A Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.183/2014/3. számú határozata társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 339. §, 340. §, 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 8. §, 81. §, 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 2. §, 50. §, 2011. évi CLXVII. törvény (Knymt.) 7. §, 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (Tny. Vhr.) 2. §]

Kapcsolódó határozatok:

*Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.183/2014/3.*, Kúria Mfv.10646/2014/4., 3114/2015. (VI. 23.) AB végzés

***********

DEBRECENI KÖZIGAZGATÁSI ÉS MUNKAÜGYI BÍRÓSÁG

2.M.183/2014/3. szám

A ... Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a Dr. Bagi Ügyvédi Iroda (eljáró ügyvéd: Dr. Bagi Éva) által képviselt felperesnek a jogi előadó által képviselt alperes ellen társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő

í t é l e t e t :

A bíróság a keresetet elutasítja.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s :

A bíróság a peres felek nyilatkozatai, valamint az általuk becsatolt okiratok tartalma alapján az alábbi tényállást állapította meg.

A felperes 1974. július 3. napjától 1990. december 31-ig a P. Műanyagipari Vállalatnál (H. Műanyagfeldolgozó Vállalat, P. Nyrt.), 1991. január 1-től 2005. december 31. napjáig pedig a P. Kft-nél volt foglalkoztatva betanított munkás, keverőüzemi anyagos, keverőüzemi csoportvezető, gépbeállító lakatos, gépbeállító munkakörökben, a használt technológiákból kifolyólag egészségre ártalmas munkahelyen egészségre ártalmas munkát végzett.

A felperes 2013. június 3. napján terjesztett elő (előrehozott) öregségi nyugdíj megállapítása iránti kérelmet, egyidejűleg kérve a korkedvezményes időkénti elismerését a fenti munkaviszonyainak, mely kérelmét az alperes a 2013. október 3. napján kelt ... számú határozatával elutasított annak megállapítása mellett, hogy a felperes 1970. július 1. és 2011. december 31. napjai között fennálló jogviszonyaival összesen 40 év és 45 nap szolgálati időt szerzett, ezen belül korkedvezményre jogosító idő nem ismerhető el.

A felperes fellebbezése folytán eljárt Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság Hatósági Főosztálya a 2014. január 29. napján kelt ... számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

A másodfokon eljárt közigazgatási szerv a határozat indokolásában kifejtette, hogy a lefolytatott bizonyítás alapján rendelkezésre álló adatok mindössze azt támasztják alá, hogy a munkavégzés során felmerült légszennyezettség (por, ólom) miatt foglalkozási megbetegedés veszélyének kitett munkakörről lehet szó, ugyanakkor a felperes által ellátott munkakörök a korkedvezményre való jogosultságot nem alapozzák meg tekintettel arra, hogy a vonatkozó jogszabályban azok nem szerepelnek.

A felperes keresetében elsődlegesen a jogerős közigazgatási határozatnak az elsőfokú határozatra is kiterjedő megváltoztatását és az öregségi nyugdíjellátásra való jogosultságának megállapítását, másodlagosan a jogerős közigazgatási határozat elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését és az elsőfokú hatóság új eljárásra utasítását, valamint a perköltségben történő marasztalását kérte.

Kifejtette, hogy álláspontja szerint nem a munkakör megnevezésének, hanem a ténylegesen ellátott munkakörnek van jelentősége és álláspontja szerint folyamatosan az emberi szervezet fokozott igénybevételével járó körülmények között dolgozott, döntően a jelentős ólomártalomnak köszönhetően, ami a gyárra jellemző volt. Rámutatott, hogy a P. Műanyagipari Vállalattal szemben számos kártérítési per volt folyamatban, melyet a munkavállalók egészségi ártalmakkal kapcsolatos megbetegedések miatt indítottak. Hivatkozott az 1977. november 21. napján kelt tájékoztató jelentésre, mely megállapította, hogy a dolgozok por- és ólomártalomnak vannak kitéve, a mérések ezen anyagok tekintetében többszörösen meghaladják a megengedett mértéket. Álláspontja szerint tehát nem vitatott, hogy 1974. július 3. és 2005. december 31. napja között egészségre különösen ártalmas, ólomveszélyes munkakörben dolgozott, ami megalapozza a korkedvezményre jogosító időként történő elismerést. Emellett az eljárás felfüggesztése iránti kérelmet is előterjesztett és indítványozta, hogy a bíróság az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezze.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérve előadta, hogy a korkedvezményre jogosító munkakörben töltött idő igazolására elsősorban társadalombiztosítási nyilvántartások szolgálnak alapul, melyek alapján a felperes munkaköre megállapítható volt. Egy adott munkakörben végzett munka akkor ismerhető el korkedvezményesnek, ha a munkakör a korkedvezményre jogosító munkaköri jegyzékben szerepel, a végzett munka megegyezik a jegyzék munkaköri leírás rovatában megfogalmazott tevékenységgel és a korkedvezmény hatálya kiterjed a gazdálkodó szervezetre. Azt nem vitatta az alperes sem, hogy egészségre ártalmas munkát végzett a felperes, a légszennyezettség valóban okozhat esetlegesen foglalkozási megbetegedést, mely azonban nem jelenti azt, hogy ez az időszak korkedvezményre jogosító időként is figyelembe vehető lenne, miután a felperes munkakörei nem szerepeltek a jogszabályban felsorolt munkakörök között.

A kereset nem alapos.

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) a perrel érintett időszak szempontjából irányadó, 2011. december 31. napjáig hatályos