BH 2021.8.237 A Kp. 4. § (7) bekezdés 1. pont e) alpontja alapján bár általában minősülhet egy szerv a funkcionális közigazgatási szerv fogalom miatt, a tevékenység jellege folytán közigazgatási szervnek, de más hatalmi ág esetén külön, és határozott jogalkotói felhatalmazás kell a Kp. 4. § (7) bekezdés 1. pont e) alpontja hatálya alá tartozáshoz.

A Kp. 26. § (1) bekezdés alapján alkalmazandó Pp. 68. § (3) bekezdése szerint a per vitelére szóló meghatalmazás - külön kikötés hiányában - a felülvizsgálati eljárásra is kiterjed. A felülvizsgálati kérelemhez utóbb csatolt meghatalmazás a Ptk. 6:14. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem benyújtására is - visszamenőlegesen mint utólagos jóváhagyás - kiterjed [2017. évi I. törvény (Kp.) 4. § (7) bekezdés].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes az I. rendű alperes Sajtóirodájához azzal a kéréssel fordult 2012. október 22-én e-mailben, hogy 2019. október 24-re és október 28-ra napi sajtóbelépőt biztosítsanak a kérelemben megjelölt két újságíró számára, és külön engedélyt kért arra, hogy ezen kollégák videózhassanak a "korábbi sajtófolyosón". Engedélyt kért ebben az e-mailben arra is, hogy a már sajtóbelépővel rendelkező, kérelemben név szerint megnevezett tudósítója az ülésterem körüli folyosókon hangfelvételeket készíthessen.

[2] Az I. rendű alperes még aznap tájékoztatta e-mailben a felperest arról, hogy napi belépőt kizárólag az érvényben lévő szabályzat szerint tudnak biztosítani, egyéb helyszínen nem. A felperes 2019. október 23-án, e-mailben az I. rendű alperes Sajtóirodájától az előző napi kérelmében megnevezett, a már állandó sajtóbelépővel rendelkező tudósítójuk hangfelvétel-készítési engedélyére vonatkozó nyilatkozatot kért, melyre az I. rendű alperes sajtóirodája ugyancsak e-mailben 2019. október 24-én azt a választ adta, hogy kizárólag az arra kijelölt helyeken lehetséges mind a kép-, mind a hangrögzítés.

A kereseti kérelem és védiratok

[3] A felperes kereseti kérelmében az I. rendű alperes Sajtóirodája 2019. október 22-i és 2019. október 24-i, e-mailben megküldött, fent ismertetett tájékoztatását egyedi döntésnek tekintve, a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 38. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozással annak hatályon kívül helyezését kérte (továbbiakban: egyedi döntések), és megsemmisítését kérte a II. rendű alperes, az I. rendű alperes egyedi döntések megvalósítása során alkalmazott, jogszabálynak nem minősülő, a 4/2019. számú - 2019. október 17. napjától hatályos - házelnöki rendelkezését annyiban, amennyiben az a 9/2013. számú házelnöki rendelkezés 8. §-át módosította (továbbiakban: Házelnöki Rendelkezés).

[4] A felperes kereseti kérelme érvei szerint az I. rendű alperes e-mailben érkezett megtagadó válasza a Kp. 4. § (3) bekezdése szerinti egyedi döntés, ezek alapjául szolgáló Házelnöki Rendelkezés pedig a Kp. 4. § (3) bekezdés c) pontja szerinti, a jogalkotásról szóló törvény hatálya alá nem tartozó általános hatályú rendelkezés, mely a Kp. 4. § (5) bekezdése szerint azzal a közigazgatási cselekménnyel együtt képezheti közigazgatási jogvita tárgyát, amelynek a megvalósítása során azt alkalmazták.

[5] A kereseti kérelem szerint az alperesek a Kp. 4. § (7) bekezdés 1/e) pontja szerint közigazgatási szervnek minősülnek, a perbeli közigazgatási cselekmények megvalósítására az alpereseket az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény (Ogytv.) 54. § jogosítja fel.

[6] A kereseti kérelem az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdésére, az Mttv. 3-5. §-ára, és az Smtv. 13. §-ára is hivatkozva kiemelte, hogy a magyar nemzet tagjainak tájékozódáshoz és tájékoztatáshoz fűződő joga kiemelkedő alkotmányos érdek, a demokratikus közvélemény kialakulásának első számú feltétele a legfőbb népképviseleti szerv, az Országgyűlés munkájának nyomon követése - az alperesek közigazgatási cselekményei azonban aránytalanul megnehezítik az előírt feltételeknek való megfelelést.

[7] A II. rendű alperes védiratában a felperes keresetének az elutasítását indítványozta. Ebben hivatkozott arra, hogy a II. rendű alperes az Mttv. 1-2. §-a és a Jat. 6. § (3) bekezdése szerint az Mttv. hatálya alá nem tartozik, míg az Smtv. 2-3. §-a, és a Jat. 6. § (3) bekezdése alapján, az Smtv. hatálya alá sem tartozik, így fogalmilag kizárt, hogy a - kereseti kérelemben foglaltakkal szemben -,a Házelnöki Rendelkezés sértse az Mttv. vagy az Smtv. rendelkezését.

[8] A II. rendű alperes védirata szerint a felperes az Ogytv. 54. § (2) bekezdésére hivatkozva csak állította, hogy a Házelnöki Rendelkezés kizárja a tájékoztatás feltételeit, az állítás mellé azonban indokolást nem társított.

[9] A II. rendű alperes védirata a Kp. 2. § (1) bekezdésére, 2. § (4) bekezdésée, 37. § (1) bekezdés f) pontjára, valamint kúriai gyakorlatra hivatkozva állította, hogy a felperes benyújtott keresetéből nem lehet megállapítani, hogy a keresetben felsorolt jogszabályok milyen okból, és milyen módon sérülnek a Házelnöki Rendelkezés következtében.

[10] Az I. rendű alperes részéről védirat előterjesztésére nem került sor, a meghatalmazás csatolásán kívül az I. rendű alperes perbeli cselekményt nem végzett.

A közigazgatási bíróság első- és másodfokú határozatai

[11] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 102.K.34.182/2019/2. számú végzésével a felperes keresetlevelét a Kp. 48. § (1) bekezdés b) pontjára utalva visszautasította, megállapítva, hogy sem a keresetben megjelölt e-mailek, sem a Házelnöki Rendelkezés vitatott része közigazgatási jogvita tárgya nem lehet.

[12] A döntés indokolása idézte a Kp. 4. § (1) és (7) bekezdése rendelkezéseit, és az Ogytv. 2. § (1) bekezdésére és 123. § (1) bekezdésére is hivatkozva megállapította, hogy az I. rendű alperes sem jogállását tekintve, sem a Kp. 4. § (7) bekezdése szerint nem minősül közigazgatási szervnek, hanem az Országgyűlés munkaszervezete. Rögzítette, hogy az I. rendű alperes nem része az államigazgatásnak, és nincs olyan jogszabály, amely a Kp. 4. § (7) bekezdés 1/e) pontja alapján az I. rendű alperest a közigazgatási tevékenység megvalósítására jogosította volna fel.

[13] A II. rendű alperes vonatkozásában rögzítette, hogy a hatalmi ágak különállása folytán a törvényhozás elnöke közigazgatási jogvita tárgyává tehető tevékenységet nem gyakorol, ezért a Kp. 4. § (1) bekezdés feltételei nem értelmezhetők.

[14] Az elsőfokú bíróság végzésével szemben a felperes fellebbezést terjesztett elő, kérve az elsőfokú végzés megváltoztatását, míg az I. rendű alperes annak hatályában való fenntartását indítványozta.

[15] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyásáról rendelkezett.

[16] A másodfokú bíróság határozata indokolása szerint a felperes arra helytállóan mutatott rá, hogy a Kp. 4. § (7) bekezdés 1. pont e) alpontja a közigazgatási szerv fogalmát kitágítja, és funkcionálissá teszi, mely által közigazgatási szervnek minősülhet bármilyen szervezet vagy személy, akire jogszabály közigazgatási cselekmény megvalósítására vonatkozó hatáskört telepít -, és az elsőfokú bíróság is helyesen végezte el a Kp. által felállított többszintű, közigazgatási jogi jogvita és közigazgatási jogviszony definíciója elemeinek vizsgálatát. A másodfokú döntés szerint az elsőfokú bíróság az I. rendű alperes által a napi sajtóbelépők igénylése és a felvételkészítés iránti kérelem tárgyában adott válaszok mint elutasító döntések tekintetében helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy az I. rendű alperes nem közigazgatási szerv, hanem az Országgyűlés munkaszervezete, és mivel nincs olyan jogszabály, amely az I. rendű alperes közigazgatási tevékenység megvalósítására jogosítaná fel, így nem felel meg a Kp. 4. § (7) bekezdés 1. pont e) alpontjában meghatározott kritériumoknak.