A Fővárosi Törvényszék Pf.635523/2015/5. számú határozata törzskönyv kiadása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 141. §, 235. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 4. §, 193. §, 200. §, 205. §, 207. §, 228. §, 466. §, 35/2000. (XI. 30.) BM rendelet 87. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §, 326/2011. (XII. 28.) Korm. rendelet 84. §] Bírók: Gubacsiné dr. Tamás Andrea, Schöner Nóra, Szecskóné dr. Kiss Adrienn Etelka

A Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság

45. Pf. 635.523/2015/5.

A Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság Budai Anikó ügyvéd (fél címe1.) által képviselt felperes neve(felperes címe) felperesnek - dr. Petróczki Veronika jogtanácsos (fél címe2.) által képviselt alperes neve (alperes címe.) alperes ellen gépjármű törzskönyvének kiadása iránt a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt 24.P.86.261/2015. szám alatt indított perében a 2015. április 16. napján hozott 4. sorszámú ítélet ellen a felperes részéről 5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 7. 500 (hétezer ötszáz) Ft másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

Az első fokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 17.500,- Ft perköltséget.

A felperes fellebbezésében az első fokú ítélet megváltoztatását kérte azzal, hogy a másodfokú bíróság kötelezze az alperest a ... forgalmi rendszámú gépjármű törzskönyvének 15 napon belüli birtokba adására, továbbá kérte az ítélet indokolásának kiegészítését azzal, hogy kerüljön rögzítésre miszerint az opciós jog megszűnésével egyidejűleg megszűnt az azt biztosító elidegenítési és terhelési tilalom is, mint járulékos kötelem, továbbá az alperes első és másodfokú perköltségben való marasztalását kérte.

Arra hivatkozott, hogy az első fokú ítélet megalapozatlan.

Az első fokú ítélet megállapította, hogy az egyedi kölcsönszerződés utolsó bekezdése alapján a kölcsönszerződésnek csupán az ÁSZF-nek vált a részévé, a vételi jogot alapító szerződés és az adásvételi szerződés azonban nem. Ettől függetlenül az első fokú bíróság indokolásában a szerződéseket együttesen értelmezte.

Az első fokú bíróság fenti megállapítása téves, mert az egyedi kölcsönszerződés utolsó bekezdése csak azt rögzíti, hogy a kölcsönszerződés az ÁSZ-fel együtt érvényes, azaz az ÁSZF a kölcsönszerződés részét képezi, de ebből nem vonható le az a következtetés, hogy a vételi jogot alapító szerződés és az adásvételi szerződés ne lenne az egyedi kölcsönszerződés része.

A kölcsönszerződés ugyanazon bekezdésében került rögzítésre az is, hogy az ÁSZF-fel egyidejűleg az adós az opciós megállapodást és az adásvételi szerződést is átvette. Ebből egyértelműen arra lehet következtetni, hogy mind az opciós megállapodás, mind az adásvételi szerződés az ÁSZF-hez hasonlóan a kölcsönszerződés elválaszthatatlan mellékletét képezi.

Az ÁSZF az opciós szerződéshez és a függő hatályú adásvételi szerződéshez is kapcsolódik, mert rendelkezéseket tartalmaz e két szerződésre is.

A szerződéseket az első fokú bíróságnak nemcsak együttesen, de egymáshoz viszonyítva és egymásra tekintettel egységben kellett volna értelmeznie.

Ezt az értelmezést támasztja alá az ÁSZF 2., 3. pont h) bekezdése, 10. 17.pontjai is, mely rendelkezésekből az a következetés vonható le, hogy a felek egy hitelügyletet kötöttek és azt biztosították különböző kötelmekkel.

Az ÁSZF 3., 4. és 17. pontjai mind arra utalnak, hogy az opciós megállapodás, illetve az adásvételi szerződés az ÁSZF-hez hasonlóan az egyedi kölcsönszerződés járulékos ügyletét képezik még akkor is, ha azok fizikailag elkülönülnek a kölcsönszerződéstől.. Az opciós megállapodás és a függő hatályú adásvételi szerződés az ÁSZF értelmében biztosítékként kerültek megkötésre, így természetszerűleg járulékos jellegűnek minősülnek.

Az egymáshoz viszonytott értelmezést támasztja alá a vételi jogot alapító megállapodás 1. és 2. pontjai, és az adásvételi szerződés 1. és 6.pontjai, melyek a vételi jogot alapító szerződés és az adásvételi szerződés járulékos jellegét hangsúlyozzák.

Az opciós megállapodás és az adásvételi szerződés egyedi kölcsönszerződéshez tartozó voltát támasztja alá az is, hogy valamennyi szerződést ugyanazon a napon kötötték a felek. Valamennyi szerződés tárgya a perbeli gépjármű, illetőleg valamennyi szerződésen ugyanaz a szerződésszám szerepel. Ez pedig egyértelműen arra enged következtetni, hogy a szerződések ugyanazon az egyedi kölcsönszerződésen alapuló jogviszony részét képezi, mint egy szerződéses egység kezelendők, és csak egymással összefüggésben, egymáshoz viszonyítva egységben értékelhetőek.

Téves az első fokú bíróság álláspontja abban is, hogy az alperes a törzskönyv birtoklására az ÁSZF 4. pontja alapján jogosult, mert az ÁSZF vonatkozó rendelkezését a vételi jogot alapító megállapodás vonatkozó feltételeihez viszonyítva kell értelmezni.

Az opciós szerződés 9. pontjának 3. bekezdése és az ÁSZF 4. pontja egymással ellentétes rendelkezéseire tekintettel a Ptk. 207. § (2) bekezdése alapján a fogyasztó számára kedvezőbb értelmezést kell figyelembe venni, így az ÁSZF 4. pontjára hivatkozással a gépjármű törzskönyvét az alperes nem tarthatja a birtokába.

Az ÁSZF 4. pontját nem lehet kiterjesztően értelmezni és a felek között letéti szerződés sem a szerződés megkötésekor, sem pedig azt követően nem jött létre a perbeli gépjármű vonatkozásában. A részletszabályokat rögzítő letéti szerződés hiányában a régi Ptk. vonatkozó rendelkezései alkalmazandóak, tekintettel arra, hogy a régi Ptk. 466. § (1) bekezdése értelmében a letevő a dolgot bármikor visszakövetelheti.

A perbeli esetben a törzskönyv kapcsán az opciós szerződés és az ÁSZF egymással ellentétes rendelkezéseket tartalmaznak, a törzskönyv vonatkozásában pedig nem az ÁSZF rendelkezései, hanem az opciós szerződés felperesre nézve kedvezőbb rendelkezései az alkalmazandóak, amelyek alapján az alperesnek a gépjármű törzskönyvét már az opciós jog törléséhez hozzájáruló nyilatkozat megküldésével egyidejűleg ki kellett volna adnia.

Amennyiben a bíróság álláspontja szerint az ÁSZF 4. pontja és az opciós szerződés 9. pontja esetében ellentétes rendelkezései vonatkozásában nem a Ptk. 207. § (2) bekezdése az alkalmazandó, ebben az esetben a Ptk. 228. § (3) bekezdésében foglaltakra hivatkozott.

Rögzítette, hogy az ÁSZF 4. pontja álláspontja szerint annyit jelent, hogy ha a kölcsönbe vevő teljesíti a fizetési kötelezettségeit, a hitelező köteles kiadni a törzskönyvet és a korlátozó bejegyzések törléséhez szükséges nyilatkozatot. Az ÁSZF 4. pontja azonban nem értelmezhető kiterjesztően, abból nem vonható le az a következtetés, hogy akkor is jogosult lenne az alperes magánál tartani a törzskönyvet, vagy megtagadni az elidegenítés és terhelési tilalom törléséhez szükséges nyilatkozat kiadását, ha e jogosultságok alapjául szolgáló opciós joga megszűnt.