BH 2018.6.158 A hamis magánokirat felhasználása vétségének és a hamis tanúzás bűntettének halmazata látszólagos, ha a tanúként kihallgatott terhelt a hamis tanúzást polgári ügyben, hamis magánokirat szolgáltatásával valósítja meg.

Az ingatlan öröklés jogcímén történő megszerzésének szükségszerű következménye az, hogy a közjegyző a hagyatéki eljárásban hozott hagyatékátadó végzés végleges hatályúvá válását követően hivatalból intézkedik a tulajdonosváltozásnak az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése iránt. Ezért akkor, ha a polgári ügyben elkövetett hamis tanúzás - a "perbencsalás" - célja az, hogy a hagyatéki eljárásban a hamis végrendelet benyújtásával a terhelt végrendeleti öröklés címén megszerezze az elhunyt ingatlanvagyonát, közreműködik abban is, hogy közhitelű nyilvántartásba valótlan adat kerüljön be, így az igazságszolgáltatás rendje elleni bűncselekmény mellett elköveti az intellektuális közokirat-hamisítás bűntettét is; az egymástól időben is elkülönülő, más-más jogtárgyat sértő két bűncselekmény egymással nem alaki, hanem - valódi - anyagi halmazatban áll [Btk. 272. § (1) bek., (2) bek. c) pont, (5) bek. 1) tétele, 342. § (1) bek. c) pont].

Pertörténet:

Barcsi Járásbíróság B.35/2016/24., Kaposvári Törvényszék Bf.493/2016/11., Kúria Bfv.920/2017. (EH 2017.12.B23), Kúria Bfv.1090/2017/7. (*BH 2018.6.158*), 3055/2019. (III. 25.) AB határozat

***********

[1] A járásbíróság a 2016. október 5. napján meghozott ítéletében bűnösnek mondta ki a II. r. és a III. r. terheltet felbujtóként elkövetett hamis tanúzás bűntettében [Btk. 272. § (1) bek., (2) bek. c) pont, (5) bek. 1) tétel] és felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 342. § (1) bek. c) pont]. Ezért

[2] - a II. r. terheltet két év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és két év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a terhelt a szabadságvesztés kétharmad részének letöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra, továbbá vele szemben 7 000 000 forint összegben vagyonelkobzást rendelt el;

[3] - a III. r. terheltet egy év tíz hónap börtön fokozatú szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását négyévi próbaidőre felfüggesztette.

[4] A kétirányú fellebbezések alapján eljárt törvényszék a 2017. március 29. napján kihirdetett ítéletével a III. r. terhelt büntetésének tartamát egy év két hónapra enyhítette, mellőzte azonban a szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztését, a terheltet mellékbüntetésül két évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától, és rendelkezett arról, hogy a terhelt a szabadságvesztésből legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[5] A jogerős határozatok ellen a II. és III. r. terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, a Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontjára hivatkozva.

[6] Indokai szerint a terheltek terhére megállapított, polgári ügyben elkövetett hamis tanúzás bűntette csak látszólagos alaki halmazatban állhat a közokirat-hamisítás bűntettével, mivel a hagyatéki eljárásnak velejárója, hogy az ingatlan-nyilvántartás ingatlanhagyaték esetén módosul. Arra hivatkozott, hogy egyik terheltnek sem volt aktív magatartása az ingatlan-nyilvántartást érintően, azaz nem a terheltek nyújtották be a végintézkedést az ingatlan-nyilvántartási eljárásban, hanem a közjegyző. Véleménye szerint annak elvárása, hogy a hamis végrendelet hagyatéki eljárásban történő felhasználását követően bármely terhelt az ingatlan-nyilvántartási eljárást megelőzően önfeljelentéssel éljen, életszerűtlen, és mivel a tényállás szerint a terheltek cselekvősége nem az ingatlan-nyilvántartás adatainak változására irányult, a hamis okirat felhasználása legfeljebb nem büntethető eszközcselekmény lehetett. Hivatkozott e körben az EBH 2014.B14. számú elvi bírósági határozatra, mely szerint a magánokirat-hamisítás vétségének és a hamis tanúzás bűntettének alaki halmazata látszólagos, ha a tanúként kihallgatott személy a hamis tanúzást büntetőügyben, a hamis magánokirat szolgáltatásával valósítja meg. Hivatkozott továbbá a BH 1988.131. számon közzétett eseti döntésre is, mely szerint a hamis tanúzás e változata speciális tényállás, azzal halmazatban a csalás és a magánokirat-hamisítás bűncselekménye nem állapítható meg. Utalt arra, hogy a végrendeletet kizárólag a hagyatéki eljárásban használták fel és a terheltektől függetlenül, jogszabályi rendelkezések alapján került sor a tulajdonosváltozás ingatlan-nyilvántartási átvezetésére, így ez a terhelteknek nem róható fel.

[7] Sérelmezte, hogy a rendelkezésre álló írásszakértői vélemény szerint az örökhagyónak az aláírása volt a végrendeleten, ennek ellenére az eljárt bíróságok a többi kétséges és ellentmondásos bizonyíték alapján állapították meg a tényállást, és azt is, hogy a másodfokú bíróság nyomatékos súlyosító körülményként értékelte a 18 000 000 forintot meghaladó kárt. Álláspontja szerint ugyanis az igazságszolgáltatás rendje elleni bűncselekmény esetén nincs kár, és a Btk. 272. § (5) bekezdése szerint az érték kizárólag akkor bír jelentőséggel, ha az meghaladja a különösen nagy mértéket. Törvénysértőnek tartotta továbbá a másodfokú bíróság azon megállapítását is, mely szerint a bűncselekmények elkövetésére fondorlatos módon került sor, amely nemcsak büntetőjogilag, de erkölcsileg is elítélendő. Véleménye szerint a bűncselekmények erkölcsileg elítélendő volta jogi evidencia, ezért azt külön súlyosító körülményként nem lehet értékelni.

[8] Mindezek alapján álláspontja szerint a halmazati büntetés kiszabására törvénysértő módon került sor.

[9] Ezért azt indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat változtassa meg, a Btk. 342. § (1) bekezdés c) pontja szerinti közokirat-hamisítás bűntette miatt a terheltek ellen az eljárást szüntesse meg, a törvénysértő halmazati büntetés helyett szabjon ki enyhébb büntetést és a szabadságvesztés végrehajtását próbaidőre függessze fel. Indítványozta továbbá, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítvány elbírálásáig a megtámadott ítéletek végrehajtását függessze fel.

[10] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt a tényállást támadó részében a törvényben kizártnak, érdemben pedig alaptalannak tartotta.

[11] Álláspontja szerint a hagyatéki eljárás során becsatolt végrendelet hamissága ténykérdés és az nem az indítvány szerinti "valónak elfogadható" feltételezés; az irányadó tényállás szerint a II. és III. r. terhelt azzal a határozott indítékkal bírták rá az I. r. terheltet a cselekmények elkövetésére, hogy ezáltal jogtalanul megszerezzék az elhunyt ingó és ingatlanvagyonát.

[12] Megítélése szerint mindkét terhelt tudata átfogta, hogy a célzott eredményhez vezető folyamat második fázisában a törvény kötelező rendelkezése értelmében a közjegyző a hagyatéki eljárás eredményeként, a terheltek további közreműködése nélkül, hivatalból köteles intézkedni a tulajdoni változásbejegyzések iránt, ezért cselekményük nem csak abban nyilvánult meg, hogy a hagyatéki eljárás során hamis okirat került felhasználásra, de szükségszerűen minden további közreműködés nélkül abban is, hogy hamis adatok kerüljenek bejegyzésre az ingatlan-nyilvántartásba. Ezért véleménye szerint az egymástól térben és időben elkülönülő két cselekmény bűnhalmazatban történő megállapítása törvényes.