A Kúria Kfv.35053/2016/7. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 164. §, 206. §, 221. §, 272. §, 275. §] Bírók: Kárpáti Magdolna, Kurucz Krisztina, Lomnici Zoltán

Kapcsolódó határozatok:

Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27072/2015/8., *Kúria Kfv.35053/2016/7.* (AVI 2018.6.40), 3308/2019. (XI. 18.) AB végzés, 3365/2019. (XII. 16.) AB végzés

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

í t é l e t e

Az ügy száma: Kfv.V.35.053/2016/7. szám

A tanács tagjai: Dr. Lomnici Zoltán a tanács elnöke

Dr. Kárpáti Magdolna előadó bíró

Dr. Kurucz Krisztina bíró

A felperes: felperes neve

A felperes képviselője: dr. Nagy István ügyvéd

Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága, mint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Közép-dunántúli Regionális Adó Főigazgatósága jogutódja

Az alperes képviselője: dr. Nagy Zsuzsanna jogtanácsos

A per tárgya: adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes

Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2015. október 13. napján kelt 4.K.27.072/2015/8. számú ítélete

Rendelkező rész

A Kúria a Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.K.27.072/2015/8. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 250.000 (azaz kettőszázötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - felhívásra - összesen 732.500 (azaz hétszázharminckettőezer-ötszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

I n d o k o l á s

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az adóhatóság a felperesnél 2009. II. félévére és 2010. évekre általános forgalmi adó (áfa) adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végezett. A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban kötelezte a felperest 3.024.000 Ft adóhiánynak minősülő áfa adókülönbözet megfizetésére, adóbírsággal sújtotta, késedelmi pótlékot számított fel, hibás bevallás miatt mulasztási bírságot szabott ki, megállapította egyben, hogy a felperes a következő időszakra átvihető követelés összegét áfa adónemben 25.0617.000 Ft-tal magasabb összegben mutatta ki a ténylegesnél. A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a 2012. szeptember 10. napján kelt határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

[2] Az alperes határozata a következőket tartalmazza:

[3] A felperes 2009. július hónapban 497.000 Ft felszámított és levonható áfát számolt el. Az ennek alapjául szolgáló bizonylatokon számlakibocsátóként a W. U. Bt. (Bt.) került feltüntetésre, a számlázott szolgáltatás "Cs. útépítési munkáihoz munkaerő kölcsönzés 1.sz. résszámla", illetve "munkaerő bérbeadása szerződés szerint" volt. A Bt. a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 193/D. § (1) bekezdése értelmében nem végezhetett munkaerő kölcsönzési tevékenységet, erre nem rendelkezett engedéllyel, és 2009. évben egyetlen bejelentett alkalmazottja sem volt. Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 6. § (5) bekezdése értelmében nem minősül független formában végzett gazdasági tevékenységnek az a tevékenység, amit munkaviszony, vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében végeznek, ebből következően, ha bárki végzett is magánszemélyként bármilyen tevékenységet a felperes részére, a felperes és a Bt. között létrejött szerződés szerint azt nem az Áfa tv. 5. § (1) bekezdése szerinti adóalanyként tette. A felperesnek ezért nem keletkezhetett adólevonási joga a Bt. által kibocsátott számlák alapján. A Bt. egyébként a 2009. évre nulla értékesítést vallott, 2007. évtől kezdődően pedig már semmilyen tevékenységet nem végzett. A rendelkezésre álló adatok szerint a Bt. a felperes részére nem nyújtott semmilyen teljesítést, ezért a bizonylatai tartalmilag hiteltelenek, nem jogosítanak adólevonásra.

[4] A felperes 24 számlát fogadott be a B. Kft.-től (Kft.) vállalkozói keretszerződések alapján. Az okiratok szerint a Kft. a felperessel építési munkák felelős műszaki vezetői tevékenységére, műszaki előkészítő munkák elvégzésére Sz. Z.-nak (Sz.Z.) a felperesi társaság többségi tulajdonosával, tagjával, mint egyéni vállalkozóval kötött vállalkozási keretszerződést. A Kft. egyszemélyes tulajdonosa, egyben ügyvezetője J. M. (J.M.), aki a felperes egyik kisebbségi tulajdonosa és egyben élettársa a többségi tulajdonosnak, Sz.Z-nek. A Kft. bevallásaiban nem szerepel J.M. biztosítottként, aki egyéni vállalkozóként 2009. év júliusától 2010. februárig táppénzben, majd terhességi, gyermekágyi segélyben részesült, ezt követően pedig GYED-ben, 2010. decemberétől pedig ismételten táppénzes állományban volt. Ebből következően J.M. nem működhetett közre, mint a Kft. egyszemélyi társas vállalkozója a munkavégzésben, ha mégis végzett volna bármilyen tevékenységet is a felperes részére, akkor ezt nem kellett volna átadni változatlan formában az Sz.Z. egyéni vállalkozó részére, akinek a vizsgált időszakban egyetlen megrendelője és üzleti partnere a Kft. volt. A felperes képviselője lényegében saját magát bízta meg a munkák teljesítésével, amely számlázási láncolatban a Kft. nem végzett valós tevékenységet, szerepe a számlázásban merült ki. A munkák egyébként sem a számlákban feltüntetett összegben kerültek teljesítésre. A rendelkezésre álló bizonylatok nem bizonyítják a gazdasági események tényleges megtörténtét, nem tekinthetők hitelt érdemlőeknek. A számlákhoz kapcsolódó szerződések és teljesítés igazolások a Kft. teljesítésére nem rögzítenek konkrét adatokat, és a felperes, többszöri felszólítás ellenére, sem adta át az állítása szerint rendelkezésére álló dokumentumokat, így az építési naplót sem. Ha Sz.Z., mint eva-s vállalkozó, vagy mint társas vállalkozó végzett volna is bármiféle munkát, az sem alkalmas annak igazolására, hogy a Kft. által felperes felé leszámlázott szolgáltatások a számlák szerinti módon, számla szerinti felek között teljesültek volna. Sz.Z. egyéni vállalkozó által kiszámlázott „főépítésvezetői" tevékenységet nem lehet vállalkozási tevékenységként végezni, ez a vezetői hierarchia egyik beosztása, így Sz.Z. vállalkozó által kibocsátott számlák összege a felperest ténylegesen irányító Sz.Z. személyes közreműködésének díjazását jelenti. A számlázási láncolat egy adómegkerülési célból létrehozott konstrukció, amelynek egyetlen ésszerű magyarázata az elérhető adónyereség volt, ami az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 2. § (1) bekezdésébe ütközik. Az elsőfokú adóhatóság az Art. 1. § (7) bekezdése alapján jogszerűen végezte el az ügyletek minősítését a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján, különös tekintettel arra, hogy J.M. nem rendelkezett konkrét ismeretekkel a teljesítés körülményeiről. A felperes adólevonási jogát a határozatokkal érintett körben nem a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Számtv.) 15. § (3) bekezdésének, 165. § (2) bekezdésének, 166. §(2) bekezdésének és az Áfa tv. 120. § a) pontjának, 127. § (1) bekezdés a) pontjának megfelelően gyakorolta.