálogjogot alapító szerződést is felmondta és megjelölte az alperes teljes fennálló tartozásának összegét.

A Zrt. 2014. április 14. napján végelszámolás útján jogutód nélkül megszűnt.

A felperes a zálogszerződést 2017. november 17. napján kelt nyilatkozatával írásban felmondta a szerződés 11. és 12. pontjára hivatkozással 15 napos felmondási határidő mellett. A felmondást tartalmazó küldeményt az alperes 2017. november 29. napján átvette.

[2] A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest annak tűrésére, hogy 184.419 CHF összeg erejéig immár a helység helyrajzi szám alatt nyilvántartott, természetben helység2 szám alatti ingatlan alperes javára bejegyzett 1/1 arányú tulajdoni hányadából bírósági végrehajtás útján kielégítést keressen. Kérte továbbá az alperes perköltségben való marasztalását a költségjegyzék szerint. Keresetét a zálogszerződés 2017. novemberében történt rendes felmondására alapította. Álláspontja szerint a kölcsönszerződés alapján történt teljesítések alapos alperesi kifogás hiányában nem befolyásolják a kereset szerinti tűrésre kötelezést, a kielégítési jog gyakorlása során a felek között tényleges elszámolás fog történni. A korábbi 2012. évi felmondást hatálytalannak tekintette, mivel az nem tartalmazta a szükséges elemeket. Előadta, hogy az önálló zálogjogot visszterhesen szerezte meg, az annak alapjául szolgáló jogviszonyt nem ismerte, így nem illeti meg az alperest az a jog, hogy a kölcsönszerződés érvényességét a Ptk. 269. § (3) bekezdése alapján vitassa.

Az alperesi ellenkérelemre figyelemmel kiemelte, hogy a kockázatfeltárás elmaradása nem eredményezi automatikusan a devizaalapú szerződés teljes semmisségét. Vitatta, hogy az önálló zálogjogot alapító szerződés 12. pontja tisztességtelen lenne a 15 napos felmondási határidő miatt, ugyanis a törvény lehetőséget nyújt a hat hónapos felmondási határidőtől való eltérésre. Amennyiben a bíróság e határidőt tisztességtelennek találja, a zálogszerződés a törvény szerinti hat hónapos határidővel mondható fel.

[3] Az alperes a kereset elutasítását kérte a kölcsönszerződés érvénytelenségére hivatkozva. Állította, hogy a felperes olyan kölcsönszerződést finanszírozott, amelyet ismert: a Zrt. a felperes pénzét helyezte ki, így a kölcsönszerződés kockázata a felperest terhelte, tehát a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 78. §-a szerint a hitel kockázatát, a refinanszírozott jogviszonyt is ismernie kellett. Mivel a felperes a felmondásban feltüntette a követelés összegét, arra lehet következtetni, hogy annak kiszámításához ismernie kellett a kölcsönszerződés feltételeit. A felperes az átruházott önálló zálogjogot ingyenesen szerezte meg, ezért mindenképpen megilleti őt az a jog, hogy az alapul fekvő jogviszony érvényességét vitassa. E körben előadta, hogy a devizaárfolyam kockázatának feltárása elmaradt, így az nem világos, nem érhető, ezért a szerződés teljes egészében semmis. A kölcsönszerződés nem tartalmazza a kölcsön törlesztőrészletének összegét, a szerződés tárgyát [Hpt. 213. § (1) bekezdés a) e) pontja] sem. Másodlagosan arra hivatkozott, hogy az engedményezés folytán a felperes nem vált az engedményező jogutódjává, ezért a tőle származó felmondás érvénytelen, ezáltal a kölcsönszerződés felmondása - ami előfeltétele a zálogszerződés felmondásának - nem történt meg. Harmadrészt azzal védekezett, hogy csak a fedezetül szolgáló zálogtárggyal felel és a fennálló követelés erejéig köteles tűrni az esetleges kielégítést, ezt az összeget pedig a felperes nem határozta meg. Előadta, hogy jelentős összeget törlesztett, továbbá a kétféle árfolyamból adódó árfolyamrés és az egyoldalú szerződésmódosítás is tisztességtelen. A folyósítási díjat, a folyósítási felárat, valamint a kezelési költséget is tisztességtelennek tartotta, mivel ezen díjak ellenében nyújtott szolgálatatás meghatározhatatlan. Negyedsorban azzal érvelt, hogy az önálló zálogjogi szerződés 12. pontjába foglalt 15 napos felmondási időre vonatkozó kikötés tisztességtelen, ezáltal a teljes zálogszerződés semmis.