AVI 2018.6.40 A felülvizsgálati eljárásban a közigazgatási hatóság eljárására visszavezethető - bírói ítélettel már elbírált - jogsértések nem reparálhatók [1952. évi III. tv. (Pp.) 275. §]

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az adóhatóság a felperesnél 2009. II. félévére és 2010. évekre általános forgalmi adó (áfa) adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban kötelezte a felperest 3 024 000 Ft adóhiánynak minősülő áfa adókülönbözet megfizetésére, adóbírsággal sújtotta, késedelmi pótlékot számított fel, hibás bevallás miatt mulasztási bírságot szabott ki, megállapította egyben, hogy a felperes a következő időszakra átvihető követelés összegét áfa adónemben 25 0617 000 Ft-tal magasabb összegben mutatta ki a ténylegesnél. A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a 2012. szeptember 10. napján kelt határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

[2] Az alperes határozata a következőket tartalmazza:

[3] A felperes 2009. július hónapban 497 000 Ft felszámított és levonható áfát számolt el. Az ennek alapjául szolgáló bizonylatokon számlakibocsátóként a W. U. Bt. (Bt.) került feltüntetésre, a számlázott szolgáltatás "Csolnok útépítési munkáihoz munkaerő kölcsönzés 1. sz. részszámla", illetve "munkaerő bérbeadása szerződés szerint" volt. A Bt. a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 193/D. § (1) bekezdése értelmében nem végezhetett munkaerő kölcsönzési tevékenységet, erre nem rendelkezett engedéllyel, és 2009. évben egyetlen bejelentett alkalmazottja sem volt. Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa. tv.) 6. § (5) bekezdése értelmében nem minősül független formában végzett gazdasági tevékenységnek az a tevékenység, amit munkaviszony, vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében végeznek, ebből következően, ha bárki végzett is magánszemélyként bármilyen tevékenységet a felperes részére, a felperes és a Bt. között létrejött szerződés szerint azt nem az Áfa. tv. 5. § (1) bekezdése szerinti adóalanyként tette. A felperesnek ezért nem keletkezhetett adólevonási joga a Bt. által kibocsátott számlák alapján. A Bt. egyébként a 2009. évre nulla értékesítést vallott, 2007. évtől kezdődően pedig már semmilyen tevékenységet nem végzett. A rendelkezésre álló adatok szerint a Bt. a felperes részére nem nyújtott semmilyen teljesítést, ezért a bizonylatai tartalmilag hiteltelenek, nem jogosítanak adólevonásra.

[4] A felperes 24 számlát fogadott be a B. Kft.-től (Kft.) vállalkozói keretszerződések alapján. Az okiratok szerint a Kft. a felperessel építési munkák felelős műszaki vezetői tevékenységére, műszaki előkészítő munkák elvégzésére Sz. Z.-nak (Sz. Z.) a felperesi társaság többségi tulajdonosával, tagjával, mint egyéni vállalkozóval kötött vállalkozási keretszerződést. A Kft. egyszemélyes tulajdonosa, egyben ügyvezetője J. M. (J. M.), aki a felperes egyik kisebbségi tulajdonosa és egyben élettársa a többségi tulajdonosnak, Sz. Z.-nek. A Kft. bevallásaiban nem szerepel J. M. biztosítottként, aki egyéni vállalkozóként 2009. év júliusától 2010. februárig táppénzben, majd terhességi, gyermekágyi segélyben részesült, ezt követően pedig GYED-ben, 2010 decemberétől pedig ismételten táppénzes állományban volt. Ebből következően J. M. nem működhetett közre, mint a Kft. egyszemélyi társas vállalkozója a munkavégzésben, ha mégis végzett volna bármilyen tevékenységet is a felperes részére, akkor ezt nem kellett volna átadni változatlan formában az Sz. Z. egyéni vállalkozó részére, akinek a vizsgált időszakban egyetlen megrendelője és üzleti partnere a Kft. volt. A felperes képviselője lényegében saját magát bízta meg a munkák teljesítésével, amely számlázási láncolatban a Kft. nem végzett valós tevékenységet, szerepe a számlázásban merült ki. A munkák egyébként sem a számlákban feltüntetett összegben kerültek teljesítésre. A rendelkezésre álló bizonylatok nem bizonyítják a gazdasági események tényleges megtörténtét, nem tekinthetők hitelt érdemlőeknek. A számlákhoz kapcsolódó szerződések és teljesítés igazolások a Kft. teljesítésére nem rögzítenek konkrét adatokat, és a felperes, többszöri felszólítás ellenére, sem adta át az állítása szerint rendelkezésére álló dokumentumokat, így az építési naplót sem. Ha Sz. Z., mint eva-s vállalkozó, vagy mint társas vállalkozó végzett volna is bármiféle munkát, az sem alkalmas annak igazolására, hogy a Kft. által felperes felé leszámlázott szolgáltatások a számlák szerinti módon, számla szerinti felek között teljesültek volna. Sz. Z. egyéni vállalkozó által kiszámlázott "főépítésvezetői" tevékenységet nem lehet vállalkozási tevékenységként végezni, ez a vezetői hierarchia egyik beosztása, így Sz. Z. vállalkozó által kibocsátott számlák összege a felperest ténylegesen irányító Sz. Z. személyes közreműködésének díjazását jelenti. A számlázási láncolat egy adómegkerülési célból létrehozott konstrukció, amelynek egyetlen észszerű magyarázata az elérhető adónyereség volt, ami az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 2. § (1) bekezdésébe ütközik. Az elsőfokú adóhatóság az Art. 1. § (7) bekezdése alapján jogszerűen végezte el az ügyletek minősítését a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján, különös tekintettel arra, hogy J. M. nem rendelkezett konkrét ismeretekkel a teljesítés körülményeiről. A felperes adólevonási jogát a határozatokkal érintett körben nem a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Számtv.) 15. § (3) bekezdésének, 165. § (2) bekezdésének, 166. § (2) bekezdésének és az Áfa. tv. 120. § a) pontjának, 127. § (1) bekezdés a) pontjának megfelelően gyakorolta.

[5] Az adóhatóság a felperesnél 2011. január-március hónapokra is végzett áfa adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban kötelezte a felperest 4 301 000 Ft adóhiánynak minősülő áfa adókülönbözet megfizetésére, adóbírsággal sújtotta és késedelmi pótlékot számított fel.

[6] A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a 2012. október 10. napján kelt határozatában ezt az elsőfokú határozatot is helybenhagyta.

[7] Az alperes érdemi döntése a következőket tartalmazza:

A felperes nem volt jogosult a Kft.-től a vizsgált időszakra befogadott négy számla szerinti, összesen 1 013 000 Ft áfa levonására. A Kft. számlái mögött nincs valós teljesítést. A Kft. a felperestől felvállalt "főépítésvezetői" tevékenységet változatlan formában, összegében alacsonyabb vállalkozói díj ellenében Sz. Z. egyéni vállalkozó részére adta át, aki a felperes ügyvezetője és többségi tulajdonosa. A háromszereplős számlázási láncolatra adórövidítés, adómegkerülés érdekében került sor és ez ellentétes a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményével is. A felperes többségi tulajdonosa, Sz. Z. lényegét tekintve saját magát bízta meg a munkák teljesítésével. A Kft. nem végzett valós tevékenységet, szerepe a továbbszámlázásban merült ki, ezért jogszerűen járt el az elsőfokú adóhatóság akkor, amikor nem fogadta el a számlák adótartalmának levonhatóságát. A felperes terhére egyebekben az adókülönbözet az előző időszak ellenőrzése során tett megállapítások eredményeként került előírásra. Az alperes ezt a határozatát ugyanazon törvényhelyekre alapította, mint a korábbit.