9700/1945. (X. 21.) ME rendelet
a szolgálati jogviszony egyes kérdéseinek szabályozása tárgyában
A minisztérium az Ideiglenes Nemzetgyűlés által az 1945. évi szeptember hó 13. napján adott felhatalmazás alapján a kővetkezőket rendeli:
A rendelet hatálya
1. § (1) A jelen rendelet hatálya, a következő bekezdésben felsoroltakat kivéve, kiterjed a magánjogi szerződés alapján szolgálati viszonyban álló minden munkavállalóra.
(2) Nem esnek a jelen rendelet hatálya alá:
a) a tanoncok,
b) a mezőgazdasági és erdei termelés, az állattenyésztés, a halászat, a kert- és szőlőművelés, a selyemtermelés és a méhészet körében alkalmazott munkavállalók (1898. II., 1899. XLI., 1899. XLII., 1900. XXVII., 1900. XXVIII., 1900. XXIX. és 1907. XLV. tc.),
c) a közforgalmú vasutaknál alkalmazott munkavállalók (1914. XVII. tc.),
d) a tengeri hajózásban alkalmazott munkavállalók (1934. XIX. tc.),
e) a házfelügyelők és a segéd házfelügyelők.
Próbaidő
2. § (1) Próbaidői csak írásban lehet érvényesen kikötni. A próbaidő leghosszabb tartama fontosabb teendők ellátásával megbízott szellemi munkát végző munkavállaló tekintetében kél hónap, egyéb szellemi munkát végző munkavállaló, valamint fontosabb teendők ellátásával megbízott testi munkát végző munkavállaló tekintetében egy hé>nap, egyéb munkavállalóra nézve nyolc nap.
(2) Ha a felek nem egyenlő próbaidőt kötöttek ki, mindkét félre a rövidebb próbaidő irányadó.
(3) A próbaidő elteltével a szolgálati viszonyt mind a munkáltató, mind a munkavállaló indokolás nélkül megszüntetheti. A szolgálati viszony megszüntetésére irányuló szándékot legkésőbb a próbaidő elteltét megelőző napon kell közölni.
Határozott időtartamra szóló szolgálati viszony
3. § (1) Egy hónapot meghaladó határozott időtartamra szóló szolgálati viszony csak írásbeli megállapodással létesíthető. A megállapodásban a jogviszony időtartamát naptár szerint vagy más határozott módon meg kell jelölni.
(2) Az (1) bekezdésnek meg nem felelő módon létesített szolgálati viszonyt határozatlan időtartamúnak kell tekinteni.
(3) A határozott időtartam eltelte előtt felmondással (4. §) megszüntethető a határozott időtartamra szóló szolgálati viszony, ha a felmondó fél személyi vagy vagyoni viszonyai a szerződés megkötése óta eltelt idő alatt hibáján kívül akként változtak meg, hogy a szolgálati viszony folytatása érdekeinek másként el nem hárítható, súlyos sérelmével járna.
A törvényes felmondási idő
4. § (1) A törvényes felmondási idő, amennyiben külön jogszabály hosszabb tartamot nem állapit meg:
a) magasabb tudományos képzettségei igénylő állást betöltő és ilyen képzettséggel vagy ezt pótló gyakorlati szakismeretekkel rendelkező munkavállaló tekintetében: hat hónap, - ha azonban a munkáltató vállalata a nagyüzemek közé tartozik és a munkavállaló az egész vállalatra vagy annak valamely önálló ágára kiterjedő vezető és irányító munkakörrel van felruházva: egy év; az egy évi felmondási idö írásbéli szerződéssel hát hónapra leszállitható;
b) a fontosabb teendők elvégzésével megbízott szellemi munkát végző munkavállaló (tisztviselő) és a fontosabb teendők elvégzésével megbízott kereskedősegéd tekintetében, ha szolgálata a két évet el nem éri: három hónap - két évi vagy két évet meghaladó szolgálati idő esetében: hat hónap;
c) a b) pont rendelkezése alá nem eső szellemi munkát végző munkavállaló (tisztviselő) kereskedősegéd, valamint a fontosabb teendők ellátásával megbízott testi munkát végző munkavállaló tekintetében, ha szolgálata a két évet el nem éri: hat hét - ezen felül, de tíz évet el nem érő szolgálat esetében: három hónap tiz évi vagy tiz évet meghaladó szolgálat után: hat hónap;
d) a fenti a)-c) pontok alá nem tartozó ipari munkás és a rendelet hatálya alá eső egyéb munkavállaló tekintetében, ha szolgálata a két ével el nem éri: tizenöt nap, - ezen felül, de tiz évet el nem érő szolgálat esetében: hat hét, tiz évi vagy tiz évet meghaladó szolgálat után: három hónap.
(2) Az ipari (kereskedelmi) üzletben, üzemben vagy vállalatban alkalmazott üzletvezető, a rendszerint legalább tiz munkavállaló vagy legalább hat szakmunkás munkáját irányító művezető, malomvezető (főmolnár), épitési művezető (főpallér), a rendszerint legalább öt munkavállaló munkáját irányító gépész (vezetőgépész, főgépész) az (1) bekezdés c) pontjának, - ha pedig a munkáltató üzemének nagyobb terjedelménél vagy a munkavállaló munkakörének jelentőségét különösen kiemelő egyéb körülménynél fogva az ilyen munkavállalót fontosabb teendőkkel megbízottnak kell tekinteni, az (1) bekezdés b) pontjának rendelkezése alá esik.
(3) Az (1) bekezdés b)-d) pontjában említett szolgálati idő tekintetében számításba kell venni azt a teljes időt. amit a munkavállaló a felmondás közléséig megszakítás nélkül a munkáltató szolgálatában töltött. A szolgálati időhöz hozzá kell számítani az ugyanannál a munkáltatónál eltöltött tanidőt, gyakornoki és próbaidőt is. A szolgálat egy évnél rövidebb ideig tartó megszakítása esetében a megszakítás előtt és után eltöltött szolgálati időt egybe kell számítani. Üzletutódlás esetében mind az üzletelőd, mind pedig az üzletutód szolgálatában eltöltött időt együttesen kell számítani.
(4) Az (1) bekezdésben meghatározott törvényes felmondási idő szempontjából az a munkakör irányadó, amelyet a munkavállaló a felmondás időpontjában ellátni köteles. A testi munkát végző munkavállalók közül fontosabb teendők ellátásával megbízottnak felső bekezdés c) pontja) azt kell tekinteni ki rendszerint legalább hat szakmunkásból álló csoport munkájáért felelős. Kollektív szerződés a fontosabb teendők ellátásával megbízott munkavállalók körét ettől eltérően is meghatározhatja.
(5) A szolgálati viszony felmondása csak az illetmény- (bér-) fizetési időszak utolsó napjára, hat heti vagy hat hetet meghaladó felmondási idő esetében pedig csak a hónap utolsó napjára szólhat. Ha az illetmény- (bér-) fizetési időszak utolsó napja nem esik egybe a hónap utolsó napjával, a felmondás a hónap utolsó napját követő illetmény- (bér-) fizetési napra is szólhat. A szellemi munkát végző munkavállaló és a kereskedősegéd szolgálati viszonyát csak előzetes írásbeli felmondással lehet megszüntetni.
Felmondási járandóság
5. § (1) A felmondási járandóság kiszámításánál a felmondási idő alatt járó illetmény (bér) Összegén felül számításba kell venni a munkáltatótól a szolgálati viszony okából bármilyen címen járó rendszeres egyéb juttatások arányos részét is.
(2) Ha a munkavállaló a felmondási idő alatt neki fel nem róható okból szolgálatot nem teljesít, a felmondási járandóság kiszámításánál a havifizetésü munkavállalónál a felmondás közlését megelőző egy év alatt, a heti vagy napi fizetésű munkavállalónál a felmondás közlését megelőző négy hét alatt járó illetmény átlagát kell alapul venni. Ha a számításba vett időszak alatt a munkavállaló illetményének (bérének) mértékét jogszabály, kollektív vagy egyéb szerződés megváltoztatta, az átlagot ugy kell kiszámítani, mintha a változás a számításba vett időszak egész tartama alatt hatályos lett volna. Az illetménynek (bérnek) a felmondási idő alatt bekövetkezett megváltozását csak a később esedékessé váló, még ki nem fizetett járandóságok tekintetében kell számításba venni.
A felmondás korlátozása
6. § (1) A munkáltató a munkavállaló nő házasságkötésétől számított hat hónap alatt, továbbá terhessége alatt a hatodik hónaptól kezdve, végül a szülést követő hat hónap alatt a szolgálati viszonyt a törvényes felmondási idő megtartásával is csak indokoltan mondhatja fel. Indokolt felmondásnak is csak abban az esetben van helye, ha a szolgálati viszony fenntartása a munkáltatóra nézve méltánytalan, így különösen
a) ha a munkavállalót a családi állapotában bekövetkezett változás, illetőleg a terhesség szolgálata teljesítésében tartósan és lényegesen korlátozza;
b) ha a házasságra lépett munkavállaló a munkáltató háztartásában lakik;
c) ha a munkavállaló újszülött gyermekét szolgálati lakásában tartja s ez a szolgálati lakás terjedelménél, elhelyezésénél vagy egyéb körülménynél fogva a munkáltatónak vagy a munkavállalóval együtt lakó más munkavállalónak anyagi vagy egyéb méltányos érdekét számbavehető módon hátrányosan érinti;
d) ha a munkáltató létszámcsökkentéssel vagy üzemének, vállalatának stb. megszüntetésével kapcsolatban mond fel, vagy pedig egyetlen munkavállalóját bocsátja el pótlás szándéka nélkül.
(2) Az elöző bekezdésben foglalt rendelkezések nem érintik a szolgálati viszony rögtöni hatályú felbontására vonatkozó, valamint az 1928. V. tc. 8. §-ában foglalt rendelkezések hatályát.
Végkielégítés
7. § (1) A 4. § (1) bekezdés d) pontjának rendelkezése alá eső azt a munkavállalót, aki ugyanazon munkáltató szolgálatában megszakítás nélkül (4. § (3) bek.) legalább tiz esztendőt, valamint azt az egyéb munkavállalót, aki ugyanazon munkáltató szolgálatában megszakítás nélkül legalább öt esztendőt töltött el, a szolgálati viszony megszűnése esetében végkielégítés illeti meg. Nem illeti meg a végkielégítés azt a munkavállalót, aki a szolgálati szerződést a munkáltatónak fel nem róható okból maga szünteti meg, vagy akit a munkáltató olyan ok miatt bocsát el szolgálatából, amelyért a munkavállaló felelős, és amely miatt az érvényben lévő jogszabályok értelmében a munkáltató a szolgálati viszonyt felmondás nélkül rögtöni hatállyal felbonthatja.
(2) A végkielégítés összege minden betöltött három évi szolgálat után a munkavállalót a szolgálati viszony megszűnésekor megillető illetménynek (bérnek) egy hónapra eső része, tizenöt évet meghaladó szolgálat esetében pedig a teljes szolgálati időnek minden betöltött három éve után az illetménynek (bérnek) két hónapra eső része. A végkielégítés összegének megállapításánál minden megkezdett három évi időszaknak szolgálatában eltöltött töredékét is arányosan számításba kell venni. A szolgálati időt a 4. § (3) bekezdése értelmében kell számítani, és ahhoz az esetleges felmondási időt is hozzá kell adni.
(3) Ha a munkáltató vagy az általa fenntartott nyugdíjpénztár vagy nyugdíjalap a munkavállaló, illetőleg özvegye számára a szolgálati viszony megszűnésének esetére nyugdíjat vagy egyéb rendszeres járandóságot biztosit, a végkielégítést csak a jogosultnak legkésőbben a nyugdíj folyósításáig előterjesztett kívánságára kell kifizetni. Ebben az esetben a munkáltatónak joga van a kifizetett végkielégítést a nyugdíjba (egyéb járandóságba) beszámítani. Ha azonban a munkavállaló a nyugdíj fizetéséhez a maga részéről korábban nyújtott szolgáltatással hozzájárult, a munkáltató, a végkielégítést csak fele összegében számithatja be a nyugdíjba (egyéb járandóságba), a végkielégítés összegének másik felét pedig köteles a jogosultnak kifizetni.
A munkavállaló halála
8. § (1) A munkavállaló halála cselében a munkáltató a munkavállaló végkielégítését (7. §) köteles a jogszabály alapján tartásra jogosult hozzátartozóknak kiszolgáltatni. A végkielégítés elsősorban a meghalt munkavállaló házas társát, ennek hiányában gyermekeit illeti. Ha házastárs és gyermekek is maradtak az összeg felét a házastárs, felét a gyermekek kapják. Házastárs és gyermek hiányában a végkielégítésre a munkavállaló tartásra jogosult többi le-származói és tartásra jogosult felmenői egymásközt fejenként egyenlő arányban tarthatnak igényt.
(2) A munkavállaló halála esetében annak megszolgált, de ki nem fizetett, három hónapnál nem hosszabb időre járó illetményét (bérét) a munkáltató az örökösi minőség igazolása nélkül is köteles kiszolgáltatni a tartásra jogosult házastársnak, ennek hiányában pedig a tartásra jogosult gyermekeknek.
A munkáltató csődje
9. § A munkavállalót megillető törvényes felmondási járandóság és végkielégítés csőd esetében a tömeg tartozásaival (1881. XVII. tc. 48. §), csődönkívüli kényszeregyesség esetében pedig az 1410/1926. ME rendelet (Rendeletek Tára 1926. évf. 4. lap) 55. §-ában megjelölt költségekkel esik egy tekintet alá.
Szolgálati lakás kiürítése
10. § (1) Ha a munkavállaló a szolgálati viszony tartama alatt szolgálati lakásban részesült, a szolgálati viszony megszűnése esetében számára - halála esetében pedig a vele közös háztartáson élt családtagok számára - a szolgálati lakás kiürítésére megfelelő méltányos határidőt kell engedni.
(2) Olyan munkavállaló tekintetében, aki a szolgálati lakásban nem családjával együtt és saját bútorzat nélkül lakik, az előbbi bekezdés alkalmazást nem nyer.
Ellentétes megállapodások tilalma
11. § A szolgálati szerződések (munkarendrek, megállapodásnak) a jelen rendeletben foglalt szabályoktól a munkavállaló hátrányára eltérő kikötései érvénytelenek.
Hatálybaléptető rendelkezések
12. § (1) A jelen rendelet kihirdetésének napján lép hatályba.
(2) A jelen rendelet hatálybalépésével
az 1910/1920. ME rendelet (Rendeletek Tára 1920. évf., 86. lap),
a 3760/1940. ME rendelet (Rendeletek Tára 1940. évf., 961. lap),
az 1884. XVII. tc. 92. és 97. §-a,
az 1876. XIII. tc. 68. §-a,
az 1937. IV. tc. 70. § első bekezdésének a felmondási időre vonatkozó rendelkezése,
a 4600/1933. ME rendelet (Rendeletek Tára 1933. évf., 1174. lap) 35. §-a és
az 1854. évi általános bányatörvény 201. §-a hatályát veszti.
(3) A szolgálati jogviszonynak a jelen rendelet hatálybalépése után bekövetkező megszűnése esetében a jelen rendelet 3. § (3) bekezdésében, valamint 4-11. §-ában foglalt szabályokat akkor is alkalmazni kell, ha a szolgálati viszony a rendelet hatálybalépése előtt keletkezett, de a felmondás közlése, illetőleg a munkavállaló elhalálozása a rendelet hatálybalépése után történt.
(4) A jelen rendelet végrehajtásáról az érdekelt miniszterekkel egyetértésben az iparügyi miniszter gondoskodik.
Budapest, 1945. évi október hó 15-én.
Miklós Béla s. k.,
miniszterelnök