BH+ 2001.6.274 Az ingatlan-nyilvántartásba egyedüli tulajdonosként bejegyzett házastárs egyoldalú rendelkezése a közös vagyoni ingatlannal a fedezetelvonás szabályai szerint hatálytalanítható [Csjt. 30. § (2) bek., Ptk. 116. § (1) bek., 203. § (1) bek.]

A felperes és néhai G. J. házastársak voltak, házasságukból két gyermekük született. Az együttélést 1977-ig a budapesti bérlakásban folytatták.

G. J. az 1972. július 2-án megkötött adásvételi szerződéssel megvette a B., F. utca 4. szám alatti beépítetlen telekingatlant, melyet az ingatlan-nyilvántartásban az ő kizárólagos tulajdonaként jegyeztek be. Ezután a házastársak az ingatlanon felépítményt létesítettek, az építkezésben a felperes is részt vett. 1993-ban, amikor az épület részben használhatóvá vált, G. J. odaköltözött, azonban a felperessel az életközössége fennmaradt. A felperes többször tartózkodott B.-n, onnan is járt dolgozni, de a gyermekekre tekintettel állandó lakása a volt házastársi közös lakásban volt.

1986-ban egy durva veszekedés után a felek életközössége megszűnt. 1991-ben G. J. a házasság felbontása és a házastársi közös vagyon megszüntetése iránt pert kezdeményezett a kerületi bíróság előtt, ez az eljárás azonban megszűnt. G. J. kereseti kérelmében jelezte, hogy a vagyoni kérdések rendezését azért tartja szükségesnek, mert a b.-i ingatlant a tartása érdekében hasznosítani akarja.

G. J. egészsége ekkor már megromlott, ezért 1991-től különböző hirdetéseket adott fel tartási szerződés megkötése érdekében. Leánya, a II. r. alperes volt az, aki időnként meglátogatta az apját, ezért G. J. tartás ellenében neki is felajánlotta az ingatlan használatát, de az ottani körülményekre figyelemmel a II. r. alperes és házastársa az ajánlatot elutasította.

F. A. és felesége, a jelen per III. és IV. r. alperesei 1991-ben hirdetés útján ismerkedtek meg G. J.-vel, ekkor az ingatlant megtekintették, de köztük tartási szerződés megkötésére nem került sor. A III. r. alperes B.-n egy másik ingatlant vásárolt, melyen építkezett, ezután G. J.-vel alkalmanként találkozott. 1996-ban észlelte, hogy G. J. háza feltűnően elhanyagolt. Ekkor bement hozzá és látta, hogy az idős férfi "tragikus" körülmények között, elhanyagoltan él, beteg, ellátásra szorul.

1996. július 26-án tartási szerződést kötöttek, melyben a III. és IV .r. alperesek megfelelő ellátását, gondozást, ápolást, gyógykezeltetést vállaltak, G. J. ennek ellenében az ingatlan egészéhez viszonyított 3/4 tulajdoni illetőségét - haszonélvezeti jogával terhelten - átruházta a III. és IV. r. alperesekre, egyben hozzájárult ahhoz, hogy az eltartók az ingatlant használatba vegyék és azon átalakítási munkákat is végezzenek. Az ingatlanilletőség értékét 4.500.000 forintban határozták meg. Az ugyanezen a napon kelt adásvételi szerződéssel G. J. az ingatlan 1/4 részét 1.500.000 forint ellenében a III-IV. r. alperesek tulajdonába adta.

A felperes 1997. március 25-én G. J. I. r., F. A. II. r. és F. A.-né III. r. alperesek ellen keresetet indított, melyben annak megállapítását kérte, hogy a perbeli ingatlan 1/2 illetősége házastársi közös szerzés címén őt illeti, azon telekkönyvön kívül tulajdonjogot szerzett, így az ő 1/2 tulajdoni része vonatkozásában G. J. és a III-IV. r. alperesek közt létrejött szerződések semmisek. Azt G. J. sem vitatta, hogy az építkezésben a felperes is részt vett.

G. J. 1997. augusztus 1-jén végintézkedés hátrahagyása nélkül elhunyt, törvényes örökösei gyermekei: az I. és a II. r. alperesek. A hagyatéki eljárás befejezése után az örökhagyó gyermekei I. és II. r. alperesekként perbe léptek.

A lefolytatott bizonyítás adatai szerint G. J. az 1970-es évek közepétől életvitelszerűen B.-n élt. A környezete tudott arról, hogy felesége és gyermekei vannak, annak ellenére, hogy a felperes 1986. után csak néhány alkalommal járt nála, lánya pedig időnként látogatta. G. J. már a jelen szerződés megkötése előtt is több kísérletet tett arra, hogy gondozását tartási szerződéssel biztosítsa, korábban azonban ez nem vezetett eredményre.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a perbeli ingatlan eszmei 1/2 tulajdoni hányada vétel jogcímén a felperest illeti, az 1996. július 26-án megkötött eltartási szerződés pedig a felperesi tulajdoni hányad vonatkozásában "semmis, a felperessel szemben hatálytalan".

Az elsőfokú ítélet ellen a III. és IV. r. alperesek fellebbeztek.

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.

Indokolása szerint az elsőfokú bíróság tévedett, amikor figyelmen kívül hagyta az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972. évi 31. tvr. 2. §-át, mely szerint az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell annak a jóhiszeműségét, aki az ingatlan-nyilvántartásban bízva ellenérték fejében szerez jogot. A jóhiszeműen és visszterhesen szerződő III. és IV. r. alperesek tehát az ingatlan-nyilvántartásban fel nem tüntetett felperes tulajdoni részén is tulajdonjogot szereztek. A felperes és a I-II. r. alperesek nem vitásan tudtak arról, hogy néhai G. J. a perbeli ingatlant másnak kívánja átengedni, ezt tudomásul vették, így néhai G. J. is megalapozottan gondolhatta, hogy az ingatlanról a sajátjaként rendelkezhet. A III-IV. r. alperesek az adásvételi és tartási szerződésből eredő kötelezettségeiknek eleget tettek, ezért tulajdonszerzésüket nem lehet kétségessé tenni azon az alapon, hogy az ingatlan valójában a házastársi közös vagyonhoz tartozott, azaz néhai G. J. nem volt jogosult arra, hogy az egész ingatlan vonatkozásában rendelkezzen.