A Győri Ítélőtábla Bf.27/2018/11. számú határozata költségvetési csalás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 314. §, 2001. évi CIV. törvény (Jszbt.) 2. §, 6. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 276. §, 310. §, 314. §, 345. §, 396. §, 2017. évi XC. törvény (Be.) 371. §, 590. §, 593. §, 605. §, 606. §, 608. §, 609. §, 610. §] Bírók: Élő András, Kovács Tamás, Takácsné dr. Helyes Klára

Kapcsolódó határozatok:

Veszprémi Járásbíróság Bny.136/2016/2., Veszprémi Törvényszék B.857/2016/82., *Győri Ítélőtábla Bf.27/2018/11.*, 3461/2021. (XI. 3.) AB végzés

***********

Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság

Bf.I.27/2018/11. szám

A Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Győrött, a 2018. október 16. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

í t é l e t e t:

A költségvetési csalás bűntette és más bűncselekmény miatt vádlott neve és társai ellen indult büntető ügyben a Veszprémi Törvényszék 2017. december 18. napján kihirdetett 12.B.857/2016/82. számú ítéletét I.r. vádlott vonatkozásában megváltoztatja, az I.r. vádlott börtönben végrehajtandó szabadságvesztés büntetését, valamint a közügyektől eltiltást egyaránt 6-6 /hat/-/hat/ évre enyhíti.

A jogi személlyel szemben kiszabott pénzbírság összegét 200.000.000.- /Kettőszázmillió/ Ft-ra csökkenti.

A fenntartott zár alá vétel a ...1. helyrajzi számú, kivett közút megnevezésű ingatlanon fennálló 1/1 tulajdoni illetőségre, és a ...2. helyrajzi számú, kivett ipartelep megnevezésű ingatlanon fennálló 1/1 tulajdoni illetőségre terjed ki.

Egyebekben az első fokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

I n d o k o l á s

A Veszprémi Törvényszék a 12.B.857/2016/82.szám alatti ítéletével három vádlott büntetőjogi felelősségéről határozott. Az ítélet II.r. III.r. vádlottak vonatkozásában első fokon jogerőre emelkedett, így evonatkozásban nem képezte felülbírálat tárgyát. A bíróság I.r. vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 396.§ /1/ bekezdés a/ pontja és az /5/ bekezdés b/ pontja szerint minősülő költségvetési csalás bűntettében és 2 rb, a Btk.345.§- a szerint minősülő folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében. Ezért halmazati büntetésül 7 év 8 hónap börtönbüntetésre, 10 év gazdasági társaság vezető tisztségviselői tevékenységének végzésétől eltiltásra és mellékbüntetésül 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. Kimondta, hogy a szabadságvesztésből I.r. vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A 1. Kft-vel, mint jogi személlyel szemben 350.000.000 Ft pénzbírságot szabott ki, mely biztosítására a Veszprémi Járásbíróság 8.Bny.136/2016/2.szám alatti végzésével elrendelt zár alá vételt fenntartotta. Rendelkezett a lefoglalt bűnjelekről és kötelezte a vádlottat, valamint a jogi személyt bűnügyi költség viselésére.

Az ítélet ellen I.r. vádlott és védője jelentettek be fellebbezést elsődlegesen felmentés, másodlagosan megalapozatlanság miatt. A 1. Kft. jogi személy képviselője ugyancsak élt jogorvoslati jogával megalapozatlanság miatt, a jogi személlyel szemben kiszabott pénzbírság hatályon kívül helyezése érdekében.

A Győri Fellebbviteli Főügyészség átiratában hivatkozott arra, hogy a bejelentett fellebbezéseket nem találja alaposnak. A törvényszék az ítéletben részletes indoklást adott arról, hogy a vádlott védekezését miért nem látta elfogadhatónak, a tényállást miért és mely bizonyítékokra alapította. Mérlegelő tevékenysége okszerű, az abból tett megállapításai helytállóak, tényszerűek. A tényállás megalapozott, azonos bizonyítéki kör mellett megváltoztatására nincs mód. Az elsőfokú bíróság helytállóan vont következtetést az I.r. vádlott bűnösségére, megfelel a büntető anyagi jogi szabályoknak a cselekmények minősítése is. A kiszabott büntetés elmarad a 8 év 6 hónapi középmértéktől, ez azt mutatja, hogy az elsőfokú bíróság az enyhítő körülményeknek nagyobb jelentőséget tulajdonított, mint a súlyosító körülményeknek. Tekintettel arra, hogy a költségvetést károsító bűncselekmények elszaporodtak, a kiszabott büntetés enyhítése az általános megelőzési célokat már veszélyeztetné. Hivatkozott arra is a fellebbviteli főügyészség az átiratban, hogy a törvényszék megalapozott és törvényes döntést hozott a jogi személlyel szembeni pénzbírság kiszabásakor, pontosan jelölte meg annak jogszabályi alapját is.

Mindezekre tekintettel indítványozta, hogy az ítélőtábla a törvényszék ítéletét a Be.371.§ /1/ bekezdése alapján hagyja helyben a zár alá vett ingatlanok és a középmérték megjelölése mellett.

I.r. vádlott védője a másodfokú eljárásban orvosi dokumentáció csatolása mellett bizonyítási indítványt terjesztett elő, kérve, hogy az ítélőtábla vegyen fel bizonyítást, rendeljen ki orvos szakértőt a vádlott egészségi állapotának vizsgálatára.

Az ítélőtábla a védői bizonyítási indítványt elutasította.

Az I.r. vádlott védője ezt követően a fellebbezést írásban indokolta részben megváltoztatva annak irányát. Elsődleges kérelme a törvényszék ítéletének hatályon kívül helyezésére és új eljárásra utasítására irányult. E körben hivatkozott arra, hogy a Székesfehérvári Járási és Nyomozó Ügyészség 2017.május 23.napján B.3616/2013/62.sorszám alatt vádiratot nyújtott be a Székesfehérvári Járásbírósághoz, melyben vádlotta t az 1978.évi IV.tv. 314.§ /1/ bekezdés a/ pontjába ütköző és a /2/ bekezdés a/ pontja szerint minősülő Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek megsértése bűntettével, a Btk. 310.§ /1/ és /3/ bekezdése szerint minősülő adócsalás bűntettével és a Btk. 276.§-ába ütköző, aszerint minősülő magánokirat- hamisítás vétségével vádolta meg. Az eljárás még folyik a Székesfehérvári Járásbíróságon, ezért célszerű a jelen ügyben hozott határozat hatályon kívül helyezése, majd az eljárásnak ezen bíróságon folyó eljáráshoz történő egyesítése, hiszen a két ügy tárgya, I.r. vádlott személye és a vádbeli időszak egyezik illetőleg nagyfokú egyezőséget mutat. Hivatkozott arra, hogy nincs akadálya, hogy az ügyben a Székesfehérvári Járásbíróság járjon el, a jelen ügy nem tartozik a törvényszék kizárólagos hatáskörébe. Utalt arra, hogy a Veszprémi Törvényszék lehetősége adott volt az egyesítésre, ennek elmulasztása olyan eljárásjogi problémát vet fel, amely a későbbiek során perújítás alapja lehet, a két ügy külön elbírálása I.r. vádlottra kifejezetten hátrányos és célszerűtlen. Hivatkozott ekörben a védő arra is, hogy a Székesfehérvári Járásbíróság az előtte folyó ügyet ismeri, a bizonyítást már megkezdte, így időszerűségi problémák sem adódnának az egyesítés következtében.

A védő másodlagos indítványa az ítéletnek részleges megalapozatlanság okából történő hatályon kívül helyezésére irányult. Ekörben hivatkozott arra, hogy az ítélet részbeni megalapozatlansága a másodfokú eljárásban az iratok tartalma és ténybeli következtetéssel nem küszöbölhető ki, csupán bizonyítás felvételével orvosolható, amely bizonyítás eredménye a vádlott felmentéséhez kell, hogy vezessen. Utalt a védő arra, hogy a vádlotti védekezés részét képezte, hogy a pályázattal érintett és a vád tárgyává tett ügyletekben a vállalkozók kiválasztása a pályázatíró társaság ajánlása és referenciája alapján történt, az I.r. vádlottnak a vállalkozók mellőzésére illetve megkerülésére nem volt lehetősége. Arra, hogy a projektek a pályázatban megfogalmazott céloknak megfelelően elkészültek, a pályázatíró cég képviselőjének, illetve munkatársainak kihallgatása a bizonyítás szempontjából mellőzhetetlen lett volna. Hivatkozott a védő arra is, hogy az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a pályázattal kapcsolatosan a NAV Veszprém Megyei Adóigazgatósága több ellenőrzést végzett nem csak az I.r. vádlott által vezetett cégnél, hanem az alvállalkozóknál is, ezzel kapcsolatosan semmilyen megállapítást nem tett. Mindennek a tényállás megállapítása szempontjából azért van jelentősége, mert az adóhatóság hatósági eszközökkel sem tudta megállapítani a vállalkozó alkalmatlanságát, az általa kibocsátott számlák fiktivitását, a gazdasági esemény létre nem jöttét. Ennek ismeretében nyilvánvalóan nem várható el sem az I.r. vádlottól sem mástól, hogy az adóhatósághoz képest eszköztelenül olyan ellenőrzéseket folytasson az alvállalkozók tekintetében, amely eltérő eredményre vezetne az adóhatósági megállapításokhoz képest. Sérelmezte a védő, hogy az I.r. vádlott előadásával szemben a törvényszék azt az ítéleti megállapítást tette, hogy a zirci lőtéren nem volt felépítmény. A vádlotti nyilatkozat alátámasztására a védő csatolt egy műholdfelvételt, amelyen álláspontja szerint a felépítmény egyértelműen látszik. Hivatkozott a védő arra is, hogy a vállalkozók által teljesített szerződések ellenértékét a 1. Kft. átutalással egyenlítette ki. Sérelmezte ezzel kapcsolatosan, hogy a bíróság a vádlott terhére rótta, hogy a 2. Kft. által kiállított számla ellenértékét olyan számlára utalta, amely felett nem a társaság rendelkezett, de nem adta indokát annak, hogy mindezt I.r. vádlottnak honnan kellett volna tudnia. Hivatkozott a védő egy a védelem által csatolt vállalkozási szerződésre, melyben a 13.pontban rögzítésre került, hogy a megrendelő képviselője vádlott neve ügyvezető és A.A. . Ez a szerződés az eljárás egésze alatt rendelkezésre állt, A.A. kihallgatására ezzel együtt sem került sor. Szintén rendelkezésre állt A.A. munkaköri leírása is, melyből megállapítható, hogy munkaköri kötelezettsége teljes egészében megegyezett azzal, amit ezzel kapcsolatosan vádlott a bírósági eljárásban elmondott. Kifogásolta a védő azt is, hogy a törvényszék bizonyítékként használta fel az adóigazgatási eljárásban a 1. Kft. képviseletében benyújtott jogorvoslatokat is, melyek alapján tévesen azt a következtetést vonta le, hogy a vádlott nem szavahihető, vallomására tényállást alapítani nem lehet. Idézve az idevonatkozó jogszabályhelyeket annak az álláspontjának adott hangot, hogy a fellebbezések nem a büntetőeljárást megelőzően, hatósági jogkörben készített, illetve beszerzett okiratok, így azokat bizonyítékként a büntetőeljárásban felhasználni nem lehetett volna.