68200/1945. IpM rendelete
a Fémgazdasági Iroda felállításáról
Az ipari nyersanyagok és termékek előállításának, forgalmának és felhasználásának szabályozása tárgyában kiadott 12112/1939. ME rendeletben foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendelem:
1. §
(1) Fémipari nyersanyagok termelésének, feldolgozásának, felhasználásának, elosztásának, továbbá a fémárukat gyártó ipar nyersanyagául szolgáló fém félgyártmányok, valamint a fémárukat gyártó ipar félkész és készáruk forgalmának, elosztásának és felhasználásának irányításával és ellenőrzésével kapcsolatos közigazgatási tennivalókat a 3. §-ban megjelölt feladatkörben a Fémgazdasági Iroda látja el.
(2) Nem tartoznak a Fémgazdasági Iroda hatáskörébe a vas- és acélipari nyersanyagok és termékek, amelyekre a 68100/1945. IpM rendelet rendelkezései irányadók,
2. §
(1) A Fémgazdasági Iroda az iparügyi miniszter irányítása, felügyelete és ellenőrzése alatt áll.
(2) A Fémgazdasági Iroda elnökét a tényleges szolgálatban álló köztisztviselők közül az iparügyi miniszter nevezi ki.
(3) A Fémgazdasági Iroda személyi és dologi szükségleteit az anyaggazdálkodási járulékból eredő bevételekből fedezi.
(4) A Fémgazdasági Iroda igazgatóját és egyéb személyzetét az iparügyi miniszter alkalmazza. Az iroda alkalmazottai az iroda elnöke előtt fogadalmat tesznek arra, hogy a tisztségükkel járó kötelezettségüket híven, pontosan és részrehajlás nélkül teljesitik, az ebben a minőségükben megtudott hivatali, üzleti vagy üzemi titkot jogtalanul mással nem közlik és maguk vagy más javára jogtalanul fel nem használják.
3. §
A Fémgazdasági Iroda:
1. megállapítja és nyilvántartja a hazai fémipar termelőképességét, továbbá a fémipari nyersanyagokból, félkész- és készgyártmányokból, ócskaanyagokból, salakokból, hamukból és más efélékből meglévő készleteket;
2. figyelemmel kiséri a működési körébe utalt fémipari nyersanyagok, félkész- és készgyártmányok, ócskaanyagok, hulladékok, salakok, hamuk és más efélék hazai és külföldi forrásból való beszerzését, ezek termelését, forgalmát, elosztását, felhasználását és áralakulását, valamint javaslatot tesz az e téren szükséges rendelkezések és intézkedések kiadása iránt;
3. javaslatokat tesz a fémek egymással való helyettesítése, valamint a helyettesítő pótanyag kérdésében és egyes e területen felmerülő szabványosítási kérdésekben;
4. ellenőrzi a fémipari nyersanyagok, hulladékok, ócskaanyagok, salakok, hamuk és más efélék igénybevételére, előállítására, forgalmára, felhasználására, termelésének és feldolgozásának módjára vonatkozó rendelkezések megtartását;
5. végzi azokat a teendőket, melyeket az iparügyi miniszter az Iroda hatáskörébe utal.
4. §
(1) A Fémgazdasági Iroda mellé véleményadás és javaslattétel céljából Fémgazdasági Tanácsot kell felállítani.
(2) A Fémgazdsági Tanács elnöke a Fém-gazdasági Iroda elnöke. Tagjai: a Fémgazdasági Iroda igazgatója, a kereskedelmi és közlekedésügyi, a földmivelésügyi, a közellátásügyi, az újjáépítési és a honvédelmi miniszterek, továbbá az építésügyi kormánybiztosság, valamint a Szabad Szakszervezetek Országos Központja, a Vas- és Fémmunkások Szabadszakszervezete, a budapesti Kereskedelmi- és Iparkamara, az Ipartestületek Országos Központja, a Kereskedők Országos Központi Szövetkezete, a Gyáriparosok Országos Szövetsége, az Iparművek Állami Érdekű Részvénytársaság egy-egy kiküldöttje.
(3) A tagok megbízatása tiszteletbeli.
5. §
(1) A Fémgazdasági Iroda feladata teljesítéséhez szükséges mértékben bármely vállalatot, iparost, vagy kereskedőt felhívhat adatok bejelentésére, felvilágosítások adására, iratok bemutatására. A felhívásnak a kitűzött határidőben eleget kell tenni.
(2) A Fémgazdasági Iroda feladata teljesítéséhez szükséges mértékben kiküldöttje utján bármely ügykörébe eső vállalat, iparos, vagy kereskedő üzemét (üzletét) és üzletvitelét megvizsgálhatja.
6. §
(1) Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, a 12112/1939. ME rendelet 2. §-a értelmében kihágást követ el és hat hónapig terjedhető elzárással büntetendő, aki az 5. §-ban foglalt rendelkezések ellenére a Fémgazdasági Iroda felhívásának nem tesz eleget vagy az iroda kiküldöttjének vizsgálatát akadályozza.
(2) A pénzbüntetésre az 1928: X. törvénycikk rendelkezései irányadók. A pénzbüntetés legmagasabb mértéke nyolcvanezer pengő, olyan esetekben pedig, amikor megállapítható annak a nyereségnek a mennyisége, amelyet a kihágás elkövetője a cselekménnyel illetéktelenül elért, a nyolcvanezer pengőnek a megállapitott nyereség kétszeresével felemelt összege.
(3) Azzal szemben, aki a kihágást elkövette, rendőrhatósági őrizetbevéteínek (internálásnak) is helye van.
(4) Azt a készletet, amelyre vonatkozóan az (1) bekezdés alá eső kihágást elkövették, el kell kobozni. Az elkobzott készlet értékesitése és értékének hovaforditása tekintetében a 6110/1941. ME rendelet rendelkezései irányadók.
(5) Az (1) bekezdésben meghatározott kihágás miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak, az államrendőrség működési területén, az államrendőrségnek, mint rendőri büntetőbíróságnak hatáskörébe tartozik. Az 1929: XXX. tc. 59. §-a (1) bekezdésének 3. pontjában foglalt rendelkezés alkalmazása szempontjából szakminiszternek az iparügyi minisztert kell tekinteni.
7. §
Ez a rendelet a kihirdetésének napján lép hatályba.
Budapest, 1945. évi augusztus hó 16-án.
A miniszter helyett:
Salamon Bácz Tamás s. k.,
államtitkár