BH 1993.7.465 Az ügyvédi kamara törvényi felhatalmazás alapján közhatalmi jogosítványt gyakorol, amikor a tagság keletkezéséről és megszüntetéséről dönt, ezért az a bíróság által felülvizsgálható [Pp. 324. § (2) bek. a) pont, 1957. évi IV. tv. (Áe.) 3. § (2) és (3) bek., 72. § (1) bek., 1983. évi 4. tvr. (üt.) 2. § (1) bek., 3. § (1) bek., 5. § (1) bek., 1991. évi XXIII. tv. 39. § (7) bek.].

A II. r. alperes ügyvédi kamara az 1991. december 2-án kelt határozataival a felperesek ügyvédi kamarai tagságát megszüntette, és elrendelte a kamarai névjegyzékből való törlésüket. Határozatainak indokolásában megállapította, hogy mivel a felperesek a Belügyminisztérium hivatásos tisztjei, az 1991. évi XXIII. törvénnyel módosított 1983. évi 4. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Üt.) 3. §-ának (1) bekezdése alapján ügyvédi kamarai tagságukat meg kellett szüntetni. A fegyveres testületeknél a hivatásos tiszti szolgálati viszony megléte olyan alá és fölérendeltségi kapcsolatot eredményez, amely összeegyeztethetetlen az ügyvédi tevékenység folytatásához szükséges függetlenséggel.

A felperesek fellebbezése folytán eljárt I. r. alperes az 1992. január 6-án kelt határozataival a felperesek fellebbezését elutasította.

A felperesek keresetükben az alperesek határozatainak hatályon kívül helyezését kérték. Álláspontjuk szerint az alperesek határozatainak jogszabályi alapja nincs, mivel az összeegyeztethetetlenség megállapítására a munkáltatónak lett volna jogosultsága, nem a kamarai önkormányzatnak. A II. r. alperes a kereset elutasítását, az I. r. alperes pedig a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján a per megszüntetését kérte.

Az elsőfokú bíróság az 1992. június 30-án hozott végzésével a pert a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján - figyelemmel a 130. § (1) bekezdésének b) pontjára - megszüntette. Végzésének indokolásában megállapította, hogy az alperesek az Üt. 5. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján szüntették meg a felperesek kamarai tagságát, amellyel szemben a törvény a bírósági felülvizsgálatot nem teszi lehetővé.

A elsőfokú bíróság végzése ellen a felperesek fellebbeztek. Fellebbezésükben arra hivatkoznak, hogy az Egyetemi Oktatók Jogi Képviseleti Munkaközösségének tagjaként - az 1991. XXIII. törvény 39. §-ának (7) bekezdése alapján - 1991. július 18-i hatállyal kerültek bejegyzésre az ügyvédi kamarai névjegyzékbe. Ha az alperesek - az álláspontjuk szerint - a felvételt kizáró körülményeket ekkor érdemben vizsgálják, és elutasító határozatot hoznak, úgy lehetőségük nyílt volna a bírósági út igénybevételére. Az alperesek határozatai tehát tartalmukat illetően a felvétel kérdésében foglalnak el elutasító álláspontot. Kérték ezért az elsőfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság érdemi tárgyalásra utasítását. Az I. r. alperes a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte.

A fellebbezés alapos.

Az ügyvédségről szóló 1983. évi 4. törvényerejű rendelet módosításáról rendelkező 1991. évi XXIII. törvény 39. §-ának (7) bekezdése szerint a jogtanácsosi munkaközösség és a jogi oktatói munkaközösség e törvény hatálybalépése után ügyvédi irodaként működik, feltéve, hogy a jogtanácsosi munkaközösség, illetve a jogi oktatói munkaközösség tagjai az ügyvédi kamarai felvételhez szükséges adatokat az illetékes ügyvédi kamarához a törvény hatálybalépésétől számított 30 napon belül bejelentették. A felperesek e törvényi rendelkezés alapján jelentették be az ügyvédi kamarai felvételhez szükséges adatokat az illetékes ügyvédi kamarához, s a kamara ennek alapján jegyezte be a felpereseket a kamarai névjegyzékbe. A felpereseknek a Belügyminisztériummal fennálló szolgálati viszonya a kamarai felvételt követően jutott az ügyvédi kamara tudomására, emiatt nem az ügyvédi kamarába való felvétel iránti kérelmet elutasító, hanem a kamarai tagságot megszüntető határozatot hozott.