BH 2004.4.153 I. Joghatóság hiánya okából a pert csak akkor lehet megszüntetni, ha a perre a magyar bíróság joghatósága a törvény vagy nemzetközi egyezmény rendelkezése alapján kizárt - Nem eredményezi ezt az olyan joghatósági kikötés, mely nem utal egyértelműen egy külföldi állam bíróságaira, vagy egy meghatározott külföldi bíróság joghatóságára [Pp. 157/A. § (1) bek. b) pontja, 1979. évi 13. tvr. 62/F. § (1) bek.].

II. Ha a váltóperben az alapjogviszony jogosultja és kötelezettje kerül szembe egymással, nincs akadálya, hogy a perben az alapügyletből eredő kifogásaikat felhozzák. Így a hitelszerződés biztosítékaként kiállított váltókra vonatkozó perben az alapügylet joghatósági kikötésére a fél eredménnyel hivatkozhat [Pp. 157/A. § (1) bek. b) pontja; 1979. évi 13. tvr. 62/F. § (1) bek., 1/1965. (I. 24.) IM r. (Vár.) 17. §].

A felperes jogelődje az I. rendű alperessel 1998. január 9. napján, a II. rendű alperessel 1998. szeptember 4. napján hitelszerződést kötött. A hitelszerződés biztosítékaként az I. rendű alperes 1998. április 2-a és június 6-a között tíz darab saját váltót állított ki a felperes jogelőd rendeletére, összesen 49 344 024 belga frank összegben, míg a II. rendű alperes 1998. november 12-e és december 1-je között hét darab saját váltót állított ki 30 285 000 belga frank összegben. A felperes a 17 db váltót 2001. november 22-én azonnali beszedési megbízás formájában fizetésre benyújtotta az alperesek számlavezető pénzintézeteinél, azonban az I. és II. rendű alperesek a fizetést megtagadták.

A felperes az elsőfokú bírósághoz benyújtott kereseti kérelmében kérte az alperesek kötelezését váltókövetelése, késedelmi kamat és váltódíj megfizetésére. A felperes a kereseti kérelmének a jogalapját a váltókra, míg a Fővárosi Bíróság illetékességét a Pp. 29. § (1) bekezdésére alapította.

Az I. és II. rendű alperesek kérték a 2000. évi CX. törvénnyel módosított 1979. évi 13. tvr. 62/F. § alapján alkalmazandó Pp. 130. § (1) bekezdés a) pontjára figyelemmel a joghatóság hiányának megállapítását és a Pp. 157. § a) pont alapján a költségeik megállapítása mellett a per megszüntetését, figyelemmel arra, hogy a hitelszerződésben a felek a brüsszeli bíróságok kizárólagos joghatóságát kötötték ki, ezért magyar bíróság jelen ügyben nem járhat el. Hivatkoztak arra, hogy a váltók kiállítására felperes jogelődjével kötött hitelszerződés fedezete céljából került sor, ami a váltók szövegéből is kiderül. Az I. rendű alperes ezen túlmenően hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság egyik eseti döntésére (BH 2000. évi 72.), amely szerint kizárólag az alapjogviszony jogosultja és kötelezettje között az 1/1965. (I. 24.) IM rendelet (Vár.) 17. §-a nem zárja ki, hogy az alperes a perben felhozhassa az alapügyletből eredő kifogásait.

A felperes az I. és II. rendű alperesek pert megszüntető kérelmével kapcsolatos ellenkérelmében kérte annak elutasítását, mert álláspontja szerint az 1979. évi 13. tvr. 62/F. § (1) bekezdésében foglaltaknak nem felel meg a hitelszerződésben a brüsszeli bíróságok kizárólagos illetékességére vonatkozó kikötés. Ezen túlmenően utalt arra, hogy a hitelszerződésben a felek kizárólag a hitelszerződésre vonatkozóan kötöttek ki belga joghatóságot, ami a perbeli váltókat nem érinti, szoros összefüggés az alapügylet és a váltókövetelés között jelen perben nem állapítható meg.

Az elsőfokú bíróság végzésében a joghatóság hiányát megállapította, ezért a pert megszüntette.

Döntését azzal indokolta, hogy a peres felek között létrejött hitelszerződések 18.2. pontja értelmében a hitelszerződéssel kapcsolatban felek a felmerülő jogvitájukra "a kizárólagos brüsszeli joghatóságot, vagy a brüsszeli bíróságok kizárólagos illetékességét" kötötték ki. Az 1979. évi 13. tvr.-t módosító - jelen perben alkalmazandó - 2000. évi CX. törvény indokolása szerint az érintett állam belső eljárási jogának illetékességi szabályai irányadók abban a kérdésben, hogy az ügyben melyik konkrét bíróság jogosult eljárni. A "kizárólagos brüsszeli joghatóság" kikötése tartalmát tekintve egy állam bíróságai joghatóságának kikötését jelenti, amely kizárólagos joghatóságot eredményez, ezért a jogvitában csak a felek által meghatározott bíróságok járhatnak el. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felek egyértelműen megjelölték, mely fórumok eljárása alá utalják a vitájuk elbírálását.

Mindebből az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a hitelszerződésekben meghatározott joghatósági kikötés megfelel az 1979. évi 13. tvr. 62/F. § (1) bekezdésében foglalt feltételeknek, mely szerint egy adott állam - és ezen belül egy meghatározott városa - bíróságainak joghatóságát kötötték ki. A váltókat a hitelszerződések biztosítékaként állította ki az I. és II. rendű alperes. A jelen váltóperben kizárólag az alapjogviszonyok jogosultja és kötelezettjei kerültek szembe egymással, így a Vár. 17. §-a nem zárja ki, hogy az I. és II. rendű alperesek a perben felhozhassák az alapügyletből eredő kifogásokat. Mindezekre figyelemmel az alapügyletben kikötött joghatóság kiterjed a váltóperre is.

Az elsőfokú bíróság végzése ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben kérte az elsőfokú végzés hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróságnak a per folytatására történő utasítását. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság kizárólagos joghatóságra vonatkozó megállapítása téves. Fellebbezésében arra hivatkozott, hogy a keresetét nem az alapügyletre, hanem a váltóra alapította, a kizárólagos illetékességet pedig csak a hitelszerződéssel kapcsolatban kötötték ki, így a kizárólagos illetékesség a váltóra nem vonatkozik. Ez a hitelszerződés 18.2. pontjából egyértelműen kiderül. Ezen túlmenően a kizárólagos illetékességre vonatkozó kikötés a felperes álláspontja szerint azért érvénytelen, mert nem felel meg az alperesek által is hivatkozott 1979. évi 13. tvr. 62/F. §-ában foglaltaknak. A szerződés hivatkozott pontjában a felek a brüsszeli bíróságok joghatóságát kötötték ki, ami azonban nem felel meg egyik jogszabályi feltételnek sem, mivel a kikötött bíróságok sem egy meghatározott bíróság, sem pedig egy állam bíróságai. Véleménye szerint az elsőfokú bíróság álláspontja azért is téves, mivel joghatósága csak egy államnak van, azon belül az egyes városoknak nincs joghatósága, ezért azt kikötni sem lehet. Fellebbezésében kitért még a 2000. évi CX. törvényhez fűzött miniszteri indokolásra is.