BH+ 2007.3.131 Külföldi hitelező és magyar adós közötti kölcsönszerződésből eredő jogvita elbírálásánál alkalmazandó jog [1979. évi 13. tvr. 5. §, 9. §, 24. §, 25. §, 29. §, 1996. évi CXII. tv. (továbbiakban: Hpt.) 1. § (1) bek., 3/A. §, 1995. évi XCV. tv. 39. §, Ptk. 213. §, Pp. 4. § (1) bek.]

Az első fokon eljárt megyei bíróság ítéletében megállapított és az ítélőtábla másodfokú ítéletében helyesbített tényállás szerint a felperes az 1998. október 12-én kelt kölcsönszerződéssel 2 300 000 ATS, az 1999. május 14-én kelt kölcsönszerződéssel 500 000 ATS, végül a 2000. február 23-án kelt hitelszerződéssel 500 000 ATS kölcsönt nyújtott az alperesnek 2014. február 1-jei, 2014. április 1-je, illetőleg 2015. április 1-jei lejáratra, változó, a szerződéskötéskor évi 7,25%, a két utóbbi szerződés szerint évi 7% ügyleti kamat felszámítása mellett negyedévenként esedékes részletekben történő visszafizetési kötelezettséggel. A felszámítható késedelmi kamat mértékét évi 14,25%-ban, a két utóbbi szerződésben évi 14%-ban határozták meg. A jogviszonyra elsősorban az osztrák, - másodsorban a magyar jogot rendelték alkalmazni. Mindhárom szerződést az alperes tulajdonában álló, a f.-i 1768/12. helyrajzi szám alatt felvett ingatlanra alapított jelzálogjog, valamint a perben nem álló H. Cs., H. Cs.-né és H. Gy. által vállalt váltókezesség biztosította. A hitelügyleteket az MNB-nek bejelentették, a jelzálogjogokat az illetékes földhivatal az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezte.

Az alperes a fizetési kötelezettségének maradéktalanul nem tett eleget, ezért a felperes a kölcsönszerződéseket 2003. november 3-án felmondta, és mert a lejárttá tett tartozást az alperes nem fizette vissza, a módosított keresetében 279 247,94 €, annak 2003. november 5. napjától járó évi 13% késedelmi kamata és a perköltségek megfizetésére kérte az alperest kötelezni.

Az alperes a kereset elutasítását kérte, egyben viszontkeresetet terjesztett elő, amelyben mindhárom kölcsönszerződés, az azokat biztosító jelzálogszerződések és váltónyilatkozatok érvénytelenségének megállapítását, az eredeti állapot helyreállítását, a jelzálogjogok törlésének elrendelését kérte. Arra hivatkozott, hogy a kölcsönszerződések az 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 3/A. §-ába ütköznek, mivel külföldi vállalkozás Magyarország területén pénzügyi szolgáltatást kizárólag fióktelepe útján végezhet, - a felperes pedig fiókteleppel nem rendelkezett - ezért a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése értelmében mindhárom kölcsönszerződés semmis. Hivatkozott továbbá arra, hogy a felperes magyarországi tevékenysége után adófizetési kötelezettségének nem tett eleget, végül, hogy az egyes szerződések esetében - a csúszó leértékelésekre és az árfolyamváltozásokra figyelemmel - a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő értékaránytalansága is megállapítható. A kölcsönszerződések semmissége folytán az azokat biztosító megállapodások, illetőleg jognyilatkozatok is érvénytelenek.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetének helyt adott és kötelezte az alperest 279 247,94 €, ennek 2003. november 5. napjától a kifizetés napjáig járó évi 13% késedelmi kamata, valamint a perköltségek megfizetésére, míg az alperes viszontkeresetét elutasította.

Az ítélőtábla az alperes fellebbezése folytán hozott részítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét a váltónyilatkozatok érvénytelenségének megállapítása iránt előterjesztett viszontkeresetet elutasító részében hatályon kívül helyezte és ebben a keretben az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította, egyéb vonatkozásban az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Elfogadta, hogy a felek hiteljogviszonyából eredő igényeket a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. (a továbbiakban: tvr.) 24.§-a szerint az osztrák jog alapján kell elbírálni. A külföldi jog alkalmazásának mellőzésére a tvr. 5. §-ának (3) bekezdése, a 8. §-ának (1) bekezdése és a 7. §-ának (1) bekezdése szerint sem volt a bíróságnak törvényes lehetősége. Az Osztrák Általános Polgári Törvénykönyv 879. §-ának (1) és (2) bekezdése tartalmazza a törvényi tilalmakba ütköző szerződéseket érvénytelennek minősítő általános szabályokat, a (2) bekezdés szerinti példálódzó felsorolás az osztrák jogi szabályozás tartalmát nem teszi megállapíthatatlanná, vagy bizonytalanná; nem állapítható meg, hogy a felek jogviszonyukban mesterségesen vagy színleléssel hozták volna létre azt a külföldi elemet, amelyhez az osztrák jog alkalmazása kapcsolódik; végezetül az alkalmazandó osztrák jogszabályok nem ütköznek a magyar közrendbe sem. Nincs tehát olyan ok, amely az osztrák jog alkalmazását a perben kizárná.

Sem az alkalmazandó, - az osztrák Általános Polgári Törvénykönyv, sem pedig az osztrák állandó bírói gyakorlat szerint nem állapítható meg a kölcsönszerződések érvénytelensége. A Hpt. alperes által hivatkozott rendelkezése nem alkalmazható, mert a kölcsönszerződés nem Magyarország területén, hanem a felperes ausztriai székhelyén jött létre és a felperes a kölcsön folyósításához szükséges banki műveletet is Ausztriában végezte. Az alperest a hitelfelvételek kapcsán a Devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény 39. §-ának (2) bekezdése alapján csupán a Magyar Nemzeti Bank mint devizahatóság felé fennálló bejelentési kötelezettség terhelte, amely kötelezettségének mindhárom szerződés esetében eleget tett. Az a körülmény, hogy a felperes az adófizetési kötelezettségének mennyiben tett eleget, a szerződések érvényessége szempontjából közömbös, és a szerződések megkötését követően beállott változásoknak, így a forint csúszó leértékelésének hatásai, illetve a valutaárfolyam változásai a szerződések érvényességére ugyancsak nem hatnak ki. Tekintve, hogy a hitelszerződések az alperes által megjelölt okból nem érvénytelenek, az alperes köteles a szerződéseket tartalmuk szerint teljesíteni.

A jelzálogszerződések érvénytelenségének megállapítása és a bejegyzett jelzálogjogok törlése tekintetében rámutatott, hogy az elsőfokú eljárás során az alperes kizárólag a kölcsönszerződések semmisségére tekintettel kérte a jelzálogszerződések érvénytelenségének megállapítását és a jelzálogjognak az ingatlan-nyilvántartásból való törlését. Az alperes csupán a fellebbezésében hivatkozott arra, hogy a zálogszerződések azon okból is érvénytelenek, hogy a felperes képviseletében azokat az arra nem jogosult K. P. írta alá. A másodfokú bíróság az e kérdésben való érdemi állásfoglalást a Pp. 235.§-ának (1) bekezdésében, a 141.§-ának (2) és (6) bekezdésében foglaltak alapján mellőzte.

Végezetül megállapította, hogy a váltónyilatkozatok semmisségének megállapítására irányuló keresetet a váltókötelezettséget vállaló személyek perben állása nélkül elbírálni nem lehetett, ezért e részében az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, míg ezt meghaladó részében az elsőfokú bíróság ítéletének az alperest marasztaló rendelkezését helybenhagyta.

A jogerős részítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben - tartalma szerint - annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a perbehozott szerződések érvénytelenségének megállapítását kérte. Sérelmezte, hogy a magyar bíróság nem folytatott vizsgálatot abban a kérdésben, hogy a felperes a magyar bíróság előtt történő keresetindítással nem választotta-e egyidejűleg alkalmazandó jogként a magyar jogot. E vizsgálat nélkül nem lehet eldönteni azt a kérdést, hogy a "magyar törvénybe foglalt hitelezési tilalom érvénytelenné tesz-e vagy sem egy szerződést, amelyet alapvetően a magyar jog szerint kötöttek meg". E körben a magyar bíróság nem tett eleget az 1979. évi 13. tvr. 5. §-ában foglaltaknak.