A Kúria Bfv.1090/2017/7. számú precedensképes határozata hamis tanúzás bűntette (BÜNTETŐÜGYBEN elkövetett hamis tanúzás bűntette) tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 416. §, 424. §, 426. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 272. §, 342. §] Bírók: Mészár Róza, Soós László, Vaskuti András

A határozat elvi tartalma:

A polgári ügyben elkövetett hamis tanúzás mellett az intellektuális közokirat-hamisítást is elköveti, aki a hagyatéki eljárásban hamis végrendelet mutat be, amely alapján a közjegyző hivatalból intézkedik a tulajdonosváltozás ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéséről.

Kapcsolódó határozatok:

Barcsi Járásbíróság B.35/2016/24., Kaposvári Törvényszék Bf.493/2016/11., Kúria Bfv.920/2017. (EH 2017.12.B23), *Kúria Bfv.1090/2017/7.* (BH 2018.6.158), 3055/2019. (III. 25.) AB határozat

***********

KÚRIA

Bfv.I.1090/2017/7. szám

A Kúria Budapesten, a 2018. év január hó 16. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

A polgári ügyben elkövetett hamis tanúzás bűntette és más bűncselekmények miatt folyamatban volt büntetőügyben a II. rendű és a III. rendű terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva a Barcsi Járásbíróság 1.B.35/2016/24/I. számú és a Kaposvári Törvényszék 1.Bf.493/2016/11/I. számú ítéletét II. rendű és III. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartja.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítványozó, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

A Barcsi Járásbíróság a 2016. október 5. napján meghozott 1.B.35/2016/24/I. számú ítéletében bűnösnek mondta ki II. rendű és III. rendű terheltet felbujtóként elkövetett hamis tanúzás bűntettében [Btk. 272. § (1) bekezdés, (2) bekezdés c) pont, (5) bekezdés 1) tétel] és felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 342. § (1) bekezdés c) pont]. Ezért

- II. rendű terheltet két év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és két év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a terhelt a szabadságvesztés kétharmad részének letöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra, továbbá vele szemben 7.000.000 forint összegben vagyonelkobzást rendelt el;

- III. rendű terheltet egy év tíz hónap börtön fokozatú szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását négy évi próbaidőre felfüggesztette.

A kétirányú fellebbezések alapján eljárt Kaposvári Törvényszék a 2017. március 29. napján kihirdetett 1.Bf.493/2016/11/I. számú ítéletével a III. rendű terhelt büntetésének tartamát egy év két hónapra leszállította, mellőzte azonban a szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztését, a terheltet mellékbüntetésül két évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától, és rendelkezett arról, hogy a terhelt a szabadságvesztésből legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A jogerős határozatok ellen II. rendű és III. rendű terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, a Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontjára hivatkozva.

Indokai szerint a terheltek terhére megállapított, polgári ügyben elkövetett hamis tanúzás bűntette csak látszólagos alaki halmazatban állhat a közokirat-hamisítás bűntettével, mivel a hagyatéki eljárásnak velejárója, hogy az ingatlan-nyilvántartás ingatlan-hagyaték esetén módosul. Arra hivatkozott, hogy egyik terheltnek sem volt aktív magatartása az ingatlan-nyilvántartást érintően, azaz nem a terheltek nyújtották be a végintézkedést az ingatlan-nyilvántartási eljárásban, hanem a közjegyző. Véleménye szerint annak elvárása, hogy a hamis végrendelet hagyatéki eljárásban történő felhasználását követően bármely terhelt az ingatlan-nyilvántartási eljárást megelőzően önfeljelentéssel éljen, életszerűtlen, és mivel a tényállás szerint a terheltek cselekvősége nem az ingatlan-nyilvántartás adatainak változására irányult, a hamis okirat felhasználása legfeljebb nem büntethető eszközcselekmény lehetett. Hivatkozott e körben a 2014.B.14. számú elvi bírósági határozatra, mely szerint a magánokirat-hamisítás vétségének és a hamis tanúzás bűntettének alaki halmazata látszólagos, ha a tanúként kihallgatott személy a hamis tanúzást büntetőügyben, a hamis magánokirat szolgáltatásával valósítja meg. Hivatkozott továbbá a BH 1988.131. számon közzétett eseti döntésre is, mely szerint a hamis tanúzás e változata speciális tényállás és azzal halmazatban a csalás és a magánokirat-hamisítás bűncselekménye nem állapítható meg. Utalt arra, hogy a végrendeletet kizárólag a hagyatéki eljárásban használták fel és a terheltektől függetlenül, jogszabályi rendelkezések alapján került sor a tulajdonosváltozás ingatlan-nyilvántartási átvezetésére, így ez a terhelteknek nem róható fel.

Sérelmezte, hogy a rendelkezésre álló írásszakértői vélemény szerint az örökhagyónak az aláírása volt a végrendeleten, ennek ellenére az eljárt bíróságok a többi kétséges és ellentmondásos bizonyíték alapján állapították meg a tényállást, és azt is, hogy a másodfokú bíróság nyomatékos súlyosító körülményként értékelte a 18.000.000 forintot meghaladó kárt. Álláspontja szerint ugyanis az igazságszolgáltatás rendje elleni bűncselekmény esetén nincs kár, és a Btk. 272. § (5) bekezdése szerint az érték kizárólag akkor bír jelentőséggel, ha az meghaladja a különösen nagy mértéket. Törvénysértőnek tartotta továbbá a másodfokú bíróság azon megállapítását is, mely szerint a bűncselekmények elkövetésére fondorlatos módon került sor, amely nem csak büntetőjogilag, de erkölcsileg is elítélendő. Véleménye szerint a bűncselekmények erkölcsileg elítélendő volta jogi evidencia, ezért azt külön súlyosító körülményként nem lehet értékelni.

Mindezek alapján álláspontja szerint a halmazati büntetés kiszabására törvénysértő módon került sor.

Ezért azt indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat változtassa meg, a Btk. 342. § (1) bekezdés c) pontja szerinti közokirat-hamisítás bűntette miatt a terheltek ellen az eljárást szüntesse meg, a törvénysértő halmazati büntetés helyett szabjon ki enyhébb büntetést és a szabadságvesztés végrehajtását próbaidőre függessze fel. Indítványozta továbbá, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítvány elbírálásáig a megtámadott ítéletek végrehajtását függessze fel.

A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt a tényállást támadó részében a törvényben kizártnak, érdemben pedig alaptalannak tartotta.

Álláspontja szerint a hagyatéki eljárás során becsatolt végrendelet hamissága ténykérdés és az nem az indítvány szerinti "valónak elfogadható" feltételezés; az irányadó tényállás szerint a II. és III. rendű terhelt azzal a határozott indítékkal bírták rá az I. rendű terheltet a cselekmények elkövetésére, hogy ezáltal jogtalanul megszerezzék az elhunyt ingó és ingatlan vagyonát.

Megítélése szerint mindkét terhelt tudata átfogta, hogy a célzott eredményhez vezető folyamat második fázisában a törvény kötelező rendelkezése értelmében a közjegyző a hagyatéki eljárás eredményeként, a terheltek további közreműködése nélkül, hivatalból köteles intézkedni a tulajdoni változásbejegyzések iránt, ezért cselekményük nem csak abban nyilvánult meg, hogy a hagyatéki eljárás során hamis okirat került felhasználásra, de szükségszerűen minden további közreműködés nélkül abban is, hogy hamis adatok kerüljenek bejegyzésre az ingatlan-nyilvántartásba. Ezért véleménye szerint az egymástól térben és időben elkülönülő két cselekmény bűnhalmazatban történő megállapítása törvényes.