BH 2003.8.317 A végintézkedés jellege miatt a bíróság nem hozhat létre öröklési szerződést a felek között még abban az esetben sem, ha a felek bizonyítottan előszerződést kötöttek [Ptk. 205. § (1) bek., 207. § (1) bek., 208. §, 623. § (2) bek., 656. §].

A felperesek az 1996. március 5. napján elhunyt B. F.-né örökhagyónak az 1995. március 13-án kelt végrendeletében nevezett állagörökösei, az alperes az örökhagyó túlélő házastársa.

Az örökhagyó halálát követő hagyatéki eljárásban - a hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyvben rögzítetten - a felek egyező előadást tettek arra vonatkozóan, hogy az örökhagyó után hátramaradt, vitatott érvényességű végrendeletet félretéve, és ági igényt nem érvényesítve, a törvényes öröklés rendjének megfelelően a teljes hagyatékot a túlélő házastárs kapja meg, aki erre tekintettel azt vállalta, hogy külön okiratban foglalt öröklési szerződés alapján az abban részletezendő tartás fejében egymás közt egyenlő arányú örököseiként a felpereseket fogja megjelölni.

A felperesek keresetükben arra alapítottan, hogy a felek között a közjegyzői okiratba a Ptk. 208. §-ának (1) bekezdése szerinti előszerződés jött létre, az előszerződés alapján az öröklési szerződés bíróság általi létrehozását kérték.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította.

Az elutasítást azzal indokolta, hogy a hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalt közös nyilatkozat nem felel meg a törvényi előírásoknak, csak azt tartalmazza, hogy külön okiratba foglaltan, az abban részletezendő tartás fejében teszi a felpereseket örököseivé. Miután az öröklési szerződés végintézkedés, azon az örökhagyó aláírása ítélettel nem pótolható. Az öröklési szerződés egyben bizalmi jellegű viszonyt is feltételez, ami a felek kapcsolatát nem jellemzi. Az alperes a tartásra nem szorul rá, a felperesek anyagi helyzete pedig az alperesénél lényegesen rosszabb, továbbá a II. r. felperes kiskorúsága miatt helyette másnak kellene a szerződést teljesíteni.

Az ítélet ellen a felperesek fellebbeztek, az alperes pedig a perköltséggel kapcsolatban csatlakozó fellebbezéssel élt. A felperesek azzal érveltek, hogy a feleknek a közjegyző előtt kötött egyezsége előszerződésnek minősül. Az egyezség közokiratba foglalás folytán az alakiságoknak megfelel, a kiskorú felperes nyilatkozatához sem szükséges a gyámhatóság hozzájárulása, és a jogviszony bizalmi jellege más szerződésre is jellemző, ez azonban a kötelezettségvállalásnak nem akadálya.

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgyát illetően helybenhagyta, a perköltségre vonatkozó rendelkezést megváltoztatta: a felperesek által fizetendő perköltség összegét 6000 forintról 40 000 forintra felemelte, és a felpereseket másodfokú perköltségben marasztalta.

Az elsőfokú ítélet indokolásában megállapított tényállással és az arra alapított érdemi döntéssel egyetértve a másodfokú bíróság azt emelte ki, hogy a hagyatéki iratokból megállapíthatóan a felek nem kötöttek egyezséget, csupán nyilatkozatot tettek a végrendelet félretételére, és az alperes egyoldalú kötelezettséget vállalt öröklési szerződés későbbi külön okiratban történő megkötésére. A jegyzőkönyv szerződési akaratnyilvánítást nem tartalmaz, ezért a Ptk. 208. §-ának (1) bekezdésében megkívánt feltételek nem állnak fenn, ezért a bíróság sem hozhat létre szerződést. A fellebbezésben hivatkozott BH 1999/2/66. számú eseti döntésben foglalt tényállás pedig a perbeli esettel nem azonos. Utalt arra is, hogy ha a felek között előszerződés lenne, a Ptk. 208. §-ának (5) bekezdése alapján a perben feltárt bizonyítékok alapján a felperes az előszerződés teljesítését és a szerződéskötést is megtagadhatná.