2340/1946. ME rendelet

a közellátás 1946/47. évi szükségleteinek biztosítása tárgyában

A minisztérium az 1946. VI. tc. 1. §-ában foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendeli:

1. § (1) A közellátásügyi miniszter a földmivelésügyi miniszterrel egyetértve a gazdálkodókat a közellátás számára szükséges termények termelésére, valamint gazdasági művelés alatt álló területük arányában különféle mezőgazdasági termények, termékek és élőállatok beszolgáltatására kötelezheti. Keresményük arányában mezőgazdasági termények, termékek és élőállatok beszolgáltatására kötelezheti továbbá mindazokat, akik természetben szolgáltatott mezőgazdasági termény vagy termék ellenében végeznek munkát a gazdálkodó részére. Kedvező gyümölcstermés esetében a közellátásügyi miniszter a földmivelésügyi miniszterrel egyetértve a gyümölcsösökre is beszolgáltatási kötelességet állapithat meg.

(2) A beszolgáltatás mértékét, kivetésének és ellenőrzésének módját, továbbá teljesítésének határidejét és módját a közellátásügyi miniszter szabályozza.

(3) A termelési és beszolgáltatási kötelesség megállapítása és teljesítésének ellenőrzése céljára a közellátásügyi miniszter megfelelő szervezetet létesíthet és erre a célra az illetékes miniszterrel egyetértve a közigazgatás egyéb szerveinek - különösen a tanszemélyzetnek - a közreműködését is igénybe veheti. Ezért a közreműködésért a közellátásügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértésben dijazást állapithat meg.

2. § (1) A beszolgáltatott termények, termékek és élőállatok értékét készpénzben, illetőleg - a rendelkezésre álló készleteknek megfelelően -részben iparcikkekben kell kiegyenlíteni. Az iparcikkekben történő kiegyelitésnél az arányt az 1938. évi mezőgazdasági és ipari árak közötti arány figyelembevételével kell megállapítani.

(2) Azt a gazdálkodót, aki a jelen rendeletben foglalt felhatalmazás alapján megállapított mértéken felül szolgáltat be mezőgazdasági terményeket, termékeket és élőállatokat, a többletbeszolgáltatásért a hatósági áron felül jutalomban kell részesíteni. A jutalmat pénzben vagy iparcikkekben kell kifizetni.

(3) Az iparcikkek juttatásának mértékét és módját, valamint a beszolgáltatási jutalom mértékét és kifizetésének módját a közellátásügyi miniszter állapítja meg, mégpedig a pénzjutalom tekintetében a pénzügyminiszterrel, az iparcikkekben kiszolgáltatandó jutalom tekintetében a földmivelésügyi miniszterrel egyetértésben.

3. § (1) Azt a gazdálkodót, aki a jelen rendeletben foglalt felhatalmazás alapján meghatározott termelési és beszolgáltatási kötelességét szándékosan vagy vétkes gondatlanságból nem teljesiti, a büntető eljárástól függetlenül az elmaradt beszolgáltatás arányában

a) pénzbirsággal,

b) terménykészletének, állatállományának elkobzásával,

c) ha pedig cselekménye a közellátást súlyosan veszélyeztette, földbirtokának elkobzásával kell megbüntetni.

(2) A pénzbírság mértékének és kiszabásának módját a közellátásügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértésben állapítja meg.

(3) A termény- és állatelkobzás mértéke és módja tekintetében a közellátásügyi miniszter rendelkezik.

(4) A jelen rendelet értelmében elkobzott birtokokat a nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földmives nép földhözjuttatásáról szóló és az 1945. VI. törvénycikkel törvényerőre emelt 600/1945. ME rendeletben meghatározott célokra kell fordítani. Az erre vonatkozó rendelkezéseket a földmivelésügyi miniszter - a birtokelkobzás végrehajtása tekintetében a közellátásügyi miniszterrel egyetértésben - adja ki.

4. § (1) Az 1946. évi június hó 30. napja után esedékes földadótartozásokat termény helyett pengőben kell fizetni. Az emlitett időpont után esedékes, a jelen rendelet hatálybalépéséig terményben már befizetett többlet természetbeni visszatérítését az adózó nem követelheti; az ilyen terménybeszolgáltatásokat azonban a jelen rendelet alapján megállapított 1946/47. évi terménybeszolgáltatási kötelesség teljesítésébe be kell számítani.

(2) Az előbbi bekezdésben foglalt rendelkezések végrehajtásáról a pénzügyminiszter gondoskodik.

5. § (1) Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés - különösen az 1940. XVIII. tc. 5. §-a, vagy a közellátás érdekét veszélyeztető cselekmények büntetéséről szóló 1941. X. törvénycikk rendelkezései - alá esik, kihágást követ el és hat hónapig terjedhető elzárással büntetendő az, aki a jelen rendelet alapján kiadott miniszteri rendelet rendelkezéseit megszegi vagy kijátssza.

(2) A pénzbüntetésre az 1928. X. törvénycikk rendelkezései irányadók, azzal az eltéréssel, hogy a pénzbüntetés legmagasabb összege 16,000.000 adópengő, olyan esetekben pedig, amikor megállapitható annak a nyereségnek a mennyisége, amelyet a kihágás elkövetője a cselekménnyel illetéktelenül elért, ennek az illetéktelenül elért nyereség adópengőre átszámított kétszeresével felemelt összege.

(3) Azt a terményt, terméket, vagy élőállatot, amelyre nézve a kihágást elkövették, el kell kobozni. Az elkobzott termény, tennék, vagy élőállat értékesítéséből befolyó összeg teljes egészében az államkincstárt illeti.

(4) Azt, aki a kihágás felderítése körül különös érdemet szerzett, a közellátásügyi miniszter - kérelemre - a lefolytatott kihágási eljárás során elkobzott termény, termék vagy élőállat értékének egyötödrészéig terjedhető jutalomban részesítheti.

(5) A kihágás miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak mint rendőri büntetőbíróságnak a hatáskörébe tartozik. Szakminiszternek az 1929. XXX. tc. 59. §-a (1) bekezdésének 3. pontjában foglalt rendelkezés alkalmazása szempontjából a közellátásügyi miniszter által kiadott rendeletekbe ütköző kihágásoknál a közellátásügyi minisztert, a földmivelésügyi illetőleg a pénzügyminiszter által kiadott rendeletekbe ütköző kihágásoknál pedig a földmivelésügyi, illetőleg a pénzügyminisztert kell tekinteni

6. § Ez a rendelet kihirdetésének napján lép hatályba.

Budapest, 1946. évi március hó 1-én.

Nagy Ferenc s. k.,

miniszterelnök