BH 1996.2.104 I. Az elévülésre vonatkozó rendelkezések alkalmazása magánkereskedő követelésének korlátolt felelősségű társaságra történt engedményezése esetén [Ptk. 324. § (1) bek., 327. § (2) bek., 328. § (1) bek., 329. § (2) bek.].

II. A számlaadási kötelezettség elmulasztásának jogkövetkezménye [Ptk. 302. §, 303. § (3) bek., GK 66.].

A felperes kft. jogosultként 1992. március 9-én 345 483 Ft és ennek 20%-os késedelmi kamata, valamint perköltség megfizetése iránt fizetési meghagyás kibocsátását kérte. A követelését az alperes 1990. június 26-i, K. J. magánkereskedő javára szóló írásbeli tartozáselismerésre alapította.

Kötelezett ellentmondása folytán perré alakult eljárásban az alperes a felperes perlési jogosultságának hiányával, elévülési kifogással, és azzal védekezett, hogy a tartozáselismerő nyilatkozat cégükhöz be sem érkezett. Az alperes 1992. július 10-én a keresettel szemben beszámítási kifogást, valamint 687 304 Ft és kamatai megfizetése iránt viszontkeresetet is előterjesztett, amelyektől később elállt. A felperes keresetként is fenntartott követelését, és a korábbi jogosult magánszemélytől engedményező okiratot csatolt a perbeli követelés átruházásáról, annak kamataival együtt. A felperes a beszámítási kifogás visszavonását és a viszontkeresettől való elállást tudomásul vette, a viszontkereset vonatkozásában a költségei megtérítése mellett hozzájárult a per megszüntetéséhez.

Az elsőfokú bíróság ítéletével 345 483 Ft és kamatai megfizetésére kötelezte az alperest. Indokolása szerint az alperes 1990. június 26-i tartozáselismerő nyilatkozatára figyelemmel, és az felperes által csatolt engedményező nyilatkozat alapján, a Ptk. 328. §-ának (1) bekezdése szerint a felperest az eredetileg K. J. magánkereskedő javára elismert összeg kamataival teljes egészében megilleti. Álláspontja szerint nincs annak jelentősége, hogy az engedményező nyilatkozat tételéhez a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (Gt.) 183. §-a (2) bekezdésének g) pontja alapján szükség lett volna a társaság taggyűlésének jóváhagyására, mivel ez a Gt. belső jogviszonyára tartozik; a külső jogviszonyt a hozzájárulás hiánya nem érinti.

Az ítélet ellen az 1992. december 30. óta felszámolás alatt álló alperes fellebbezett, kérte az első fokú ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását. Megismételte azt a korábbi álláspontját, amely szerint az utólag csatolt engedményező nyilatkozat a felperes perlési jogosultságát nem alapozta meg. Az alperes a Legfelsőbb Bíróság felhívására bejelentette, hogy elévülési kifogását fenntartja. A fellebbezési tárgyaláson annak is hangot adott, hogy számla hiányában a felperesi igény meg sem nyílt. Elismerte, hogy a felperesnek a per tárgyára vonatkozó 1991. november 14-i, illetve 1992. január 20-i felszólító leveleit kézhez vette.

A fellebbezés túlnyomó részében nem alapos.

A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást mindenekelőtt azzal egészíti ki, hogy az alperes által 1990. június 26-án aláírt és K. J. magánkereskedő javára elismert 345 483 Ft-os követelés az 1990. július 15-i esedékességhez képest az alább kifejthető indokok miatt nem évült el, az bírói úton érvényesíthető.

A Ptk. 324. §-ának (1) bekezdése szerint, a szerződéskötés időpontjában magánkereskedő javára szóló követelés elévülési ideje öt év volt. Ennek megfelelően a K. J. magánkereskedő 1990. július 15-én esedékessé vált követelése csak 1995. július 16-án, tehát a jelen ítélet meghozatalát követően évülne el. A K. J. magánkereskedő részéről 1993. szeptember 14-én a felperes javára adott engedményező nyilatkozat - az alperes perbeli tudomásszerzésével - a követelés elévülését a Ptk. 329. §-ának (2) bekezdése szerint megszakította, így az elévülés a Ptk. 327. §-ának (2) bekezdése alapján újra kezdődött. Mivel az engedményezett követelés jogosultja már gazdálkodó szervezet volt, így az ekkor hatályos Ptk. 324. §-a (1) bekezdésének második fordulata szerint az elévülés idő egy évre csökkent.