698/B/1998. AB határozat
a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 9. és 10. §-a alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítása iránt benyújtott indítvány alapján meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 9. és 10. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 9. és 10. §-ában foglalt rendelkezések alkotmányossági vizsgálata érdekében fordult az Alkotmánybírósághoz. Álláspontja szerint a vitatott szabályok hátrányos megkülönböztetést alkalmaznak azok között az állampolgárok között, akik gyermeket szültek és neveltek. A hátrányos megkülönböztetést abban látja, hogy amíg a Tny. az 1947. január 1-je előtt született nőknél, ha azok előrehozott nyugdíjban részesülnek elismeri a "gyermekkedvezményt", a vitatott rendelkezések a csökkentett előrehozott öregségi jogosultak esetén nem teszik lehetővé az alkalmazását.
II.
Az indítvány nem megalapozott.
A Tny. 9-10. §-a az előrehozott és a csökkentett előrehozott nyugdíjra való jogosultságról a következő rendelkezéseket tartalmazzák:
"Az előrehozott öregségi nyugdíj
Tny. 9. § (1) Az öregségi nyugdíjra jogosító korhatárnál legkorábban öt évvel alacsonyabb életkorban, de legfeljebb az ötvenötödik életév betöltésétől, előrehozott öregségi nyugdíj jár annak a nőnek, aki
a) 1945. december 31-e után született és legalább 38 év,
b) 1945-ben született és legalább 37 év,
c) 1944-ben született és legalább 36 év,
d) 1943-ban született és legalább 35 év,
e) 1943. január 1-je előtt született és legalább 34 év
szolgálati idő szerzett.
(2) Az öregségi nyugdíjra jogosító korhatárnál alacsonyabb életkorban, de legfeljebb a hatvanadik életév betöltésétől, előrehozott öregségi nyugdíj jár annak a férfinek, aki
a) 1939. január 1-je előtt született és legalább 37 év,
b) 1938. december 31-e után született és legalább 38 év
szolgálati időt szerzett.
(3) Az (1) bekezdésben és a 11. §-ban meghatározott jogosultsághoz előírt szolgálati idő számításánál, ha abból legfeljebb három év hiányzik, a hiányzó szolgálati időt az 1947. január 1-je előtt született nőnél el kell ismerni, amennyiben gyermeket szült vagy saját háztartásában legalább tíz éven át nevelt. Ily módon gyermekenként egy év, de legfeljebb három év pótolható. E rendelkezést kell alkalmazni a (2) bekezdésben említett 1940. január 1-je előtt született férfire is.
(4) Amennyiben a gyermek tartósan betegnek, illetve fogyatékosnak minősül (minősült), a (3) bekezdés szerinti kedvezmény gyermekenként 1,5 év.
(5) Az előrehozott öregségi nyugdíjra jogosultság szempontjából szolgálati időként kell figyelembe venni a rokkantsági, illetve a baleseti rokkantsági nyugdíj folyósításának időtartamát is.
A csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíj Tny. 10. § (1) Csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíj jár - ideértve az öregségi nyugdíj legkisebb összege szerinti ellátást is - annak, akinek a 9. § (1)-(2) bekezdésében a születési éve szerint meghatározott szolgálati idejéből legfeljebb öt év hiányzik.
(2) Az öregségi nyugdíj összegét annak, aki
a) 1-365 nappal rövidebb szolgálati idővel rendelkezik, annyiszor 0,1 százalékkal,
b) 366-730 nappal rövidebb szolgálati idővel rendelkezik, annyiszor 0,2 százalékkal,
c) 731-1095 nappal rövidebb szolgálati idővel rendelkezik, annyiszor 0,3 százalékkal,
d) 1096-1460 nappal rövidebb szolgálati idővel rendelkezik, annyiszor 0,4 százalékkal,
e) 1461-1825 nappal rövidebb szolgálati idővel rendelkezik, annyiszor 0,5 százalékkal,
kell csökkenteni, ahányszor 30 naptári nap hiányzik az öregségi nyugdíjra jogosító korhatár betöltéséhez.
(3) Az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése a csökkentést nem érinti."
E szabályokat figyelembe véve megállapítható, hogy a Tny. 9. § (3) bekezdése alapján az előrehozott nyugdíj megállapítása során a szolgálati idő számításánál az 1947. január 1-jét megelőzően született nők és az 1940. január 1-je előtt született férfiak esetében gyermekenként egy év, de legfeljebb három év erejéig figyelembe kell venni, ha a jogosult gyermeket szült vagy saját háztartásában legalább 10 évig nevelt. A törvény az előrehozott nyugdíj megállapítása során a szolgálati idő számítása tekintetében kedvezményt ad a gyermeket nevelt szülők számára, azzal, hogy lehetővé teszi számukra a törvényben meghatározott szolgálati idő letelte előtt nyugdíjba menjenek. Ezt a kedvezményt a Tny. 10. §-a a csökkentett, előrehozott nyugdíjjogosultság szabályozása során nem biztosítja. Az indítványozó azt sérelmezi, hogy ez a szabályozás alkotmányellenes megkülönböztetést tesz a jogalanyok között a csökkentett, előrehozott nyugdíjra jogosultságot szerzett polgárok hátrányára, ezért sérti az Alkotmány 70/A. §-ában szabályozott jogegyenlőség követelményét.
Az Alkotmánybíróság kialakult gyakorlata szerint az Alkotmány e rendelkezését a jogegyenlőség általános elvét megfogalmazó alkotmányi követelményként értelmezte. E határozataiban az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy az Alkotmány e rendelkezése csak azonos szabályozási körbe vont jogalanyok közötti olyan alkotmányos indok nélkül tett megkülönböztetést tiltja, amelynek következtében egyes jogalanyok hátrányos helyzetbe kerülnek. Kimondta, hogy az alkotmányi tilalom elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed ki, abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem az emberi vagy az alapvető állampolgári jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében megfogalmazott megkülönböztetési tilalom nem jelenti azt, hogy minden, még a végső soron nagyobb társadalmi egyenlőséget célzó megkülönböztetés is tilos. A megkülönböztetés tilalma arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként, egyenlő méltóságú személyként kell kezelnie, azaz az emberi méltóság jogán nem eshet csorba, azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni. Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata során ez utóbbi körben akkor ítélte alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti megkülönböztetést, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között. [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990. 46., 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990. 73., 77-78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992. 280., 281-282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994. 197., 203-204.; 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997. 130., 138-140., 39/1999. (XII. 21.) AB határozat, ABH 1999. 325., 342-344.; stb.]
A Tny. 9. és 10. §-ában szabályozott előrehozott és a csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíj bár szoros összefüggés van közöttük, egymástól a jogosultság feltételeit, a nyugdíj mértékét tekintve eltérő jogintézmények. Mindkét jogintézményt - a nyugdíjreform folyamatának egyik lépéseként - az öregségi nyugdíjkorhatár emeléséről és az ezzel összefüggő törvénymódosításokról szóló 1996. évi LIX. törvény (a továbbiakban: Tm.) vezette be. E törvény a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (a továbbiakban: T.) 39. §-ának módosításával egységesen 62 évre emelte az öregségi nyugdíjkorhatárt. A törvényhozó célkitűzése a szabályozás során, amint azt a törvény indokolása is kifejti, az volt, hogy a nyugdíjkorhatár emelésére fokozatosan kerüljön sor, és lehetőség nyíljon a nyugdíjba vonuláshoz kapcsolódó egyéni érdekek, élethelyzetek figyelembevételére is:
"Az új korhatár konstrukciónak gyökeresen új eleme az öregségi nyugdíjkorhatár magasabb centrumának meghatározása mellett az ezt megelőzően, illetve ezt követően választható - egyéni nyugdíjba vonulási döntéseket befolyásoló - feltételrendszer szabályozása.
Ez a számunkra újfajta, de a piacgazdaságokban már régóta kiterjedten alkalmazott szabályozás elősegíti a pénzügyi, a foglalkoztatási és az egyéni érdekek összehangolását."
Ez utóbbi célkitűzés - a megemelt nyugdíjkorhatárhoz képest korábbi nyugdíjba vonuláshoz fűződő egyéni érdekek érvényesítési lehetőségének - megvalósítását szolgálta az előrehozott nyugdíj és a csökkentett összegű, előrehozott nyugdíj bevezetése.
A Tny 7. §-a, valamint 9-10. §-a az öregségi nyugdíjkorhatár, valamint az előrehozott és a csökkentett, előrehozott nyugdíj szabályozása során némi módosítással a Tm. szabályait vette át.
A Tny. e szabályai átmeneti szabályok, az 1997. december 31-ét követő és a 2009. január 1-jét megelőző időpont között megállapításra kerülő öregségi nyugdíjakra vonatkoznak.
E szabályok szerint mind az előrehozott, mind a csökkentett összegű, előrehozott nyugdíj arra adnak lehetőséget a jogosultnak, hogy ha a korábbi szabályozásnak megfelelő nyugdíjkorhatárt betöltötte, az öregségi nyugdíjra jogosító, a Tny. 7. §-ában meghatározott korhatár elérése előtt, legkorábban öt évvel alacsonyabb életkorban nyugdíjba menjen.
A Tny. 9. § (1)-(2) bekezdésének átmeneti rendelkezései azok számára biztosítják az előrehozott nyugdíjra való jogosultságot, akik a törvény által meghatározott, olyan hosszú szolgálati idővel rendelkeznek, amely feltételezi, hogy az előrehozott nyugdíj jogosultsághoz előírt életkorukig munkaképes éveiket a nyugdíj számítása szempontjából szolgálati év elismerésére jogosító jogviszonyban töltötték. A Tny. 9. § (3) bekezdése ehhez a szolgálati időhöz képest állapítja meg az indítványozó által vitatott "gyermekkedvezményt". Az előrehozott öregségi nyugdíjra jogot szerzők az öregségi nyugdíj - csökkentés nélküli - teljes összegére jogosultak.
A Tny. 10. §. (1) bekezdése a 9. § (1)-(2) bekezdésében foglaltakhoz képest további kedvezményt állapít meg azzal, hogy lehetőséget ad a nyugdíjba vonulásra azoknak is, akik nem rendelkeznek az ott megállapított szolgálati idővel, az ott meghatározott szolgálati időből legfeljebb 5 év hiányzik. Azonban ebben az esetben a nyugdíjjogosult csak - a törvényben meghatározott számítás szerinti - csökkentett összegű nyugdíjra tarthat igényt.
Megállapítható tehát, hogy a jogalkotó a vitatott rendelkezésekben a megemelt nyugdíjkorhatárhoz képest - a fokozatos átmenetre is figyelemmel - a korábbi nyugdíjba vonuláshoz fűződő egyéni érdekek érvényesítési lehetőségének biztosítására két, feltételeiben és következményeiben eltérő intézményt vezetett be. Így az előrehozott, valamint a csökkentett előrehozott öregségi nyugdíjra jogosultak nem tekinthetők azonos szabályozási körbe tartozó jogalanyoknak. Ennek megfelelően nem tekinthető alkotmányellenes megkülönböztetésnek az, hogy a törvény az előrehozott öregségi nyugdíjra való jogosultság feltételei között biztosítja az indítványozó által vitatott "gyermekkedvezményt", a csökkentett előrehozott öregségi nyugdíjra való jogosultság feltételei között pedig nem. Az előrehozott és a csökkentett mértékű előrehozott öregségi nyugdíjra való jogosultság feltételeinek törvényi szabályozása az azonos csoportba tartozó jogalanyok között nem tesz különbséget, az azonos csoportba tartozók mindegyikére azonos jogosultságokat és kötelezettségeket állapít meg.
Mindezeket figyelembe véve megállapítható, hogy a vitatott szabályok alkotmányellenessége az indítványozó által felvetett okból nem állapítható meg, az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 2002. február 12.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke,
az aláírásban akadályozott
dr. Czúcz Ottó
alkotmánybíró helyett
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné
dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró