3013/2013. (I. 21.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a közkegyelem gyakorlásáról szóló 2012. évi XII. törvény 1. §-ának az "elkövetett, a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) szerinti személyi szabadság megsértése bűntette miatt (Btk. 175. §)" szövegrésze, valamint a 2. és a 4. §-ai alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozók meghatalmazott ügyvédjük útján 2012. szeptember 6-án benyújtott alkotmányjogi panaszukban az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (2) bekezdésére hivatkozással kezdeményezték a közkegyelem gyakorlásáról szóló 2012. évi XII. törvény (a továbbiakban: Tv.) 1. §-ának az "elkövetett, a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) szerinti személyi szabadság megsértése bűntette miatt (Btk. 175. §)" szövegrésze, valamint a 2. és a 4. §-ai alaptörvény-ellenessége megállapítását és megsemmisítését.

[2] A támadott Tv.-ben az Országgyűlés közkegyelmet gyakorolt a 2011. december 23. napján az LMP által meghirdetett demonstráció azon résztvevői számára, akik tiltakozásuk kifejezéseként egymáshoz, illetve az Országházat körülvevő elzárt terület egyes kapuihoz láncolták magukat és ezzel lezárták a terület több bejáratát, és ellenük a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) szerinti személyi szabadság megsértése bűntette miatt (Btk. 175. §) eljárás indult.

[3] A Tv. sérelmezett rendelkezései egyrészt eljárási kegyelmet adtak a hivatkozott, még folyamatban levő és a még meg nem indult büntető eljárásokban; másrészt végrehajtási kegyelmet a jogerős ítélettel kiszabott büntetések tekintetében (ideértve a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítést is).

[4] Az indítványozókkal szemben megindult nyomozást az eljáró Budapesti Rendőr-főkapitányság 2012. április 23-án kelt határozatában megszüntette. A határozattal szemben a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 195. § (1) bekezdése alapján panasznak lett volna helye, ezzel azonban az indítványozók nem éltek, mivel nem tartották hatékony jogorvoslatnak. Az eredményes jogorvoslati lehetőség hiányával az Alkotmánybíróság 33/2012. (VII. 17.) AB határozatára hivatkozással indokolták a Tv. közvetlen hatályosulását is.

[5] Az indítványozók szerint "a jogszabály megfogalmazása okozza" az alaptörvény-ellenességet, "amely a bűntett elkövetésének tényként kezelésével [...] sérti az indítványozók jó hírnévhez való jogát [...], valamint vonatkozásukban az ártatlanság vélelmét". Nem vitatták a Tv.-ben meghatározott cselekményeknek (az Országház parkolója lezárásának) az elkövetését, de álláspontjuk szerint a Tv. "állításával" szemben ezek az eljárások a bíróság előtt "nagy valószínűséggel" az indítványozók felmentésével végződtek volna. Megjegyezték továbbá, hogy a Tv.-ben foglalt "megoldás nincsen összhangban az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény" 6. és 8. cikkeivel sem. A mozaikos megsemmisítés alkalmas volna a "jogalkotói prejudikáció" kiküszöbölésére.

[6] Az alkotmányjogi panaszban foglaltak alapvető alkotmányjogi jelentősége az indítványozók szerint a megjelölt alkotmányos jogok sérelmén túl az ügynek "a politikai véleménynyilvánítással való szoros összefüggésé"-ben is megnyilvánul.

[7] 2. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem fogadható be, mert az Abtv. szerinti tartalmi követelményeknek nem felel meg, több okból.

[8] 2.1. Az Abtv. 29. §-a értelmében az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Az indítványozók az alaptörvény-ellenességet a Tv. azon - az Alkotmánybíróság álláspontja szerint téves - értelmezésére alapították, miszerint az általuk sem vitatottan elkövetett cselekményeket a Tv. bűncselekménynek minősíti. A Tv. valóban a Btk. szerinti személyi szabadság megsértésének bűntette miatt indult, folytatott és befejezett ügyekben ad (az eljárások szakaszainak megfelelően eljárási és végrehajtási) kegyelmet, ezt azonban nem lehet úgy érteni, hogy a Tv. maga eldönti: az indítványozók elkövették a bűncselekményt. Ez utóbbi értelmezést támasztják alá - többek között - az indítványozók is, amikor az indítványban akként fogalmaznak, hogy "indítványozók ellen 01000/ 14389/2011/bü. számon nyomozás indult a Budapesti Rendőr-főkapitányságon a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.) 175. § (1) bekezdésébe ütköző és a szerint minősülő személyi szabadság megsértése bűntettének gyanújával." A jogszabály téves értelmezésére alapított alkotmányjogi panasz viszont nem vet fel új, alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, ezért az Abtv. 29. §-a értelmében annak visszautasítása indokolt.

[9] 2.2. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panaszt a 26. § (2) bekezdésében meghatározott esetben az alaptörvény-ellenesnek tartott jogszabály hatályba lépésétől számított száznyolcvan napon belül lehet írásban benyújtani. A 2012. március 10-én hatályba lépett Tv. esetében ez a határidő 2012. szeptember 5-e volt. Ezt követően az Abtv. 30. § (4) bekezdése szerint alkotmánybírósági eljárás megindításának nincs helye. Az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 50. § (1) bekezdése értelmében a beadvány benyújtására nyitva álló törvényi határidő és egyéb határidőhöz kötött eljárási cselekmény esetén a beadványnak és egyéb iratnak a határidő utolsó napjáig a beadvány és egyéb irat érkeztetésére az Abtv. alapján jogosult szervhez be kell érkezni. Az indítványozók az alkotmányjogi panaszt 2012. szeptember 6-án, elkésetten nyújtották be.

[10] Az alkotmányjogi panasszal szemben támasztott tartalmi és formai követelmények hiányára tekintettel az Alkotmánybíróság tanácsa az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 64. § d) pontja alapján visszautasította.

Budapest, 2013. január 14.

Dr. Holló András s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Balsai István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

előadó alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/3367/2012.