BH 2022.8.221 A közigazgatási hatóság a kérelemre indult eljárása során a kérelem minden elemére köteles a tényállást tisztázni és a kérelemről dönteni, továbbá határozatát teljes körűen megindokolni [2016. évi CL. törvény (Ákr.) 62. §, 81. §; 1997. évi CXL. törvény (Kult.tv.) 4/A. §].

Pertörténet:

Fővárosi Törvényszék K.707477/2020/37., Kúria Kfv.37827/2021/15. (*BH 2022.8.221*), 10/2023. (VI. 20.) AB határozat

***********

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A köznemesi sorból származó Esterházy Miklósnak az uralkodó 1619-ben grófi címet adományozott. A Fraknó várát is magába foglaló fraknói uradalom 1626-ban került az Esterházy család tulajdonába. Ezt követően a családi ékszereket és az addig összegyűjtött "drágaságokat" (a továbbiakban: Fraknói Kincsek) a család Fraknó várának kincstárában helyezte el, amely akkor két teremből állt.

[2] Esterházy Miklós fia, Esterházy Pál 1687-ben nyerte el a hercegi címet. 1695. március 2-án végrendeletével megalapította a Herceg Esterházy Hitbizományt (a továbbiakban: Hitbizomány). Eredetileg három Hitbizomány került megalapításra az alapító három fia családjainak, azonban két ág kihalt, így a Hitbizomány a későbbiek során egy kézben egyesült.

[3] A Hitbizomány alá került - egyebek mellett - Fraknó vára, az annak kincstárában elhelyezett ékszerek és ritkaságok, a "Műkincskamrában" lévő dolgok, képek, ötvöstárgyak és a fegyvertár.

[4] A Hitbizomány a folyamatos gyarapodást követően 1872-ben csődbe ment, irányítására zárgondnok kirendelésére került sor. Az uralkodó hozzájárulásával a Hitbizományból több ingóság - köztük a Fraknói Kincstárban lévő egyes műtárgyak - kivonásra és eladásra kerültek.

[5] A Hitbizomány birtokosa 1896 és 1920 között Esterházy Miklós Pál volt, aki 1918 őszén úgy határozott, hogy a családi gyűjtemény nagy részét Fraknóról Budapestre szállíttatja. A Tanácsköztársaság kikiáltását követően a Fraknói Kincsek Fraknón maradt részét a Forradalmi Kormányzótanács a magánkézben lévő műkincsek köztulajdonba vételéről szóló határozata alapján köztulajdonba vette, majd átszállították Budapestre az Országos Magyar Iparművészeti Múzeumba.

[6] A Tanácsköztársaság bukását követően a "szocializált" műtárgyak visszaadását a kultuszminiszter elrendelte. Esterházy Miklós Pál 1919 augusztusában úgy döntött, hogy a műtárgyak maradjanak az Országos Magyar Iparművészeti Múzeumban. A múzeum igazgatója 1919. szeptember 30-án elismervényt állított ki az ahhoz mellékelt jegyzékben felsorolt műtárgyak átvételéről.

[7] Esterházy Miklós Pál 1920-ban bekövetkezett halálát követően a Hitbizomány birtokosává Esterházy Pál vált, aki 1923. március 28-án írásbeli letéti szerződést kötött letevőként az Országos Magyar Iparművészeti Múzeummal mint letéteményessel. A szerződés tárgyát a múzeum által korábban átvett műkincsek képezték.

[8] A Trianoni Békeszerződés 1921. július 26-i hatálybalépésével a fraknói vár feletti területi joghatóságot az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásával létrejött Ausztria szerezte meg, Fraknó vára ténylegesen 1921 decemberében került osztrák fennhatóság alá.

[9] A Magyar Királyi Kúria az 1933. június 17-én hozott 57. számú polgári jogegységi döntvényében megállapította, hogy a hitbizományi vagyonnak a trianoni szerződés területi rendelkezései következményeképpen más állam fennhatósága alá került részére vagy a helyébe lépett értékre a magyar hitbizományi jog szabályai nem alkalmazhatók.

[10] A családi hitbizományról és a hitbizományi kisbirtokról szóló 1936. évi XI. törvénycikk (a továbbiakban: 1936. évi XI. törvénycikk) előírta a hitbizományi vagyon leltározását. Esterházy Pál a Soproni Királyi Törvényszékhez mint hitbizományi bírósághoz 1937-ben nyújtotta be a leltárt, amelynek IV/D. kötete "ékszerek és drágaságok" címszó alatt teljeskörűen tartalmazta azokat az ingóságokat, amelyek 1919-ben az Országos Magyar Iparművészeti Múzeumba kerültek. A hitbizományi bíróság által a leltár elfogadásra került, a IV/D. kötetben megjelölt ingóságokat a bíróság felvette a Herceg Esterházy Hitbizomány leltárába.

[11] Esterházy Pál 1942 szeptemberében a Iparművészeti Múzeumból az ott letétként kezelt, a (magyar) Hitbizományhoz tartozó műtárgyakat elszállíttatta, azokat a Magyar Nemzeti Múzeum trezorjaiban helyeztette el.

[12] Ezt követően Esterházy Pál 1944. november 29. és december 4. között a letétből kivett tárgyakat a Budapest I. kerület, Tárnok utca 7-13. szám alatt fekvő Esterházy-palota pincéjében helyeztette el.

[13] Budapest ostroma során az Esterházy-palotát bombatalálat érte, a pincében lévő műtárgyakat a törmelék maga alá temette. A palota feltárására 1948 végén, 1949 elején került sor, ennek során előkerültek a pincében tárolt műtárgyak, amelyeket elszállítottak az Iparművészeti Múzeumba.

[14] 1947 januárjában egy Kapuvár mellett élő gazda disznóóljának aljában egy vasládában a Fraknói Kincsek részét tartalmazó tárgyakat találtak, amelyeket a Magyar Nemzeti Múzeumba szállítottak (a továbbiakban: kapuvári kincsek). Ezeknek a kincseknek egy részét a múzeumból 1948-ban ellopták, amelyek a későbbiek során Ausztriában megtalálásra kerültek. Ausztria azokat 1985-ben visszaadta a Magyar Államnak.

[15] A hitbizományok megszüntetéséről szóló 1949. évi VII. törvény (a továbbiakban: 1949. évi VII. törvény) hatályba lépése után a Soproni Törvényszék mint hitbizományi bíróság 1949. április 28-án végzést hozott (619/1948/6.). Ebben egyebek mellett felhívta a volt hitbizományi birtokost, hogy a birtokában lévő hitbizományi ingókat haladéktalanul adja át a Soproni Pénzügyigazgatóságnak, a bíróság a Magyar Nemzeti Múzeum őrizetében lévő ingókra vonatkozóan intézkedést nem látott szükségesnek. A végzésre adott válaszában Esterházy Pál egyebek mellett előadta, hogy a Budapest, Tárnok utcai palota Budapest ostroma alatt kiégett, az ott lévő hitbizományi ingóságok kivétel nélkül elpusztultak.

[16] Esterházy Pált 1949-ben a Mindszenty József bíboros és társai ellen indított büntetőperben tizenöt év fegyházbüntetésre és teljes vagyonelkobzásra ítélték. 1956. október 30-án Esterházy Pál a börtönből kiszabadult, majd házastársával együtt elhagyták az országot és Svájcban telepedtek le.

[17] Az Osztrák-Magyar Monarchia megszűnését követően a Hitbizománynak Ausztria területén lévő vagyona az osztrák hitbizományi bíróság hatáskörébe került. Ausztriának a Harmadik Német Birodalomhoz történő csatolását követően lépett hatályba az a birodalmi törvény, amely eltörölte a hitbizományokat és a hitbizományi vagyont az utolsó hitbizományi birtokos szabad vagyonába utalta. Az ehhez kapcsolódó, a hitbizományi bírósághoz benyújtott leltárban feltüntetésre került Fraknó vára, valamint az abban található berendezési tárgyak és gyűjtemények, továbbá a Fraknói Kincstárban lévő ingóságok. A leltárban nem szerepeltek a magyar hitbizományi leltárban felvett ingóságok.

[18] Esterházy Pál kérelmére a hitbizományi kötöttség megszűnéséről 1956-ban került kiállításra tanúsítvány. Eszerint a vagyonnak megszűnt a hitbizományi jellege.

[19] Esterházy Pál 1989. május 25-én elhalálozott, hagyatékát az illetékes bíróság végrendelet alapján az elhunyt házastársának, Ottrubay Melindának adta át. A hagyaték részét képezte a Fraknói vár tulajdonjoga.