10/2023. (VI. 20.) AB határozat
a közgyűjteményekben őrzött vitatott tulajdonú kulturális javak visszaadásának rendjéről szóló 449/2013. (XI. 28.) Korm. rendelet hatályon kívül helyezéséről és az azzal összefüggő átmeneti rendelkezésekről szóló 22/2019. (II. 25.) Korm. rendelet 2. §-a alkalmazási tilalmáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazásának kizárására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a közgyűjteményekben őrzött vitatott tulajdonú kulturális javak visszaadásának rendjéről szóló 449/2013. (XI. 28.) Korm. rendelet hatályon kívül helyezéséről és az azzal összefüggő átmeneti rendelkezésekről szóló 22/2019. (II. 25.) Korm. rendelet 2. §-a nem alkalmazható a Fővárosi Törvényszék előtt a 111.K.702.857/2022. szám alatt folyamatban lévő ügyben, továbbá valamennyi, bármely bíróság előtt folyamatban lévő, ugyanilyen tárgyú ügyben.
Az Alkotmánybíróság elrendeli e határozatának közzétételét a Magyar Közlönyben.
Indokolás
I.
[1] 1. A Fővárosi Törvényszék tanácsa (a továbbiakban: indítványozó) az előtte 111.K.702.857/2022. szám alatt folyamatban lévő, közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatára irányuló perben az eljárást a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 126. § (1) bekezdés b) pontja alapján hivatalból felfüggesztette, és a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény 34. § b) pontja alapján kezdeményezte, hogy az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés b) pontja és az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 25. §-a alapján mondja ki, hogy a közgyűjteményekben őrzött vitatott tulajdonú kulturális javak visszaadásának rendjéről szóló 449/2013. (XI. 28.) Korm. rendelet hatályon kívül helyezéséről és az azzal összefüggő átmeneti rendelkezésekről szóló 22/2019. (II. 25.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R2.) 2. §-a az indítványozó előtt folyamatban lévő perben a 23/2022. (X. 19.) AB határozatában megállapított alaptörvény-ellenesség miatt nem alkalmazható.
[2] 2. Az alapügy lényege és a releváns jogszabályok tartalma az alábbiak szerint foglalható össze.
[3] 2.1. Az alapügy felperese egy külföldi székhelyű alapítvány, amely 2016. december 5-én kérelmet nyújtott be a Fraknó várából származó "Fraknói kincs"-nek, továbbá a Kapuvárról származó "Kapuvári kincs"-nek nevezett, összesen 678 tételnyi műtárgy kiadása iránt. A műtárgyak részben a perben alperesi érdekeltként részt vevő Iparművészeti Múzeum, részben a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében kerültek nyilvántartásba vételre. A kérelem jogalapja a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Kultv.) 4/A. §-a volt. A közgyűjteményekben őrzött vitatott tulajdonú kulturális javak visszaadásának rendjéről szóló 449/2013. (XI. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R1.) - akkor hatályos - 1. § (3) bekezdése akként rendelkezett, hogy az igénylőnek a vagyontárgyra vonatkozó tulajdonjogát fennállónak kell tekinteni, ha a vagyontárgy korábbi tulajdonosának tulajdonjogát megfelelő bizonyítékokkal valószínűsíti, feltéve, hogy a korábbi tulajdonoshoz fűződő jogutódi minőségét is okirati bizonyítékkal (bírósági vagy közjegyzői határozattal) bizonyítja, ennek hiányában megfelelően valószínűsíti.
[4] A Miniszterelnökséget vezető miniszter mint a Kormány kulturális örökség védelméért felelős tagja (a továbbiakban: jogelőd közigazgatási szerv) a 2017. július 4-én kelt, KTHÁT/428/2/2017. számú döntésében megállapította, hogy az alapügy felperese által benyújtott dokumentáció nem elégséges az igénylői pozíció beazonosíthatóságához. A döntés ellen benyújtott felperesi kérelem alapján eljáró Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság megismételt eljárásban a 2019. április 18-án kelt, 219.Kpk.45.409/2018/22. számú végzésével a döntést hatályon kívül helyezte, és a jogelőd közigazgatási szervet új eljárás lefolytatására kötelezte. A jogelőd közigazgatási szerv a megismételt eljárásban 2020. július 4-én hozott, MHF/469/2 (2020.) számú határozatával ismételten elutasította a kérelmet. A Kúria a Fővárosi Törvényszék felperesek keresetét elutasító döntését megváltoztatva a Kfv.IIl.37.827/2021/15. számú ítéletével a jogelőd közigazgatási szerv határozatát megsemmisítette, és új eljárás lefolytatására kötelezte.
[5] 2.2. A jogelőd közigazgatási szerv - a Kúria végzése nyomán indult - megismételt eljárásának kezdetére a jogszabályi környezet megváltozott.
[6] 2019. február 26. napján hatályba lépett az R1.-et hatályon kívül helyező és az azzal összefüggő átmeneti rendelkezéseket is tartalmazó R2., amelynek 2. §-a szerint az R1. hatályvesztésekor folyamatban lévő és a megismételt eljárásokat az R2. 3-5. §-a szerint kell lefolytatni. E szakaszokban foglalt rendelkezések közül kiemelendő a 3. § (1) bekezdése, amely szerint "[a] Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zártkörűen működő Részvénytársaság (a továbbiakban: állami tulajdonjog gyakorlója) az igénylő által előterjesztett okiratokat és egyéb bizonyítékokat megvizsgálja. Ennek során azokat a tényeket és körülményeket veszi figyelembe, amelyek alapján az igénylő tulajdonjoga kétséget kizáróan bizonyítható." Ugyancsak releváns az alapügy vonatkozásában az R2. 4. § (3) bekezdése, amely értelmében "[h]a az összesítés alapján megállapítható, hogy az igénylő kérelme az igényelt vagyontárgy vonatkozásában a) kétséget kizáróan megalapozott, a miniszter 15 napon belül dönt a vagyontárgynak az igénylő részére történő visszaadásról, vagy b) nem megalapozott, a miniszter dönt az igény elutasításáról az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszternek a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 3:405. § (2) bekezdése alapján kiadott meghatalmazása alapján."
[7] Az egyes törvényeknek az épített és a természeti környezet védelmével, valamint a kulturális örökségvédelemmel összefüggő módosításáról szóló 2019. évi LXIV. törvény 2019. július 16. napján a Kultv. 4/A. §-át úgy módosította, hogy "[á]llami vagy helyi önkormányzati fenntartású közgyűjtemény, muzeális intézmény alapleltárából visszaigényelt kulturális javak visszaadására - erre vonatkozóan bejelentett igény esetén - abban az esetben kerülhet sor, amennyiben az igénylő tulajdonjogát kétséget kizáróan bizonyítja".
[8] A jogelőd közigazgatási szerv az R2. előírásai alapján meghozott, 2022. május 20-án kelt, MHF/461/4. (2022) számú határozatával elutasította a felperes igényét, mert arra a következtetésre jutott, hogy nem bizonyított kétséget kizáróan az, hogy a kiadni kért műtárgyak az igénylő vagy jogelődje tulajdonába tartoztak volna.
[9] 2.3. A jogelőd közigazgatási szerv határozatával szemben az igénylő keresetet nyújtott be, amelynek nyomán indult per az indítványozó előtt. A felperes keresetében többek között kifogásolta, hogy az R1. hatályon kívül helyezésével és az R2. ügyében történő alkalmazásával rá nézve a bizonyítási teher utólagosan jelentősen elnehezült, ezért sérült a jogbiztonság követelménye, a visszaható jogalkotás tilalma.
[10] Időközben hatásköri változás folytán a beruházási és közlekedési miniszter lett a Kormány kulturális örökségi ügyekért felelős tagja, ekképpen a per alperese, aki a keresetre adott védiratában a kereset elutasítását kérte.
[11] A per alatt az Alkotmánybíróság a 23/2022. (X. 19.) AB határozatában (a továbbiakban: Abh.) az R2. 2. §-áról megállapította, hogy alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisítette, továbbá kimondta, hogy a támadott rendelkezés a Kúria előtt folyamatban lévő, Kfv.IV.37.144/2022. számú ügyben nem alkalmazható, azonban általános alkalmazási tilalmat nem rendelt el.
[12] 3. Az indítvány szerint az R2. 2. §-ának az előtte folyamatban lévő perben való alkalmazása a hátrányos visszaható hatályú jogalkotásnak az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből levezetett tilalmát sérti.
[13] Az indítványozó szerint az alkalmazott jogszabályok tekintetében a jelenlegi ügy az Abh. alapját képező üggyel azonos megítélésű. A két ügy annyiban tér el egymástól, hogy a jelen ügyben az R2. alkalmazásához nem az ügyintézési határidő túllépése, hanem a jogelőd közigazgatási szerv többszörös új eljárásra kötelezése vezetett. Ennek eredményeként a jelen ügyben az R2. 2. §-ának megismételt eljárásra utaló fordulata került alkalmazásra.
II.
[14] 1. Az Alaptörvény érintett rendelkezése:
"B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam."
[15] 2. A Kultv. a restitúciós igény bejelentése (2016. december 5.) és 2019. július 15. napja között hatályos releváns rendelkezése:
"4/A. § Az állami vagy helyi önkormányzati fenntartású közgyűjteményben őrzött olyan kulturális javakat, amelyek állami tulajdonjogának fennállása minden kétséget kizáró módon nem igazolható, az e törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeletben meghatározott eljárás eredményeként térítésmentesen ki kell adni annak a személynek, aki az adott, kulturális javak körébe tartozó tárgyra vonatkozó tulajdonjogát megfelelően valószínűsíti."
[16] 3. A Kultv. érintett, 2019. július 16. napja után hatályos releváns rendelkezése:
"4/A. § Állami vagy helyi önkormányzati fenntartású közgyűjtemény, muzeális intézmény alapleltárából visszaigényelt kulturális javak visszaadására - erre vonatkozóan bejelentett igény esetén - abban az esetben kerülhet sor, amennyiben az igénylő tulajdonjogát kétséget kizáróan bizonyítja."
[17] 4. Az R1. a restitúciós igény bejelentése és 2019. február 19. napja között hatályos rendelkezései:
"1. § (3) Az igénylőnek a vagyontárgyra vonatkozó tulajdonjogát fennállónak kell tekinteni, ha a vagyontárgy korábbi tulajdonosának tulajdonjogát megfelelő bizonyítékokkal valószínűsíti, feltéve, hogy a korábbi tulajdonoshoz fűződő jogutódi minőségét is okirati bizonyítékkal (bírósági vagy közjegyzői határozattal) bizonyítja, ennek hiányában megfelelően valószínűsíti."
"3. § (1) Az 1. § (1) bekezdése szerinti adatbeszerzés az igénylő által benyújtott iratokra, egyéb bizonyítékokra, valamint az adott vagyontárgyat őrző közgyűjtemény rendelkezésére álló adatokra terjed ki.
(2) Az állami tulajdonjog gyakorlója az igény bejelentését követő 3 napon belül megkeresi az érintett közgyűjteményt, amely 30 napon belül szolgáltatja az igényelt, őrzésében lévő vagyontárgyak listáját, az azokra vonatkozó, a kezelésében lévő - továbbá, ha a közgyűjtemény tudomása szerint más közgyűjtemény további bizonyítékokkal rendelkezik, az ezektől beszerzett -, az állami tulajdonjog fennállását bizonyító, vagy az őrzés ettől eltérő egyéb jogcímére vonatkozó iratokat.
(3) Ha az igényt a közgyűjteménynél jelentik be, a közgyűjtemény az állami tulajdonjog gyakorlójának haladéktalanul megküldi az igénylést és az igénylő által előterjesztett bizonyítékokat, valamint az igénynek a közgyűjteményhez történt beérkezésétől számított 30 napon belül szolgáltatja az állami tulajdonjog gyakorlója részére a (2) bekezdésben meghatározott adatokat."
"4. § (1) Az állami tulajdonjog gyakorlójának azokat a tényeket és körülményeket kell feltárnia, amelyek alapján eldönthető, hogy kétséget kizáróan bizonyítható-e, hogy a vagyontárgy állami tulajdonjoga jogszerű eljárás keretében keletkezett, és az állam tulajdonjoga az igénylés időpontjában is fennáll, vagy az más jogcímen és körülmények között került a közgyűjtemény őrizetébe.
(2) Az állami tulajdonjog gyakorlója az 1. § (1) bekezdésében meghatározott eljárásban a 3. § (1) bekezdésében beszerzett adatokról, valamint az általa kezelt adatokról összesítést készít, amelyet az igény kézhezvételétől számított 63 napon belül a kulturális örökség védelméért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter) részére megküld. Az összesítésben - a 3. § (1) bekezdésében foglaltakon túl - a vagyontárgy történetére vonatkozóan feltárható szakirodalmi adatok is feltüntethetőek. Ha a megküldés határidejéig a közgyűjtemény nem szolgáltatta az állami tulajdonjog gyakorlója részére a 3. § (2) bekezdésében meghatározott adatokat és emiatt ezeket nem volt mód az összesítésben szerepeltetni, az ennek tényéről szóló tájékoztatást az állami tulajdonjog gyakorlója az összesítésben feltünteti.
(3) Ha a miniszter az összesítést nem tartja a döntéshozatal megalapozása szempontjából alkalmasnak, illetve elegendőnek, 15 napos határidővel a 3. §, valamint az (1) és (2) bekezdés szerinti adatok kiegészítését írhatja elő.
(4) Ha az összesítés alapján megállapítható, hogy a rendelkezésre álló adatok és egyéb bizonyítékok szerint a vagyontárgyon nem keletkezett jogszerű módon állami tulajdonjog vagy az állami tulajdonjog keletkezése kétséget kizáró módon nem bizonyítható, a miniszter - az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszternek a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 3:405. § (2) bekezdése alapján kiadott meghatalmazása alapján - 30 napon belül megállapítja a vagyontárgyra vonatkozó állami tulajdonjog fennállásának hiányát, és döntést hoz a vagyontárgynak az igénylő részére történő visszaadásáról.
(5) A visszaadás nem eredményezi a tulajdoni igény eldöntését.
(6) Ha az összesítés alapján megállapítható, hogy a rendelkezésre álló adatok és egyéb bizonyítékok szerint az igényelt vagyontárgy állami tulajdona jogszerűen keletkezett és az igénylés idején is fennáll, a miniszter - az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszternek a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 3:405. § (2) bekezdése alapján kiadott meghatalmazása alapján - ezt 30 napon belül megállapítja és az igényt elutasítja, továbbá arról az állami tulajdonjog gyakorlóját tájékoztatja."
[18] 5. Az R2. 2019. február 26. napja után hatályos rendelkezései:
"2. § A közgyűjteményekben őrzött vitatott tulajdonú kulturális javak visszaadásának rendjéről szóló 449/2013. (XI. 28.) Korm. rendelet hatályvesztésekor folyamatban lévő és a megismételt eljárásokat a 3-5. § szerint kell lefolytatni."
"3. § (1) A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zártkörűen működő Részvénytársaság (a továbbiakban: állami tulajdonjog gyakorlója) az igénylő által előterjesztett okiratokat és egyéb bizonyítékokat megvizsgálja. Ennek során azokat a tényeket és körülményeket veszi figyelembe, amelyek alapján az igénylő tulajdonjoga kétséget kizáróan bizonyítható.
(2) Az állami tulajdonjog gyakorlója az igény bejelentését követő 10 napon belül megkeresi az érintett közgyűjteményt, továbbá a Magyar Nemzeti Levéltárat, amely 30 napon belül szolgáltatja az igényelt, őrzésében lévő vagyontárgyak listáját, az azokra vonatkozó, a kezelésében lévő - továbbá, ha a közgyűjtemény tudomása szerint más közgyűjtemény további bizonyítékokkal rendelkezik, az ezektől beszerzett -, az állami tulajdonjog fennállását bizonyító vagy az őrzés ettől eltérő egyéb jogcímére vonatkozó iratokat.
(3) Ha az igénylő állampolgárságától való megfosztására és vagyona elkobzására az eljárás során adat merül fel, akkor az állami tulajdonjog gyakorlója az illetékes kormányhivatalt is megkeresi a szükséges okiratok beszerzése érdekében."
"4. § (1) Az állami tulajdonjog gyakorlója az igénylő által előterjesztett okiratokról, valamint egyéb bizonyítékokról és a 3. § (2) és (3) bekezdésében beszerzett adatokról, valamint az általa kezelt adatokról összesítést készít, amelyet az igény kézhezvételétől számított 100 napon belül a kulturális örökség védelméért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter) részére megküld. Az összesítésben - a 3. §-ban foglaltakon túl - a vagyontárgy történetére vonatkozóan feltárható szakirodalmi adatok is feltüntethetőek. Ha a megküldés határidejéig a közgyűjtemény nem szolgáltatta az állami tulajdonjog gyakorlója részére a 3. § (2) bekezdésében meghatározott adatokat, és emiatt ezeket nem volt mód az összesítésben szerepeltetni, ennek tényét az állami tulajdonjog gyakorlója az összesítésben feltünteti.
(2) Ha a miniszter az összesítést nem tartja alkalmasnak, illetve elegendőnek a döntés meghozatalához, 30 napos határidővel a 3. §, valamint az (1) bekezdés szerinti adatok kiegészítését írhatja elő.
(3) Ha az összesítés alapján megállapítható, hogy az igénylő kérelme az igényelt vagyontárgy vonatkozásában
a) kétséget kizáróan megalapozott, a miniszter 15 napon belül dönt a vagyontárgynak az igénylő részére történő visszaadásról, vagy
b) nem megalapozott, a miniszter dönt az igény elutasításáról
az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszternek a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 3:405. § (2) bekezdése alapján kiadott meghatalmazása alapján.
(4) A (3) bekezdés a) pontja szerinti visszaadás nem eredményezi a tulajdonjogi igény eldöntését.
(5) A (3) bekezdés b) pontja szerinti döntést követően a vagyontárgy a közgyűjtemény őrzésében marad. Az igény elutasítása nem akadálya annak, hogy az igénylő a vagyontárgyra vonatkozó tulajdoni igényének érvényesítése és a vagyontárgy kiadása iránt a bíróságnál keresetet terjesszen elő."
III.
[19] 1. Az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozó ügyeket az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés a)-g) pontja sorolja fel. Az Alkotmánybíróság - az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdésének megfelelően - az Alaptörvény védelmének legfőbb szerveként alkotmányos kötelezettségeit hatáskörei gyakorlása folytán teljesíti (3136/2013. (VII. 2.) AB végzés, Indokolás [7]). Ennek során nem csak az eljárásait kezdeményező indítványok jogalapját köteles vizsgálni, de nem mellőzheti annak vizsgálatát sem, hogy az egyes indítványok formája és tartalma megfelel-e az Alaptörvényben szabályozott típuskényszernek, továbbá a törvényi feltételeknek (3058/2015. (III. 31.) AB végzés (a továbbiakban: Abv.), Indokolás [9]).
[20] 2. Az Alkotmánybíróság ezért elsőként azt vizsgálta, hogy a bírói indítvány megfelel-e az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésében, valamint az Abtv. 25. § (1) bekezdésében, 51. §-ában, 52. § (1) bekezdésében, 52. § (1b) bekezdés a)-f) pontjában, továbbá 52. § (4)-(6) bekezdésében foglalt formai és tartalmi követelményeknek.
[21] 2.1. Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés b) pontja és az Abtv. 25. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezés alapján folytatott egyedi normakontroll hatáskörében eljárva az adott jogszabály Alaptörvénnyel való összhangját vizsgálhatja meg, vagy - ha az Alkotmánybíróság jogszabály alaptörvény-ellenességét már megállapította, az alkalmazási tilalom kimondásának indokoltságáról győződhet meg. Mivel az R2. 2. §-ának alaptörvény-ellenességét az Abh. megállapította, az Abtv. 25. § (1) bekezdésének az alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazásának kizárására vonatkozó fordulatára tekintettel állapítható meg az Alkotmánybíróság hatásköre az indítvány elbírálására.
[22] 2.2. Az Abtv. 25. § (1) bekezdése értelmében az egyedi normakontroll eljárásnak további két - egymással összefüggő - feltétele, hogy a bírói kezdeményezés ténybeli alapja a bíró előtt folyamatban lévő egyedi ügy legyen, és a kezdeményezésnek az ebben az ügyben alkalmazandó jogszabály, illetve alkalmazásának vizsgálatára kell irányulnia (3112/2014. (IV. 17.) AB végzés, Indokolás [3]). Az Alkotmánybíróság konzekvens gyakorlata szerint az "eljáró bíró tehát csak azon jogszabály, illetve jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítására tehet indítványt, melyet a konkrét ügy elbírálása során kifejezetten alkalmaznia kell(ene). Ebből következően alapvető feltétel a támadott norma és a folyamatban lévő egyedi ügy közötti közvetlen összefüggés. Amennyiben a bírói kezdeményezés olyan jogszabályt vagy jogszabályi rendelkezést támad meg az Alkotmánybíróság előtt, mely az előtte folyamatban lévő (az Alkotmánybírósághoz fordulás miatt felfüggesztésre került) üggyel nem áll összefüggésben, annak elbírálása során nyilvánvalóan nem kerül alkalmazásra, akkor érdemi alkotmányossági vizsgálatnak nincs helye [.]." (Abv., Indokolás [22]) Mindez megfelelően irányadó arra az esetre is, ha a bíróság az Alkotmánybíróság által alaptörvény-ellenesnek talált és megsemmisített norma alkalmazásának tilalmára irányuló indítvánnyal élt.
[23] Az R2. 2. §-a értelmében az R2.-t a hatálybalépésekor folyamatban lévő vagy megismételt hatósági eljárásban alkalmazni kellett, ezért annak figyelembevétele és alkalmazása nem mellőzhető a közigazgatási határozatot felülvizsgáló perben sem. Minthogy az alapügy hatósági szakasza mint megismételt eljárás már az R2. hatálybalépése után kezdődött, azt a jogelőd közigazgatási szerv alkalmazta. Emiatt a jogelőd közigazgatási szerv határozatával szemben előterjesztett kereset nyomán indult közigazgatási perben is releváns norma volt az indítvánnyal támadott jogszabályi rendelkezés.
[24] 3. Az Abtv. 52. § (1) bekezdése szerint az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az indítványozó megjelölte azt az alaptörvényi [24. cikk (2) bekezdés b) pont], illetve törvényi rendelkezést [Abtv. 25. § (1) bekezdés], amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására [Abtv. 52. § (1b) bekezdés a) pont]. Az indítványozó előadta az eljárás megindításának indokait [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont]. Az indítványozó megjelölte az Alkotmánybíróság által vizsgálandó jogszabályi rendelkezést [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pont] és az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit [Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pont].
[25] Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontja értelmében az indítványnak indokolást kell tartalmaznia arra nézve, hogy a sérelmezett jogszabályi rendelkezés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével. A kezdeményezés e követelménynek is eleget tesz.
[26] Az Alkotmánybíróság megállapította továbbá, hogy az indítvány kifejezett kérelmet tartalmaz az Alkotmánybíróság döntésének tartalmára [Abtv. 52. § (1b) bekezdés f) pont], mivel az indítványozó az Abtv. 25. § (1) bekezdésében foglaltak szerint kérte az Abh. által alaptörvény-ellenesnek nyilvánított és ezért megsemmisített jogszabályi rendelkezés vonatkozásában egyedi alkalmazási tilalom megállapítását.
[27] A fentiekre tekintettel az indítvány érdemi elbírálásra alkalmas.
IV.
[28] A bírói kezdeményezés az alábbiak szerint megalapozott.
[29] 1. A támadott jogszabályi rendelkezés alkalmazási tilalmának megállapítása az indítványozó szerint azért szükséges, mert az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elvének részét képező visszaható hatályú jogalkotás tilalmába ütközne az, ha egy megismételt eljárásban kellene alkalmazni egy olyan - már alaptörvényellenesnek talált - normát, ami az eljárás megindítását eredményező restitúciós igény bejelentésekor hatályos jogszabályi környezethez képest az igénylőre nézve hátrányosabb feltételrendszer alkalmazását írja elő.
[30] 2. Az Alkotmánybíróság rámutat, hogy az R2. 2. §-ának alaptörvény-ellenességét és egyedi ügyben való alkalmazásának tilalmát az Abh.-ban már megállapította, így az abban foglaltakat jelen ügyben is irányadónak tekinti. Emlékeztet az Alkotmánybíróság arra, hogy az Abh. szerint az R2. 2. §-a az igénylők jogi helyzetét egy, annak hatálybalépése előtt létrejött jogviszonyban elnehezítette (lásd különösen: Abh., Indokolás [41], [47]).
[31] Rögzíti azonban az Alkotmánybíróság, hogy - amint arra az indítvány is utal - az Abh. alapjául szolgáló ügy és a jelen alapügy között annyi különbség van, hogy a korábbi esetben az alapügy felperesére mint a vagyontárgyak kiadását igénylőre nézve hátrányosabb jogszabályváltozás a jogelőd közigazgatási szerv folyamatban lévő eljárása alatt következett be, míg a jelen alapügyben az igénylőre nézve terhesebb jogi környezetet létrehozó R2. a jogelőd közigazgatási szerv megismételt eljárásának megindítása előtt lépett hatályba. Az Alkotmánybíróság által megválaszolandó kérdés ezért elsődlegesen az, hogy egy kérelemre indult és többszöri megismétlés miatt folyamatban lévő hatósági ügybe történő olyan jogalkotói beavatkozás, ami az ügyfélre nézve hátrányosabb jogi környezetet teremt, az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésébe ütközik-e.
[32] 3. Figyelemmel arra, hogy a közigazgatási eljárás megismétlésére a Kúria végzése nyomán került sor az eljáró állami szervek által vétett hibák miatt, a megismételt eljárás az alkotmányjogi probléma tekintetében egységet képez a korábban indult, de megismételni rendelt eljárási szakaszokkal, ilyen értelemben tehát ugyanazon eljárás folyik az igény előterjesztése óta, az igénylő és az állam közti, 2016. december 5-én rögzült jogviszony nem zárult le. Az eljárás jogerős lezárásának hiányára figyelemmel tehát az R2. 2. §-ával a jogalkotó egy, annak hatálybalépése előtt létrejött jogviszonyba avatkozott be, az igénylő helyzetét elnehezítve. Ebből következik, hogy az eljárási szakaszokban rejlő különbség az alkotmányjogi probléma - visszaható hatály tilalma - tekintetében a jelen ügyben az Abh. alapjául szolgáló ügyhöz hasonlóan áll fenn, így az abban megállapított jogkövetkezmények mutatis mutandis irányadók jelen ügyre is. Minthogy az Abh. az R2. 2. §-ának alaptörvény-ellenességét megállapította, és azt meg is semmisítette, a jelen ügyben megállapítható jogkövetkezmény - az indítvánnyal összhangban - az alkalmazási tilalom kimondására korlátozódik.
V.
[33] 1. Az Alkotmánybíróság mindezek alapján az indítványnak helyt adva az Abtv. 45. § (4) bekezdése alapján megállapította, hogy a korábban megsemmisített rendelkezés az Alkotmánybíróság eljárására okot adó ügyben és más hasonló ügyben nem alkalmazható.
[34] 2. Az Alkotmánybíróság a határozat Magyar Közlönyben történő közzétételét az Abtv. 44. § (1) bekezdésének második mondata alapján rendelte el.
Budapest, 2023. június 6.
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Czine Ágnes s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Horváth Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Juhász Miklós s. k.,
előadó alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: III/624/2023.