BH 2001.6.277 A szülőktől származó ajándék mint különvagyon megtérítésére a házastárs akkor is igényt tarthat, ha az ajándék visszakövetelésének feltételei nem állnak fenn [Csjt. 27. § (1) bek., 31. § (2) bek., Ptk. 116. § (1) bek., 296. §, 582. § (3) bek.].

Az elsőfokú bíróság - egyéb ítéleti rendelkezések mellett - az alperes ajándék visszakövetelése iránti viszontkeresetét elutasította, a perbeli ingatlanon a peres felek közös tulajdonát megszüntette, és ennek során az alperes 1/2 tulajdoni hányadát 1 680 000 forint megváltási ár ellenében a felperes tulajdonába adta. A bíróság a felperest a munkáltatói kölcsön, ingó értékkülönbözet és többlethasználati díj elszámolása mellett 1 369 114 forint ellenérték megfizetésére kötelezte, rendelkezett továbbá a földhivatal megkereséséről és a perköltség viseléséről.

A megállapított tényállás szerint a peres felek házasságát a bíróság felbontotta, a perbeli ingatlanon lévő utolsó közös lakás kizárólagos használatára a felperest jogosította fel, a házasságukból született kiskorú gyermekekkel. Az ingatlan 1/2-1/2 arányban állt a peres felek tulajdonában. Házasságkötésüket követően a peres felek a V. ingatlan egy részét vásárolták meg, melyhez a vételárat az alperes szülei biztosították. Az ingatlanrészt 1983-ban 180 000 forintért értékesítették. Az ebből származó pénzösszeg - 250 000 forint lakásvásárlási kölcsön és az alperes szüleitől származó 500 000 forint - felhasználásával vásárolták a perbeli ingatlant, amelynek beköltözhető forgalmi értékét a bíróság 3 360 000 forintban állapította meg. A perben az alperes előbb a szülei által biztosított vételárnak mint különvagyonnak az elszámolását kérte, majd a szülők engedményezése alapján a szülőktől származó ajándék-visszakövetelése iránti igényt érvényesített. Az ítélet indokolása szerint mindkét ingatlan vétele során tudták a szülők, hogy az ingatlanokat nem kizárólag az alperes szerezte meg, de sem a vételt követően, sem az életközösség 1991-ben történt megszűnése után, sem 1993-ban, a házasság felbontásakor ajándék visszakövetelési igényt nem érvényesítettek. A házasság az alperes magatartása miatt romlott meg, a felperes jogsértést sem követett el, ezért az ajándék a Ptk. 582. §-ának (2) és (3) bekezdése alapján nem követelhető vissza. A bíróság álláspontja szerint az alperes a szülőktől kapott ajándék összegét beutalta a közös vagyonba, ezért a Csjt. 31. §-ának (2) bekezdése alapján megtérítésnek sincs helye.

A bíróság a közös tulajdont az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett hányadok alapulvételével szüntette meg, megváltásra a lakáshasználatra feljogosított és bentlakó felperest jogosította fel, az ellenértéket pedig a felek között már elszámolt gyermektartásdíjak, a felperes által az alperes helyett megfizetett hitel, a felperest terhelő többlethasználati díj és az ingó értékkülönbözet elszámolásával határozta meg, a közös gyermek bentlakása miatt pedig a megváltási árat nem csökkentette.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta. Ennek során - többek között - a perbeli ingatlanon a felperes 1/2 tulajdoni hányadát ajándék visszakövetelése jogcímén 174/1000-re, míg az alperes 1/2 hányadát 826/1000-re módosította. A felperes által fizetendő megváltási árat 2 153 729 forintra felemelte, amelynek megfizetésére a felperest 90 nap alatt kötelezte. A másodfokú bíróság a tényállást kiegészítve megállapította, hogy az alperes szülei mindkét lakás vételárához abból a megfontolásból adtak pénzt, hogy a peres felek együtt maradnak. Ítéletében rámutatott, hogy tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az alperes szüleinek az ingatlanok vételéhez nyújtott jelentős összegű pénzbeli hozzájárulását nem az alperes különvagyonának tekintette és nem ekként számolta el. A szülőktől származó vételár közös ajándék, amit a szülők engedményezése folytán a PK 281. sz. állásfoglalásban kifejtett indokok alapján az alperes visszakövetelhet, és az ingatlan-nyilvántartási állapotból önmagában nem vonható le az a következtetés, hogy az alperes a különvagyonáról lemondott. Megállapította, hogy a P. S. utca 25. szám alatti ingatlan 720 000 forintos vételárából 250 000 forint (OTP-vételárhitel) a felek házastársi közös vagyona, az alperesi különvagyon pedig 470 000 forint (az S.-i utcai ingatlan 180 000 forintos vételára és a szülőktől származó további 300 000 forint felhasználása), amiből következően a felperest 174/1000, alperest 826/1000 illeti. A felperes által fizetendő megváltási árat e tulajdoni arányok alapulvételével, az ingatlan forgalmi értékét a kiskorú gyermekek bentlakását értékelve, a felperesi teljesítések 621 631 forintos összegének beszámításával állapította meg, további gyermektartásdíj-hátralék beszámítását pedig mellőzte.

A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatásával az általa fizetendő ellenérték összegének 998 444 forintra való leszállítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a Ptk. 582. §-ában és 296. §-ában foglaltakat sérti. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy téves a már bejegyzett tulajdoni hányad módosítása. Az ajándékozó nem az alperes, hanem a szülők voltak, akik visszakövetelési igényüket nem érvényesíthetik, mert a házasság felbontására a felperes okot nem szolgáltatott, az alperes pedig a felperes tulajdonjogát a pert megelőzően sem vitatta. A jogerős ítélet iratellenesen és indokolás nélkül állapította meg az alperesi szülők 300 000 forintos hozzájárulását, ezzel szemben a felperesi szülők anyagi hozzájárulását mellőzte, és ennek indokát sem adta. Sérelmezte, hogy a hátralékos gyermektartásdíj beszámítását a bíróság a Ptk. 296. §-ába ütköző módon nem rendelte el, és indokolatlanul mellőzte a kiskorú gyermek bentlakásával kapcsolatos értékcsökkenés megállapítását is.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

A felperes a jogerős ítéletet három vonatkozásban támadta.

1) Tulajdoni hányad módosítása