ÍH 2013.165 A FELSZÁMOLÁS ALATT ELÉRT BEVÉTEL SORSA A VAGYONT TERHELŐ ZÁLOGJOG ESETÉN - A KIFOGÁS ELŐTERJESZTÉSÉRE ELŐÍRT HATÁRIDŐ JELLEGE

I. Az adós gazdasági tevékenységének jogszerű tovább folytatása során realizált bevétel - ideértve a meglévő vagyon (például ingatlan) bérbeadásból származó bérleti díjat is - nem minősül a törvény szerinti értékesítésnek, ezért abból a zálogjogos hitelező azonnali (részbeni) kielégítésére nem tarthat igényt [Cstv. 49/D. § (1) és (2) bek.].

II. A kifogás előterjesztésére nyitva álló határidő nem eljárásjogi,hanem jogvesztéssel nem járó, elévülési jellegű anyagi jogi határidő. Ezért a kifogás elkésettségét (az igény elévülését) bíróság hivatalból nem állapíthatja meg, az elévülésre történő hivatkozás esetén a jogsértésről történő tényleges tudomásszerzés időpontja vizsgálandó [Cstv. 51. § (1) bek.].

Az adós ellen indult felszámolási eljárás kezdő időpontja 2011. június 10. A hitelezők 2012. június 20-án terjesztettek elő kifogást, amelyben kérték, hogy a törvényszék kötelezze a felszámolót az adós vagyontárgyainak értékesítésével kapcsolatos olyan új elszámolás elkészítésére, amely az őrzésvédelmi díjat 7 032 509 Ft helyett bruttó 2 310 000 Ft-os, az értékbecslési díjat 1 041 400 Ft helyett bruttó 175 000 Ft-os összegben tartalmazza, s amely a bowling pálya karbantartása címén felszámított 572 675 Ft-os összegű, valamint az ügyvédi munkadíj jogcímen elszámolt 863 600 Ft-os összegű költséget, mint indokolatlan kiadást a felszámolói díj terhére számolja el. Ezt meghaladóan kérték, hogy az elsőfokú bíróság kötelezze arra a felszámolót, hogy az adós ingatlanának bérbeadásából származó bevételből az adós vagyonát terhelő, a hitelezőket megillető jelzálogjog alapján számoljon el, s az elszámolás eredményeként mutatkozó összeget a hitelezőknek haladéktalanul fizesse ki. Arra hivatkoztak, hogy az adós és az E. B. H. Zrt. között hitelszerződés jött létre, melyet az I. r. hitelező egyrészt jelzálogjoggal biztosított, másrészt annak további biztosítékát képezte a G. H. Zrt. II. r. hitelező által vállalt készfizető kezesség. A II. r. hitelező 2011. május 12-én 129 753 868 Ft-ot fizetett meg az I. r. hitelezőnek, így a Ptk. 276. § (1) bekezdése alapján - figyelemmel a BH 2000.117. számú jogesetben foglaltakra is - az adós tulajdonában álló sz.-i 5837/1 hrsz. alatti ingatlanra bejegyzett jelzálogjognak a kifizetett összeg erejéig a II. r. hitelező is jogosultjává vált. Ezt meghaladóan előadták, hogy a kifogáshoz mellékelt MOKK tanúsítvány szerint az I. r. hitelezőnek első helyi jelzálogjoga van bejegyezve az adós vagyonán. Álláspontjuk szerint a felszámoló a Cstv. 49/D. §-ában foglaltakra figyelemmel az adós ingatlanának értékesítéséből befolyt összeggel szemben indokolatlanul számolt el 7 032 509 Ft őrzésvédelmi díjat, 1 041 400 Ft vagyonértékelési díjat, 572 675 Ft karbantartási költséget, valamint 863 600 Ft-os az adásvételi szerződést készítő ügyvéd munkadíja címén.

Az őrzésvédelmi díjat és a vagyonértékelési díjat eltúlzottnak tartották arra figyelemmel, hogy a felszámoló tájékoztatása szerint az ingatlan őrzésére 2011. július 12-től 2012. március 14. napjáig került sor, ugyanakkor a felszámoló tájékoztatásából az is kitűnt, hogy a felszámoló az adós ingatlanát 2011. szeptember 27. napjától bérbeadás útján hasznosította. A bérleti szerződéssel érintett időszakra a felszámoló őrzési díjat alappal nem számolhat el, így az e címen elfogadható költség a 2011. július 12-től 2011. szeptember 27-ig terjedő időszakra vonatkozóan legfeljebb 2 310 000 Ft lehet. A vagyonértékelési díjjal kapcsolatban arra hivatkoztak, hogy annak összege a piaci árhoz képest rendkívül eltúlzott és semmi nem indokolta azt, hogy a szombathelyi földhivatalnál nyilvántartásba vett ingatlant miskolci cég értékelje, mint ahogy indokolatlan volt a már elvégzett értékbecslés 90 nap eltelte utáni felülvizsgálata is.

A bowling pálya karbantartása jogcímen elszámolt összeget arra figyelemmel tartották alaptalannak, hogy véleményük szerint a karbantartási költségeket a bérlőnek kellett volna viselnie, míg az ügyvédi munkadíjjal kapcsolatos elszámolást azért sérelmezték, mert álláspontjuk szerint az e címen elszámolt kiadás a Ptk. 367. § (3) bekezdése alapján a vevőnek kellett volna viselnie. Hangsúlyozták, hogy a felszámoló akkor járt volna el szakszerűen és jogszerűen, ha a pályázati kiírásban feltűntette volna azt, hogy a vagyonértékesítéssel kapcsolatosan felmerülő mindennemű illeték, átírási és egyéb költség, illetőleg a szerződéskötési díj a vevőt illeti. Utaltak arra, hogy az ügyvédi munkadíj egyébként is eltúlzottnak tekintendő.

A bérleti díjat illetően előadták, hogy a felszámoló mindössze arról tájékoztatta őket, hogy az adós ingatlanát bérbeadás útján hasznosítja, de arról nincs tudomásuk, hogy milyen összegű bérleti díj megfizetésére került sor, e bevétellel ugyanis a felszámoló a Cstv. 49/D. § (2) bekezdésében írtak ellenére nem számolt el. Kérelmükhöz csatolták a felszámolóhoz írott, 2012. április 18-án kelt levelüket, amelyben a kifogásban előterjesztettekkel azonos módon vitatták az őrzésvédelmi és vagyonértékelési díjat, illetőleg a karbantartás és ügyvédi munkadíj címén elszámolt költségeket azzal, hogy kérték a felszámoló az azzal kapcsolatos részletes elszámolást küldje meg részükre. Csatolták a felszámoló 2012. május 30. napján kelt és a hitelezők részére 2012. június 11-én kézbesített válaszát, amely mind az őrzésvédelmi díjjal, mind az értékbecslési díjjal kapcsolatban tartalmazta a felszámoló álláspontját, az értékbecslési díj részletezését, valamint a felszámoló előadását a kifogásban is támadott ügyvédi munkadíjjal és karbantartási költséggel kapcsolatban.

Az elsőfokú bíróság a 2013. február 18. napján kelt 4. sorszám alatti végzésében a hitelezők kifogását elutasította. Az őrzésvédelmi és értékbecslési díjjal, a bowling pálya karbantartásával és az ügyvédi munkadíj címén felmerült költséggel kapcsolatban arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kifogás a Cstv. 51. § (1) bekezdésben meghatározott 8 napos határidőn túl került előterjesztésre, így az elkésett. Hangsúlyozta, hogy a hitelezőknek a felszámolóhoz írott, 2012. április 18-i leveléből már az volt megállapítható, hogy mindkét hitelező tudomással bírt a kifogásban is sérelmezett felszámolói díj- és költségelszámolásról. Erre tekintettel a hitelezők alaptalanul hivatkoztak arra, hogy a tudomásszerzés időpontja a felszámoló 2012. május 30-i levelének 2012. június 11-i átvétele volt, mert ez az időpont helyesen 2012. április 18. Ezt meghaladóan utalt arra, hogy a hitelezők a felszámoló által megkötött szerződések értékaránytalanságára vonatkozóan semmilyen bizonyítást nem terjesztettek elő. Az ingatlanok hasznosításából befolyt bérleti díjat illetően a kifogást érdemben vizsgálva azt állapította meg, hogy arra a Cstv. 49/D. § szerinti kielégítés nem vonatkozik, mert a jogszabály csak a zálogtárgyak értékesítése során befolyt bevétel felosztására tartalmaz rendelkezéseket, s a bérbeadás nem minősül értékesítésnek. Erre tekintettel a kifogást a Cstv. 51. § (3) bekezdése alapján elutasította. Kifejtette, hogy a kifogásban hivatkozott, a Cstv. 54. §-ába ütköző felszámolói magatartás nem képezheti kifogás tárgyát, az arra alapított kártérítési igényüket a hitelezők perben érvényesíthetik.