12150/1945. (XII. 21.) ME rendelet
a dohány kőtelező termesztésének szabályozása tárgyában
A minisztérium az Ideiglenes Nemzetgyűlés által az 1945. évi szeptember hó 13. napján adott felhatalmazás alapján a következőket rendeli:
Termelési kötelezettség
1. § (1) Azokban a községekben, amelyeknek határában az 1937/38. gazdasági évben, vagy az azt kővető évek bármelyikében dohányt termesztettek, kötelesek a gazdálkodók az 1945/46. gazdasági évben is ugyanakkora területen dohányt termeszteni.
(2) Dohánytermesztésre kötelesek elsősorban azok a gazdálkodók, akik az 1937/38. gazdasági évben, vagy azóta bármely évben dohányt termesztettek, továbbá mindazok a gazdálkodók, akik a földbirtokrendezés során olyan birtokból kaptak juttatást, amely birtokon az 1937/38. gazdasági év óta bármely évben dohánytermelés volt.
(3) Ha a (2) bekezdés alapján kötelezettek dohánytermesztésre kijelölt területe együttesen nem éri el azt a területet, amilyen nagyságú területen az 1937/38. gazdasági évben a község határában dohányt termesztettek, akkor a községi termelési bizottság kijelölése alapján olyan gazdálkodókat is kötelezni kell dohánytermesztésre, akik a fenti években ugyan dohánytermesztéssel nem foglalkoztak, de a birtokukban lévő ingatlan dohánytermesztésre alkalmas és azon a dohánytermesztés előfeltételei biztosíthatók.
(4) A jelen rendelet alapján dohánytermesztésre használt területet a 10060/1945. ME rendelet (Magyar Közlöny 165. szám) 1. § (8) és (4) bekezdésében meghatározott arányú napraforgó vetésterületébe be kell számítani.
2. § (1) A dohánytermesztési kötelezettség nem terjed ki a szántóföldi művelés alatt álló ingatlan 10%-át meghaladó területre. Az a gazdálkodó, aki 4 kat. hold szántóterületet magában foglaló ingatlannál kisebb területen gazdálkodik, dohánytermesztésre csak az esetben kötelezhető, ha az 1937/38. gazdasági évben, vagy az azt követő évek valamelyikében dohányt termesztett.
(2) Azt a gazdálkodót, aki dohányszárítópajtával nem rendelkezik, 1 kat. holdnál nagyobb területen való dohánytermesztésre kötelezni nem lehet.
(3) A legkisebb területet, amelyre dohánytermelési engedély még kiadható, 400 négyszögölben állapítom meg.
3. § (1) A dohánytermesztésre köteles gazdálkodókat a községre illetékes körzeti dohánybeváltó hivatal megkeresése alapján a 22.500/ 1945. FM rendelet (Magyar Közlöny 111. sz.) alapján szervezett községi termelési bizottság jelöli ki.
(2) A termesztési kötelezettség helyes megállapításáért, valamint azért, hogy a gazdálkodót kötelezettségéről kellő időben tájékoztassák, a községi termelési bizottság felelős.
(3) A termesztési kötelezettség teljesítéséért a gazdálkodó felelős. Ha a termesztésre kötelezett ingatlan részes művelés alatt áll, a beültetésért mind a termelő, mind a részes termelő felelős.
Megművelés
4. § (1) A jelen rendeletben meghatároztt termesztési kötelezettség alapján termesztett dohányt az arra elsősorban alkalmas és megfelelő előkészített talajba kell ültetni. A termesztésre kijelölt területen a talaj előkészítést, beültetett terület megmunkálását, a termés betakarítását és a betakarított termés kezelését a rendes gazda gondosságával kell elvégezni.
Dohánypajták használata
5. § (1) Dohányszárítópajtákat elbontani, vagy átalakítani, esetleg átalakítás nélkül dohányszárításon kívül más célra olyképen használni, hogy az a pajta rendeltetésszerű használatát a dohányszárítás időszakában akadályozná, tilos. Erre a pénzügyminiszter csak a legkivételesebb esetben adhatja meg az engedélyt.
(2) A földbirtokrendezés következtében felosztásra került nagybirtokokon lévő dohányszáritópajtákat az esetben, ha az azokat használni kívánó dohánytermelők szövetkezetbe tömörülnek, a dohányjövedék a szövetkezetnek a 600/1945. ME rendelet (Magyar Közlöny 10. szám) 41. §-ának második bekezdésében lefektetett szabályok mellett, a szabályszerű megváltási áron tulajdonába adja.
(3) Addig is, amíg a (2) bekezdésben említett szövetkezetek megalakulnak, a dohányjövedék a nagybirtokokon maradt dohányszárítópajtákat a birtokból juttatásban részesült, vagy egyébként dohánytermesztésre kötelezett gazdálkodóknak ideiglenes használatra engedi át.
Kedvezmények
6. § (1) Az a gazdálkodó, aki a jelen rendelet értelmében dohánytermesztési kötelezettségének eleget tett, termelési előlegre tarthat igényt. A termelési előleget a dohányjövedék a termelő kívánságának megfelelően pénzben, vagy dohánygyártmányban adja ki. Az előleg mértékét a pénzügyminiszter állapítja meg,
(2) A termelési kötelezettségnek eleget tett gazdálkodók a dohánybeszállítás alkalmával, minden beszállított 100 kg súlyú nyersdohány után 2 kg súlyú vágott és fermentált dohány ingyenes juttatására tarthatnak igényt.
(3) A fenti kedvezményeken felül a pénzügyminiszter - esetenkint elbírálva - dohánypajta építési és javítási kölcsönöket, továbbá műtrágya és zsinegbeszerzési előlegeket engedélyezhet
Felmentés
7. § (1) Minthogy a jelen rendelet egy bizonyos területen leendő dohánytermesztésre a községet kötelezi - a dohánytermesztési kötelezettség alól e tekintetben felmentés nem adható.
(2) A termesztésre kötelezett gazdálkodó a kijelölés ellen a községi termelési bizottsághoz panasszal élhet és kérheti a kijelölés alól való mentesítését A községi termelési bizottság a panasznak helyt adhat azonban köteles a panaszttevő gazdálkodó helyett ugyanakkora területen leendő dohánytermesztésre más gazdálkodót kijelölni.
A kijelölés alól való mentesítés feltételeit a pénzügyminiszter a földmívelésügyi miniszterrel egyetértőleg rendeletileg szabályozza.
Büntető rendelkezések
8. § (1) Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és a pénzbüntetésen kívül hat hónapig terjedhető elzárással büntetendő az, aki a jelen rendelet rendelkezéseit megszegi vagy kijátssza.
(2) A pénzbüntetés legmagasabb összege 200.000 pengő.
(3) A kihágás miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak, mint rendőri büntető bíróságnak a hatáskörébe tartozik.
Záró rendelkezések
9. § A Jelen rendelet kihirdetésének napján lép hatályba s végrehajtásáról a pénzügyminiszter gondoskodik.
Budapest. 1945. évi december hó 18-án.
Tildy Zoltán s. k.,
miniszterelnök