A Debreceni Ítélőtábla Pf.20533/2011/5. számú határozata személyiségi jog megsértése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 217. §, 253. §, 254. §, 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) 29. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 52. §, 53. §, 2006. évi IV. törvény (Gt.) 30. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Bakó Pál, Csikiné dr. Gyuranecz Márta, Riczu András

Kapcsolódó határozatok:

Debreceni Törvényszék P.20704/2011/5., *Debreceni Ítélőtábla Pf.20533/2011/5.*, Kúria Pfv.20248/2012/4., 3422/2024. (XI. 28.) AB végzés

***********

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.I.20.533/2011/5. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Debreceni Ítélőtábla a dr. Győrffy István ügyvéd (címe) által képviselt felperes neve (címe) felperesnek, a dr. Bódor Sarolta ügyvéd (címe) által képviselt alperes neve (címe) alperessel szemben személyiségi jog megsértése miatt indított perében a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 6.P.20.704/ 2011/5. számú ítélete ellen a felperes részéről 6. sorszám alatt előterjesztett és 8. sorszám alatt indokolt fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 27 500 (huszonhétezer-ötszáz) Ft másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás:

A felperes az alperes alkalmazottja volt.

V. J. az alperes ellen munkaviszony jogellenes megszüntetése miatt pert indított a Debreceni Munkaügyi Bíróság előtt az 1.M.664/2001. szám alatt, amely perben a 2002. május hó 14. napján megtartott tárgyaláson a jelen per felperese tanúként került kihallgatásra. A munkaügyi bíróság a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 2.Mf.21.120/2004/3. számú ítéletével részben megváltoztatott 36. sorszám alatti első fokú ítéletében megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg az adott per felperesének munkaviszonyát, aminek jogkövetkezményeként az alperest jelentős összegű fizetésre kötelezte.

A másodfokú ítélet kihirdetését követően, 2004. november hó 30. napján az alperes képviseletében P. J-né szervezeti képviselő a Debreceni Rendőrkapitányságon írásban feljelentést tett a munkaügyi per felperesével és az ott tanúként kihallgatott egyik személlyel szemben hamis tanúzásra való felbujtás és hamis tanúzás miatt. A feljelentés a felperes személyét feljelentettként nem jelölte meg, de utalt arra, hogy ő is hamis tanúvallomást tett, amikor azt állította, hogy jelen voltak a P. J-né és V. J. közötti, a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó telefonbeszélgetésnél, holott a tachográf szerint ekkor még nem érkeztek "Z-ra". A kamionmentésre vonatkozó vallomása is hamis volt, mert a mentés a német szerviz számlája és nyilatkozata szerint délelőtt 9 órától 12 óráig tartott.

A büntetőeljárásban P. J-nét 2005. január hó 4. napján tanúként hallgatták ki, aki ekkor előadta, hogy a munkaügyi perben az ottani felperes nem a valóságnak megfelelően nyilatkozott, amely valótlan állítást alátámasztott a jelen per felperese is, amikor valótlant állított V. J. érdekében. A nyomozó hatóság a 2005. február hó 8. napján kelt Ny.:369/2004. számú határozatával a nyomozást a felperest érintő részében megszüntette, mert a nyomozás adatai alapján nem volt megállapítható bűncselekmény elkövetése, valamint a nyomozás továbbfolytatásától újabb bizonyítékok beszerzése és a tényállás további tisztázása nem várható. P. J-né a határozat ellen panasszal élt, amit a Legfőbb Ügyészség elutasított. Utóbb a Debreceni Nyomozó Ügyészség a 2006. szeptember hó 7. napján kelt határozatával a nyomozásnak a felperest már nem érintő részében a nyomozás folytatását rendelte el, mely nyomozást ismét megszüntette. Ezen határozattal szemben P. J-né ismételt panaszt terjesztett elő, melyet a Hajdú-Bihar Megyei Főügyészség elutasított.

Az alperes meghatalmazott jogi képviselőn keresztül 2006. december hó 13. napján pótmagánvádlóként vádindítványt terjesztett elő a Debreceni Városi Bíróságon egyebek mellett a jelen per felperese, mint II. rendű vádlott ellen polgári ügyben elkövetett hamis tanúzás bűntette miatt. A felperesre vonatkozóan a vádindítvány ezt tartalmazta: "A munkaügyi per során I. rendű V. J. előadta, hogy a "z-i" határátkelőhelyen fellépett műszaki probléma megoldása érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható volt, nevezetesen a felmerült műszaki problémáról munkáltatóját értesítette, és később érkező kollegáinak - II. rendű felperes és III. rendű Sz. I. - segítségét kérte. E körben II. rendű felperessel l és III. rendű Sz. I.nal egyezően előadta azt is, hogy folyamatosan tájékoztatta munkáltatóját a gépjármű mentését nehezítő akadályokról, továbbá úgy nyilatkoztak, hogy a határátkelőhelyen lévő vámterületen emelt mérlegről 2001. év január hó 2. napjának 21 órája körüli időben tudták levontatni a tehergépjárművet. ...Ezzel szemben a munkaügyi per során alperes okiratokkal hitelt érdemlően bizonyította, hogy a tehergépjármű mentésére 2001. év január hó 2. napjának 9 és 12 órája között került sor, valamint, hogy a munkáltatóval jelzett nap délutánján a gépkocsivezető nem állt telefonos kapcsolatban. Ilyen körülmények között nyilvánvaló, hogy II. rendű felperes és III. rendű Sz. I. nem lehettek jelen I. rendű V. J. gépjárművének mentésekor, mivel ők a mentést követően órákkal később érkeztek meg a "z-i" határátkelőhelyre. Nevezettek perbeli előadása a tények ismertében arra irányult, hogy a vétkes gépkocsivezető felelősségének hiányát alátámasszák és tekintettel arra, hogy a munkaügyi perben a felperesi igény jogosságát támasztották alá, ezzel a per érdemi eldöntésére is kihatott nyilatkozatuk tartalma... Ami felperes és Sz. I. munkaügyi perben tett nyilatkozatát illeti, nyilvánvaló, hogy az okirati bizonyítékok ismeretében miért nem fedhetik a valóságot. E körben szükséges utalni arra, hogy bár a munkaügyi perben eljárt bíróságok ugyan nem helyeztek komolyabb hangsúlyt a tényekkel egyértelműen szembehelyezkedő vallomástételek okának feltárására, azonban a büntetőügyben eljáró bíróságot nem köti a munkaügyi perben eljáró bíróságok ítéletének sem a rendelkező részében, sem pedig az indokolásában foglaltak."

A Debreceni Városi Bíróság az 59.B.2698/2006. szám alatti büntetőeljárásban tanúként hallgatta ki P. J. I-nét, aki a vallomásában előadta, hogy a felperesi tanúvallomás valóságtartalma a rendelkezésre álló okmányok, okiratok tartalma alapján cáfolható, hiszen azzal szemben állnak a tachográf adatai, valamint a német hatóságok által kiállított dokumentumokban az időpontokra vonatkozóan szereplő adatok. A büntetőeljárásban a jelen per felperese a vallomástételt megtagadta. Az elsőfokú bíróság a 24. sorszám alatt meghozott ítéletében a felperest, mint II. rendű vádlottat 1 rendbeli hamis tanúzás bűntette miatt ellene emelt vád alól bizonyítottság hiányában felmentette. Az alperes fellebbezése folytán a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság másodfokú bíróságként a 2.Bf.408/2009/2. számú végzésével az első fokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az eljárást megszüntette, mert az adott bűncselekmény miatt pótmagánvádnak nem volt helye.