BH 2005.11.400 Ha a tulajdonos érvénytelen szerződéssel a kölcsöntartozása visszafizetésének biztosítékaként ruházta át az ingatlanát, az eredeti állapot helyreállítása során az ingatlant, vagy ha azt továbbértékesítették, annak megfelelő pénzbeli egyenértéket kell visszakapnia - Egyidejűleg visszatérítendő pénzszolgáltatás hiányában a dolog és a pénzszolgáltatás egyensúlyának a felbomlásáról nem lehet szó [Ptk. 237. § (1) bek.; PK 32.; 1/2005. PJE].

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított tényállás szerint a felperes tulajdonát képezte egy p.-i öröklakás, amelyet az 1996. június 18. napján kötött, de 1997. augusztus 15-ei dátummal ellátott adásvételi szerződéssel eladott a II. r. alperesnek. Az 1996. június 18-án kötött kölcsönszerződésben a felek abban állapodtak meg, hogy a II. r. alperes kölcsön jogcímén 1 540 000 Ft-ot ad át a felperesnek 1997. június 20-ai lejáratra, egyúttal a fenti ingatlanra 1 540 000 Ft erejéig jelzálogjogot alapítottak a II. r. alperes javára. Az adásvételi szerződést a II. r. alperes a szerződést szerkesztő ügyvéddel 1997. augusztus 15-én ellenjegyeztette, majd 1997. szeptember 9-én benyújtotta a földhivatalhoz a tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése végett. Az 1997. december 15. napján kelt megállapodással a felperes a II. r. alperes birtokába adta a lakást. A II. r. alperes az 1998. január 14. napján kelt adásvételi szerződéssel az ingatlant továbbadta 1 650 000 Ft vételárért az I. r. alperesnek. A földhivatal az ingatlanra az I. r. alperes tulajdonjogát 1998. május 11-én az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezte.

A felperes 2000. szeptember 15-én keresetet nyújtott be a városi bírósághoz annak megállapítása végett, hogy a közte és a II. r. alperes között 1996. június 18-án kötött adásvételi szerződés érvénytelen. A városi bíróság a 2001. május 11-én kelt ítéletével megállapította, hogy a felperes és a II. r. alperes között létrejött fenti szerződés a Ptk. 263. §-ának (1) bekezdése, valamint a 200. §-ának (2) bekezdése szerint is semmis. Az érvénytelenség jogkövetkezményeiről erre irányuló kereset hiányában nem rendelkezett.

A jelen perben a felperes a módosított keresetében elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy az öröklakásra vonatkozóan az I. és II. r. alperesek által 1998. január 14. napján kötött adásvételi szerződés semmis. Kérte a közte és a II. r. alperes között 1996. június 18-án kötött érvénytelen szerződés, valamint az I-II. r. alperesek közötti érvénytelen szerződés következtében az eredeti állapot helyreállítását, annak megállapítását, hogy az ingatlan a felperes tulajdonában áll, egyben kérte az ingatlannak a részére történő birtokbaadását is. Másodlagosan a II. r. alperest kérte kötelezni arra, hogy kártérítés címén fizessen meg 4 500 000 Ft-ot.

A II. r. alperes ellenkérelmében előadta, hogy kártérítés fizetésére nem kötelezhető, legfeljebb az eredeti állapot helyreállítására kerülhet sor.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes elsődleges keresetének helyt adott és megállapította, hogy az alperesek között a perbeli ingatlanra 1998. január 14. napján kötött adásvételi szerződés érvénytelen. Kötelezte a II. r. alperest az I. r. alperes javára az 1 650 000 Ft vételár és annak kamatai megfizetésére, az I. r. alperest pedig arra, hogy 15 nap alatt adja az ingatlant a felperes birtokába. Megkereste az illetékes földhivatalt, hogy az ingatlan-nyilvántartásban a perbe hozott ingatlanra vonatkozóan a felperes tulajdonjogát állítsa helyre. Végül kötelezte az alpereseket perköltségek és illeték fizetésére.

A másodfokú bíróság az alperesek fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes, valamint a II. r. alperes között az öröklakás ingatlanra az 1996. június 18. napján kötött adásvételi szerződés érvénytelensége folytán a szerződéskötés előtti állapot helyreállítását rendelte el oly módon, hogy kötelezte a II. r. alperest 4 850 000 Ft-nak a felperes javára történő megfizetésére, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

Kifejtette, hogy az eredeti állapot értékben történő helyreállítására kerülhet sor - figyelemmel a PK 32. sz. állásfoglalásra - a felperes és a II. r. alperes között, tekintettel az ingatlan időközben történt elidegenítésére. A felperesnek járó pénzbeni egyenérték azonban nem az adásvételi szerződésben írt 1 540 000 Ft vételár, hanem az értékviszonyok időközben történt változása miatt a lakás jelenlegi - az eredeti állapot helyreállítása időpontjában fennálló - forgalmi értékeként valamennyi peres fél által elfogadott 4 850 000 Ft.

A jogerős ítélet ellen a II. r. alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben - tartalma szerint - annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a felperes vele szembeni keresetének elutasítását, másodsorban mindkét fokú ítélet hatályon kívül helyezését és valamely korábban eljárt bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását, végül annak kimondását kérte, hogy az eredeti értékben történő helyreállításnál a szerződéskötéskori forgalmi érték az irányadó.

A felülvizsgálati kérelmében anyagi és eljárási jogszabálysértésre egyaránt hivatkozott. Előadta, hogy a másodfokú bíróság jogsértő módon túlterjeszkedett a kereseti kérelmen, tekintve, hogy a felperes nem kérte, hogy a bíróság a városi bíróság által hozott jogerős ítélet alapján állítsa helyre az eredeti állapotot. Ennek azért is van jelentősége, mert amennyiben a felperes a városi bíróság jogerős ítélete alapján kérte volna az eredeti állapot helyreállítását, úgy egyrészt kifejthette volna azon álláspontját, hogy az eredeti állapot csupán a szerződéskötéskori értéken állítható helyre, másrészt az általa a felperessel kötött kölcsönszerződés alapján beszámítási kifogással élhetett volna. Az ügy érdemében arra hivatkozott, hogy az ellenérték tekintetében a másodfokú bíróság a Legfelsőbb Bíróság PK 32. sz. állásfoglalásával ellentétes döntést hozott.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem nyújtott be.