360/B/1996. AB határozat

a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 59-64. §-ig terjedő rendelkezései alkotmányellenességének

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítása iránti indítvány ügyében meghozta az alábbi

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 59-64. §-ig terjedő rendelkezései alkotmányellenességének utólagos megállapítására vonatkozó indítványokat és megsemmisítésük érdekében előterjesztett kérelmeket elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

1. Az indítványozók szerint alkotmányellenes a jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 59-64. §-ig terjedő része.

a) Az Szja tv. 59-60. §-ai alkotmányellenességét abban látták az indítványozók, hogy a törvény a korábbi rendelkezésekkel szemben nem tartja fenn a 10 évnél régebben szerzett ingatlanok adómentességét, hanem az 1982. január 1. után szerzett valamennyi ingatlan eladása esetén az ingatlan értékesítéséből származó jövedelmet adókötelezettség alá vonja. A szabályozást az indítványozók méltánytalannak és megalapozatlannak ítélték. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, és a 70/I. § sérelmét látták e rendelkezésben.

b) A 60. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását más indítványozók azért kérték, mert a tulajdonszerzés időpontjait eltérő módon határozza meg a törvény, és e szempontok között nem veszi figyelembe az ingatlan forgalmi becslés időpontját. Ezzel pedig az 1982. január 1-jei, adómentességet eredményező szerzési időpont esetében hátrányos helyzetbe kerültek azok, akik a törvénymódosítás hatálybalépésekor a folyamatban lévő ingatlanbecslés késedelme miatt kerültek az adókötelezettség alá. Ezt az Alkotmány 2. §-át, a 70/A. §-át, az 57. § (1) és (5) bekezdését sértő rendelkezésnek ítélték. Visszamenőleges jogszabálymódosítást is indítványoztak.

c) A 61. § (1) és (2) bekezdését, a bevétel ellentmondásos szabályozására figyelemmel tartja alkotmányellenesnek az egyik indítványozó. Az (1) bekezdés szerint ugyanis bevételnek a szerződésben rögzített összeg minősül, míg a (2) bekezdés a csereszerződés esetében a csereszerződésben feltüntetett érték hiányában az illetékkiszabás alapjául elfogadott érték az irányadó. Álláspontja szerint e rendelkezés bizonytalan, eleve jogvitára adhat okot, sérti az Alkotmány 2. §-át, de sértheti a 70/I. §-t is.

d) A 62. § (2) bekezdésének utolsó mondatát sérelmezi más indítványozó. Álláspontja szerint az a rendelkezés, amely szerint: - "Ha a helyi önkormányzat tulajdonában lévő lakást a magánszemély megvásárolja, akkor a megszerzésre fordított értéknek a szerződésben szereplő tényleges vételárat kell tekinteni." - sérti az Alkotmány 70/A. §-át, mert indokolatlanul különbséget tesz ingatlanszerzési módok között, de ellentétes az Alkotmány 57. § (1) bekezdésével és a 77. § (2) bekezdésében meghatározott "jogegyenlőséggel."

e) Az egyik indítványozó az Szja tv. módosításáról szóló 1997. évi LXXXVIII. törvénnyel (Szjam tv.) módosított 62. § (4) bekezdését tartja alkotmányellenesnek, mert az ingatlan szerzését követő első öt évben nem veszi figyelembe az inflációt, csupán a hatodik évtől kezdődően teszi lehetővé a számított érték %-os csökkentését. Ez - álláspontja szerint - ellentétes az Alkotmány 70/I. §-ával, de az 57. § (5) bekezdésével is.

2. Ismét más indítványozó szerint az Alkotmány 8. § (2) bekezdését, és a 13. §-ában foglaltakat sérti az Szja tv. 59-63. §-ainak rendelkezése azért is, mert az ezekben megfogalmazott koncepciókkal, rendelkezésekkel a törvény indokolatlanul korlátozza a tulajdonhoz való jogot azáltal, hogy a lakásingatlan eladásból származó bevétel felhasználására kötelező szabályozást ír elő.

A kötelező jövedelem-felhasználási szabálynak azt tekinti az indítványozó, amely szerint, ha az ingatlan értékesítője az ingatlanból származó bevételét - a törvényben leírt módon - lakáscélra fordítja, az ingatlan eladásából származó bevételt az adóbevallásban fel kell ugyan tüntetnie, de a ráeső adót nem kell befizetnie, vagy meghatározott esetben azt a már teljesített adójából visszaigényelheti. [63. § (2)]

Külön hátrányos megkülönböztetés éri az adó-visszaigénylőket, - véli az indítványozó - mert őket az adóhatóság minden esetben ellenőrzi, míg más adózó ellenőrzésére esetlegesen kerül csak sor.

A rendelkezések azért is sérelmesek, mert azokban csak az adózókra nézve vannak kötelező előírások, az adóhatóságot sem határidők, sem kamat- vagy kártérítési kötelezettség nem terheli. Az indítványozói álláspont szerint ez sérti a jogállamiságot.

Más indítványozó véleménye szerint alkotmányellenes a "lakásszerzési kedvezmény" azért is, mert csak a magánszemélyek esetére írja elő e feltételeket, holott lakásingatlan tulajdonos az állam, és más gazdálkodó szervezet is lehet. Ez - nézete szerint - a tulajdoni formák között tesz indokolatlan megkülönböztetést. (Alkotmány 9. §)

3. Az Szja tv. 63. § (1) bekezdése a magánszemélyek ingatlaneladása esetére 20%-os adót ír elő, ezt az adómértéket aránytalan tulajdon-elvonásnak ítélte több indítványozó. (Alkotmány 13. §)

II.

Az indítványok nem megalapozottak.

Az Alkotmánybíróság az Szja tv. 59-64. §-ig terjedő, az ingatlanértékesítés, vagyoni értékű jog átruházása után jelentkező jövedelemadó témakörében érkezett indítványokat egyesítette. Az időközben bejelentett újabb törvénymódosításra figyelemmel az eljárást 1997. június 25-én kelt végzésével felfüggesztette, majd a törvény módosítása után az eljárás folytatását rendelte el.

Az Alkotmánybíróság az ismételten megindult eljárásban a következő jogszabályi és alkotmányos rendelkezéseket vizsgálta meg:

Az indítványok benyújtása óta az ingatlan értékesítése utáni adózás sérelmezett rendelkezéseit az Szja törvény módosításáról szóló 1997. évi LXXXVIII. tv. (a továbbiakban: Szjam tv.) és az 1997. évi CV. törvény (Szjam 2. tv.) módosította.

Az Szja tv. 59. § szerint:

"Az ingatlan, a vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelmet azon a napon kell megszerzettnek tekinteni, amikor az erről szóló érvényes szerződést (okiratot, bírósági, hatósági határozatot) a földhivatalhoz benyújtották. Az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre nem kötelezett vagyoni értékű jog átruházása esetén a jövedelemszerzés időpontja az a nap, amikor az erre vonatkozó szerződés kelt."

Az Szja tv. 60. § (1) bekezdését az Szjam 2. tv. 1998. január 1-jével hatályon kívül helyezte, a (2) bekezdés szerint "Az ingatlan, továbbá az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre kötelezett vagyoni értékű jog megszerzése időpontjának azt a napot kell tekinteni, amikor az erről szóló érvényes szerződést, (okiratot, bírósági, hatósági határozatot) a földhivatalhoz, - illetve 1986. július 1. napja előtt az illetékhivatalhoz - benyújtották. Az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre nem kötelezett vagyoni értékű jog szerzési időpontjának az erről szóló szerződés szerinti időpontot kell tekinteni. Öröklés esetén az öröklés megnyíltának napját kell a szerzés időpontjának tekinteni. Ha jogi személy 1989. január 1. napja előtt értékesített ingatlant magánszemély részére, az ingatlan megszerzésének időpontja a szerződéskötés napja."

(....)

A 61. § szerint:

"(1) Az ingatlan és a vagyoni értékű jog átruházásából származó bevételnek az erről szóló szerződésben (okiratban, bírósági, hatósági határozatban) rögzített teljes összeget kell tekinteni.

(2) Az ingatlanok cseréjét, vagyoni értékű jogok cseréjét, illetőleg ingatlanok vagyoni értékű joggal történő cseréjét úgy kell tekinteni, mintha a szerződő magánszemélyek adásvételi szerződést (szerződéseket) kötöttek volna. A bevételnek a csereszerződésben feltüntetett érték számít, ennek hiányában az elcserélt ingatlannak, vagyoni értékű jognak az az értéke, amelyet az illeték megállapításához figyelembe vettek." (...)

A 62. § szerint:

"(1) Az ingatlan, a vagyoni értékű jog átruházásából származó - a 63. § (5) bekezdésének rendelkezését is figyelembe véve megállapított - bevételből le kell vonni az átruházó magánszemélyt terhelő következő igazolt költségeket, kivéve azokat, amelyeket valamely tevékenységéből származó bevételével szemben költségként elszámolt:

a) a megszerzésre fordított összeget, és ezzel összefüggő más kiadásokat;

b) az értéknövelő beruházásokat;

c) az átruházással kapcsolatos kiadásokat."

A megszerzésre fordított összeg fogalmáról (2) és (3) bekezdés rendelkezik.

(2) A megszerzésre fordított összeg az átruházásról szóló szerződés (okirat, bírósági, hatósági határozat) szerinti érték, a cserébe kapott ingatlan, illetve vagyoni értékű jog esetében a csereszerződésben rögzített érték, ennek hiányában az az érték, amelyet az illeték megállapításakor figyelembe vettek. Öröklés esetén, vagy ha az átruházott ingatlant, illetve vagyoni értékű jogot magánszemély ajándékba kapta, a megszerzésre fordított összeg az, amelyet az illeték megállapításához figyelembe vettek. (...) Ha a helyi önkormányzat tulajdonában lévő lakást a magánszemély megvásárolja, akkor a megszerzésre fordított értéknek a szerződésben szereplő tényleges vételárat kell érteni.

(....)

A (4) bekezdés szerint: "Az ingatlan átruházásából származó jövedelem, ha az átruházás a megszerzés évében vagy az azt követő öt évben történik, az (1)-(3) bekezdés rendelkezései szerint kiszámított összeg (e bekezdés alkalmazásában: számított összeg). Ezt követően a jövedelmet úgy kell megállapítani, hogy a számított összeget csökkenteni kell, ha az átruházás - a megszerzés évét követő évet első évnek tekintve -,

a) a hatodik évben történik, a számított összeg 10 százalékával,

b) a hetedik évben történik, a számított összeg 20 százalékával,

c) a nyolcadik évben történik, a számított összeg 30 százalékával,

d) a kilencedik évben történik, a számított összeg 40 százalékával,

e) a tizedik évben történik, a számított összeg 50 százalékával,

f) a tizenegyedik évben történik, a számított összeg 60 százalékával,

g) a tizenkettedik évben történik, a számított összeg 70 százalékával,

h) a tizenharmadik évben történik, a számított összeg 80 százalékával,

i) a tizennegyedik évben történik, a számított összeg 90 százalékával,

tizenötödik évben vagy később történik, a számított összeg 100 százalékával.

(5) A vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem az (1)-(3) bekezdés rendelkezései szerint kiszámított összeg, azzal, hogy nem számít bevételnek az 1982. január 1-je előtt szerzett vagyoni értékű jog átruházásából származó vagyoni ellenérték."

63. § "(1) Az ingatlan és vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem után az adó mértéke 20 százalék. Az adót a magánszemélynek az adóbevallásában kell megállapítania és az adóbevallás benyújtására előírt határidőig kell megfizetnie.

(2) A magánszemélynek az (1) bekezdés rendelkezései szerint befizetett adóból visszajár (vagy nem kell azt megfizetnie) az ingatlan és vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem azon része utáni adó (lakásszerzési kedvezmény), amely összeget saját maga vagy lakást szerző hozzátartozója részére a jövedelem megszerzésének időpontját megelőző hat hónapon, és az azt követő 48 hónapon belül lakáscélú felhasználásra fordított (a lakásszerzési kedvezmény alapja), azzal, hogy e § alkalmazásában lakáscélú felhasználásnak minősül belföldön a lakás használati, haszonélvezeti jogának, valamint a lakásbérleti jognak a megvásárlása is. E § alkalmazásában lakótelek vásárlása csak akkor minősül lakáscélú felhasználásnak, ha azon a magánszemély az előzőekben említett időszakban lakást épít. A magánszemély kérelmére az adóhatóság a hat hónapot legfeljebb tizenkét hónapra, a 48 hónapot legfeljebb 60 hónapra módosíthatja.

(3) A magánszemély a lakásszerzési kedvezményt az igazolt lakáscélú felhasználás adóhatóságnak történő bejelentésével egyidejűleg adó-visszaigényléssel, vagy ha a lakáscélú felhasználás az adó megfizetése előtt történt, akkor annak előzetes igazolása alapján az adóbevallásban érvényesíti." (...)

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése kimondja: "A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam"

A 9. § szerint: "(1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül."

A "13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot."

Az "57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el."

(...)

(5) A Magyar Köztársaságban a törvényekben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírói, államigazgatási vagy más hatósági döntés ellen, amely jogát vagy jogos érdekét sérti "

A 77. § (2) "Az Alkotmány és az alkotmányos jogszabályok a társadalom valamennyi szervezetére, minden állami szervre és állampolgárra egyaránt kötelezőek."

III.

1. a) Az Szja tv. 59. §-a az átruházásból származó jövedelemszerzés időpontját, a 60. § (2) bekezdés a jogok megszerzésének időpontját, míg a 61. § a bevétel fogalmát határozza meg.

Az 59. §-ban aszerint különböztet, hogy van-e ingatlan-nyilvántartásba bejegyzési kötelezettség vagy nincs. A bejegyzés érdekében a földhivatalhoz való benyújtás napja, más esetben a szerződés kelte az irányadó. Az eltérésnek megalapozott technikai indoka van, az ügyintézés alatti időmúlás ugyanis nem eshet a jövedelemszerző terhére.

Az 59. §-al kapcsolatban kifejtettek irányadóak lényegében a 60. § (2) bekezdésre is kiegészülve azzal a további esettel, amikor a jogszerzés öröklés útján történik. Itt az időpont egybeesik a hagyaték megnyíltának a Polgári Törvénykönyvben meghatározott napjával. E törvényi rendelkezésekben nincs ellentmondás, s nem merül fel az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével védett jogbiztonság sérelme sem.

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a 60. § (2) bekezdésével kapcsolatos az az indítványozói kifogás, amely szerint hátrányos megkülönböztetést jelent, hogy a jogalkotó az ingatlanforgalmi becslés időpontját nem értékeli a jogszerzés időpontjaként, nem alkotmányossági kérdés.

E szabályozás megállapítására a jogalkotónak van hatásköre, az átmeneti szabályozás körében felmerülő esetleges jogsérelmek orvoslása ügyében pedig a rendes bíróság járhat el. Nem helytálló tehát az az indítványozói érvelés, amely szerint e rendelkezés sérti a bírósághoz fordulás, illetve a jogorvoslathoz való alkotmányos jogát [Alkotmány 57. § (1) és (5) bekezdése].

Alaptalannak ítélte az Alkotmánybíróság azt az indítványt is, amely a 62. § (2) bekezdésének utolsó mondatában foglaltakat diszkriminatív rendelkezésnek tartja.

Az önkormányzat által történt lakásértékesítések illetékmentesek, ezért az adózás szempontjából csak a szerződésben szereplő tényleges vételárat lehet "a megszerzésre fordított összegnek" tekinteni.

E megkülönböztetés nem jelent hátrányos megkülönböztetést, hiszen korábban az állami tulajdonban állott, ma az önkormányzat tulajdonát képező bérlakások elidegenítése, ármegállapítása külön jogszabályi feltételek között történik. E szabályozások mögött az állam különböző gazdasági, szociális tartalmú politikai döntései vannak. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését önmagában nem sérti az ilyen szabályozás, ha a szabályozással érintettek körén belül nincs kimutatható diszkriminatív rendelkezés. Minthogy az indítványozó által kifogásolt Szja tv. 62. (2) bekezdésének utolsó mondata minden önkormányzat által magánszemélynek értékesített lakásra vonatkozik, az Alkotmánybíróság alkotmányellenességet nem állapított meg.

Az Alkotmány 57. § (1) és a 77. § (2) bekezdésére való hivatkozás pedig az elmondottakra figyelemmel nem volt értékelhető, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.

b) Az Alkotmánybíróság ezt követően azokat az indítványokat vizsgálta, amelyek az Szja tv. azon rendelkezését kifogásolták (60. §), amelyek szerint megszűnt a tíz éven túli ingatlanszerzés adómentessége. Ehelyett a mentességet az Szja tv. csak az 1982. január 1-je előtt szerzett ingatlanokra tartotta fenn a jogalkotó. Ezt a változatot az indítványozó a jogállamiságot (Alkotmány 2. §-át) sértőnek tartotta, mert jogbizonytalanságot eredményezett azok számára, akik a jogi szabályozás változása előtt abban a tudatban vették meg ingatlanukat, hogy csak a tíz éven belüli eladása lesz adóköteles.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Szja tv. 60. § (1) bekezdésének kifogásolt rendelkezését az Szjam2. tv. hatályon kívül helyezte. Az e rendelkezéssel kapcsolatos indítványrész tehát okafogyottá vált. A korábban megszerzett ingatlan, vagyoni értékű jog értékesítéséből származó jövedelem adóztatásának szabályait az Szjam tv. átalakította.

Az ingatlan értékesítésből származó adóköteles bevételnek a hatályos törvény 62. § (1)-(3) bekezdése szerinti un. "számított összeg" tekintendő. Mégpedig a megszerzés évében vagy azt követő öt éven belüli átruházás esetén.

A 62. § (4) bekezdéssel ezt az értéket korrigálva, adókedvezmény-szabályt állapított meg a jogalkotó. Az ingatlanmegszerzés évét követő hatodiktól a tizenötödik évig terjedő időben, a számított összegnek évenként növekvő százalékú csökkentése formájában. Ugyanez vonatkozik a vagyoni értékű jog átruházása esetére is az (5) bekezdésben írt feltételekkel. E kedvezmény-szabály az időközben bekövetkezett értékváltozásokat veszi figyelembe.

Az egyik indítványozó azonban módosítás utáni hatályos 62. § (1) bekezdését is alkotmányellenesnek ítélte, mert az inflációs értékváltozást az első öt évben történő értékesítés esetén ez a rendelkezés sem veszi figyelembe. Álláspontja szerint ennek elfogadható indoka nincs, sérti az Alkotmány 70/A. §-ban foglalt hátrányos megkülönböztetés tilalmát, valamint a 70/I. §-át.

Az Alkotmánybíróság a hatályos Szja tv. 62. § (1) bekezdésére vonatkozó indítvány elbírálásánál is irányadónak tekintette az 579/B/1990. AB határozatban foglaltakat. Ennek lényege az: nem feltétlenül alkotmányellenes az, ha meghatározott értékesítési intervallumon belül az adóztatás alapjául a forgalmi értéket kell figyelembe venni.

"Az ingatlan értékesítéséből származó jövedelem meghatározásánál a forgalmi érték a mindenkor meghatározó. Ez pénzben kifejezett érték, amelyben a műszaki, használati értéken túl mindig szerepet játszik a pénz értékének változása, az infláció is. Az infláció nem csak az eladáskori, hanem a szerzéskori értékben is megjelenik. Az ingatlan értékesítéséből származó bevétel tehát egy összetett értéket képviselő jövedelem, amelyen belül mindig van tényleges, tiszta bevétel is mindaddig, amíg az ingatlan ára a forgalomképességet biztosítja. (...) önmagában az a körülmény, hogy az Szja tv. az ingatlanból származó jövedelemnél sem a tiszta jövedelmet vonja adó alá, nem sérti az alkotmány 70/I. §-át " (ABH 1991. 503-505.)

Az első öt évben nem alkalmazott korrekció tehát önmagában nem alkotmányellenes az Alkotmánybíróság álláspontja szerint.

Az Szja tv. 62. § (1)-(5) bekezdésében meghatározott módon kiszámított vagyongyarapodás az esetek egy részében - esetleg túlnyomó részében is - alatta maradhat annak az összegnek, amelyet az ingatlan megszerzésekori vételárnak az időközbeni inflációs rátával kiszámított növekménye tesz ki. Ezzel kapcsolatban az Alkotmánybíróság rámutat: az ingatlanok forgalmi értékét a kereslet-kínálat viszonyai határozzák meg, ezért egyáltalán nem biztos, hogy az ingatlanok forgalmi értéke az országos átlagot alapul véve az inflációs rátának megfelelő mértékben emelkedik. Az országos átlagon belül pedig rendkívül nagy szóródás mutatkozhat nem csupán a különböző települések, de a településrészek, sőt az ingatlan-típusok között is. Lehetnek pl. olyan ingatlanok, amelyek értéke nem csupán reálértékben, de még nominálértékben sem emelkedik. Mivel a jogalkotónak a tipikus életviszonyokat alapul véve kell szabályt alkotnia, nem lehetséges törvényi szinten olyan differenciált szabályozás, amely minden egyes ingatlan tekintetében lehetővé teszi a reálérték pontos megállapítását. Ezért az állam a névleges vagyongyarapodást adóztatja, amely mögött nem szükségképpen mutatható ki a reálérték alapulvételével kiszámított vagyongyarapodás.

De mert a korrigált érték az arányosság elvét kívánja érvényre juttatni, ez nem áll ellentétben az Alkotmány 70/I. §-ával. Minthogy a 62. § (1) bekezdése az első ötéves időszakban történő minden ingatlan és vagyoni értékű jog átruházására vonatkozóan egységes szabályozást jelent, az Alkotmány 70/A. §-ának sérelmére történő hivatkozás sem megalapozott.

A kifejtettekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az indítványokat elutasította.

Nem megalapozott a jogbiztonság sérelmére (Alkotmány 2. §) való hivatkozás sem. Nem jelent ugyanis jogbizonytalanságot, ha a jogalkotó a kedvezmény-szabályt a jövőre vonatkozó érvénnyel módosítja, vagy szünteti meg, ha azzal szerzett jogokat vagy más alkotmányos jogot nem sért.

2. Indítványozók hivatkoztak arra is, hogy az Szja tv. 61. § (1) és (2) bekezdésében foglalt ellentmondás - az adó alapjául szolgáló értékek nem egyértelmű megjelölése - jogbizonytalanságra vezet, amely sérti az Alkotmány 2. §-át.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a 61. § (1) és (2) bekezdésében nem lelhető fel ellentmondás. A két bekezdés abban tér el egymástól, hogy a csereszerződés jogi természetét követve részletezi a bevétel megállapítása alapjául szolgáló szerződési értékeket. Az 61. § (1) bekezdés szerint elsősorban a szerződésben (okiratban, bírósági, hatósági határozatban) feltüntetett értéket kell figyelembe venni, a (2) bekezdés arra utal csupán, hogy ennek hiányában az az érték jön figyelembe az elcserélt ingatlan értékeként, amelyet az illetékkiszabás alapjául elfogadtak.

A szabályozás tehát egyértelmű, éppen ezért nem keletkeztet jogbizonytalanságot. Az Alkotmány 2. § sérelmére történő hivatkozás tehát megalapozatlan.

3. Az egyik indítványozó az ingatlan átruházásra vonatkozó - lényegileg azonban csupán az Szja tv. 63. §-ában foglalt lakásszerzéssel összefüggő adószabályokat - tartja alkotmányellenesnek, mert a tulajdonosi jogok korlátozását - az Alkotmány 13. § -ának sérelmét - látja ezekben, mert az itt szabályozottakat kötelező szerződési feltételként értékeli.

Az Szja tv. 63. § "lakásszerzési kedvezmény"-ről, mint adókedvezményről rendelkezik. A törvényben körülírt feltételek, az ott megjelölt jogosulti körben, az adózók számára nyitva álló lehetőség csupán. A feltételek alkalmazása csak azokra nézve jelent megkötést, akik az előírt feltételeket vállalják, a kedvezményt igénylik. Mint arra az Alkotmánybíróság a 61/1992. (XI. 20.) AB számú határozatában utalt: "Amíg azonban a közterhekhez való hozzájárulás az állampolgároknak az Alkotmányból eredő alapvető kötelezettsége, addig a kötelezettség alóli mentesülésre vagy bizonyos mértékű kedvezményre senkinek sincs az alkotmányon alapuló alanyi joga." (ABH 1992. 280, 281.)

E megállapításból az is következik, hogy a kedvezmény igénybevételére senki sem kötelezhető.

Tévedett az indítványozó, amikor az Szja tv. kifogásolt rendelkezéseit a magánszemélyek tulajdonjogát korlátozó, kötelező szerződési feltételként ítélte meg.

Téves az az indítványozói érvelés is, amely szerint e rendelkezés hátrányos megkülönböztetést tesz az egyes lakástulajdonosok között azáltal, hogy a lakásszerzési kedvezményt csak a magánszemélyeknek nyújtja, más tulajdonosoknak nem.

Az Alkotmánybíróság a már hivatkozott határozatában is kiemelte, hogy a jogalkotó szuverén joga annak megállapítása, hogy az adózók mely csoportját részesíti valamely kedvezményben vagy mentességben. Így az e csoportba tartozáshoz sincs senkinek alkotmányos joga.

Az adókedvezmények esetében a kedvezményben részesülők körének kiválasztása, a jogalkotó gazdasági, szociális, pénzügyi stb. érdekeinek figyelembevételével történik. E kiválasztás célszerűségét, igazságosságát az Alkotmánybíróság nem vizsgálhatja, csupán azt, hogy eközben nem sért-e alkotmányos elvet vagy szabályt.

A már hivatkozott határozatában az Alkotmánybíróság a hátrányos megkülönböztetés tilalmáról szóló Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésével kapcsolatosan pedig a következő elvi megállapítást tette: "Az állam joga - s egyben bizonyos körben kötelezettsége is -, hogy a jogalkotás során figyelembe vegye az emberek között ténylegesen meglévő különbségeket. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése ugyanis nem bármifajta különbségtételt tilt - egy ilyen általános tilalom összeegyeztethetetlen lenne a jog rendeltetésével - hanem csupán az emberi méltósághoz való jogot sértő megkülönböztetéseket." (ABH 1992. 282.)

Az a törvényi rendelkezés, amely a lakáscélú kedvezményt a magánszemélyek részére biztosítja csupán, - a lakással rendelkező állam illetve más gazdálkodó szervezet részére nem - is ilyen gazdasági, politikai döntés eredményeként meghozott különbségtétel, amely nem sérti az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglaltakat.

Az Alkotmánybíróság megállapította, nincs értékelhető összefüggés az Szja tv. 63. § rendelkezései és az Alkotmány 13. § és a 8. § (2) bekezdésében foglalt, az alapvető jogok korlátozásának tilalmáról, valamint a 9. § (1) bekezdésében a köztulajdon és a magántulajdon egyenlő védelméről szóló rendelkezések között sem. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványokat elutasította.

Az Alkotmánybíróság megállapította, nem jelent hátrányos megkülönböztetést a rendelkezés azáltal sem, hogy a kedvezmények jogosultjainak fokozottabb ellenőrzését teszi lehetővé, mint más ingatlanértékesítés utáni adókötelezettek esetében. Rámutat az Alkotmánybíróság arra, hogy az adókedvezmények, mentességek esetében az állam lényegében lemond bevételéről. Erre figyelemmel a kedvezményre való jogosultságnak - az adó visszaigénylésének - feltételeire vonatkozó fokozottabb adóhatósági ellenőrzés tehát magalapozott, a nyújtott kedvezménnyel arányban álló, alkotmányosan nem kifogásolható jogosítványa az adóhatóságnak. Ezért az indítványt ebben a részében is alaptalannak ítélte az Alkotmánybíróság.

4. Az Szja tv. 63. § (1) bekezdését más indítványozó azért is kifogásolta, mert álláspontja szerint az adó mértéke aránytalanul magas. Ez az elvonás tulajdonosi jogot sértő, aránytalan adóztatást jelent, sérti az Alkotmány 70/I. §-át.

Az Alkotmánybíróság ehelyütt is hangsúlyozza a már ismert következetes álláspontját, amely szerint: a jogalkotó szabadon mérlegelheti, hogy mely tevékenységet, mely tárgyakat von adókötelezettség alá, s azokra milyen mértékű adót állapít meg, illetve mely körben, milyen mértékű kedvezményt nyújt.

Az adó mértékének vizsgálata tehát általában nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe. "Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint alkotmányellenessé abban az esetben válhat az adó mértéke, ha az diszkriminatíve nyer meghatározást, vagy pedig olyan nagyságot ér el, hogy a nyilvánvalóan eltúlzott mérték már minőségi kategóriává, aránytalanná és indokolatlanná válik." (1558/B/1991. AB határozat ABH 1992. 506, 507.)

Ez elsősorban akkor következik be, ha az adó oly mértékben csökkenti az adó alapjául szolgáló vagyont, hogy az már eredeti rendeltetésének nem tud megfelelni, nem funkcionál.

Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben is irányadónak tekintette az 1531/B/1991. AB határozatában már elfogadott adóelméleti-, adó-szakértői álláspontot, amely szerint vagyoni típusú adóknál nem állapítható meg ilyen súlyos aránytalanság 20%-os adómértéknél. (ABH 1993. 707, 711.) Az Alkotmánybíróság tehát eltúlzott mértéket, indokolatlan aránytalanságot a jelen ügyben sem állapított meg, más összefüggésben az adómértéket nem vizsgálhatta, ezért az indítványt elutasította.

5. Megalapozatlannak ítélte az Alkotmánybíróság azt az indítványozói kifogást is, amely szerint az adózók jogait sérti az, hogy ha a visszaigényelt adót az adóhatóság késedelmesen utalja vissza, a hatóságot kamat vagy kártérítési kötelezettség nem terheli.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó állítása téves. Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 27. § (6) bekezdése szerint ugyanis az adózót megillető költségvetési támogatás késedelmes kiutalása esetén az adóhatóságot "a késedelem minden napjára a késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamat"- fizetési kötelezettsége terheli. A költségvetési támogatás az Art.-ban az adóval azonos elbírálás alá esik. Így az Art. 27. § (6) bekezdésében előírt késedelmi kamat megfizetésének kötelezettsége az adóhatóságot a visszaigényelt adó kiutalásának késedelme esetén is terheli.

Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.

Budapest, 1998. június 15.

Dr. Sólyom László s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Ádám Antal s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bagi István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lábady Tamás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Németh János s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,

alkotmánybíró