3130/1946. ME rendelet

egres lakásügyi eljárási szabályok módositása és kiegészítése tárgyában

A minisztérium az 1946. VI. tc. 1. §-ában foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendeli:

1. § (1) A lakásügyi igazgatás körébe tartozó ügyek elbírálása elsőfokon nagy- és kisközségekben a községi előljáróság, városokban a polgármester, másodfokon nagy- és kisközségekben, továbbá megyei városokban az alispán, törvényhatósági jogú városokban a népjóléti miniszter hatáskörébe tartozik.

(2) A jogorvoslat tekintetében az 1929. XXX. tc. 46-56. §-ainak rendelkezései a jelen rendelet 5. §-ában foglalt eltérésekkel az irányadók.

(3) Az előző bekezdések rendelkezései Budapest székesfővárosra nem vonatkoznak.

2. § (1) A lakásügyi igazgatás körébe tartozó ügyek elbírálása Budapest székesfővárosban elsőfokon a kerületi előljáró, másodfokon a székesfővárosi lakásügyi döntőbizottság (a továbbiakban: döntőbizottság) hatáskörébe tartozik.

(2) A döntőbízottság elnökből és két tagból áll; elnökét a népjóléti miniszter, tagjait pedig a székesfőváros rendszeresített állásra kínevezett tisztviselői közül a polgármester jelöli ki.

(3) A döntőbizottság határozatát egyhangúlag vagy szótöbbséggel hozza.

(4) A jogorvoslatokra az 1929. XXX. tc. 46-56. §-ai az alábbi bekezdésekben és a jelen rendelet 5. §-ában foglalt eltérésekkel az irányadók.

(5) A döntőbizottság határozata ellen további jogorvoslatnak helye nincs.

(6) Ha a döntőbizottság elnökének álláspontja a véghatározat meghozatalánál eltér a döntőbizottsági tagok álláspontjától, az elnök az ügy hivatalból való felülvizsgálása céljából az iratoknak a népjóléti miniszterhez való felterjesztését kívánhatja, feltéve, hogy ezt a kívánságot a döntőbizottságnak a véghatározat meghozatala után nyomban bejelenti. Ilyen esetben a népjóléti miniszter döntése előtt a véghatározatot az érdekelt felekkel közölni és végrehajtani lehet.

3. § (1) A döntőbizottság működésével kapcsolatos személyi és dologi kiadásokat - az elnök működésével felmerülő személyi kiadások kivételével - a székesfőváros viseli.

(2) A döntőbizottság eljárásának, részletes szabályait a népjóléti miniszter állapítja meg.

4. § (1) Az igénybevett lakás i kijelölt bérlője köteles a véghatározat jogerőre emelkedésétől számított tizenöt nap alatt az igénybevett lakásba beköltözni, vagy - amennyiben a lakást más személy tartja elfoglalva és ez a lakást részére átadni nem hajlandó - a lakás átadásának kikényszerítése céljából végrehajtást kérni.

(2) Ha a kijelölt bérlő az (1) bekezdésben meghatározott kötelezettségének nem tesz eleget, az elsőfokon eljárt hatóság- a véghatározatnak a bérlő kijelölésére vonatkozó rendelkezését hatályon kivül helyezi, kivéve, ha a hatóság a beköltözést gátló és méltánylást érdemlő körülményekre tekintettel annak elhalasztására engedélyt ad.

5. § (1) Az elsőfokon eljárt hatóság véghatározata ellen használt fellebbezésnek nincs halasztó hatálya, ha az csupán a véghatározatnak a bérösszeget vagy a bérleti szerződés egyéb feltételeit megállapító része ellen irányul.

(2) Az 1929. XXX. tc. 56. §-ának (3) bekezdése alapján nem lehet felfüggeszteni annak a másodfokú véghatározatnak a végrehajtását, amely a lakás megosztását rendelte el.

6. § (1) Lakásügyekben a végrehajtást a végrehajtható véghatározatnak az igénybevett lakás bérlője, illetőleg használója részére történt kézbesítését követő nyolcadik és tizenötödik nap közti időben kell foganatosítani.

(2) Ha az igénybevételt rendelő véghatározat a lakás bérlőjét, illetőleg használóját az igénybevétellel egyidejűleg más lakás bérlőjéül jelölte ki vagy részére a hatóság szükséglakást utalt ki, a végrehajtást csak akkor lehet foganatosítani, ha a végrehajtás foganatosítása előtt gondoskodás történt arról, hogy a lakás bérlője, illetőleg használója uj lakásába akadálytalanul beköltözhessék.

7. § (1) A lakásügyi igazgatás körébe tartozó ügyben hozott véghatározat végrehajtásáról az elsőfokon eljárt hatóság gondoskodik.

(2) Az elsőfokon eljárt hatóság a végrehajtás akadálytalan foganatosítása céljából a szükséghez képest rendőri segélyt vehet igénybe. A segélyt az elsőfokon eljárt hatóság megkeresésére az államrendőrségnek a lakás fekvése szerint illetékes kapitánysága szolgáltatja.

(3) A végrehajtás foganatavitásának költségei azt a személyt terhelik, akinek magatartása a költségeket okozta. A költségeket adópengőben kell megállapítani és adópengőértékben kell fizetni. A rendőri segély szolgáltatásával felmerülő költségeket a végrehajtást kérő fél előlegezni köteles.:

8. § A jelen rendelet hatálybalépésével a 100/1943. ME rendelet (Rendeletek Tára 7. lap) 7. §-a, a 34/1945. ME rendelet (Magyar Közlöny 4. szám) 1. és 5. §-a, 13. §-ának 4. és 5. pontja, a 404/1945. ME sz. rendelet (Magyar Közlöny 8. szám) 5. §-a és általában mindazok a jogszabályok, valamint a helyi hatóságok által kibocsátott mindazok a rendelkezések, amelyek a jelen rendelet rendelkezéseivel ellenkeznek vagy azokkal megegyeznek, hatályukat vesztik.

9. § (1) A jelen rendelet hatálybalépésének napját a népjóléti miniszter rendelettel állapítja meg; végrehajtásáról ő gondoskodik.

(2) A jelen rendelet rendelkezéseit a hatálybalépésekor már folyamatban lévő lakásügyekben is alkalmazni kell.

Budapest, 1946. évi március hó 14-én.

Nagy Ferenc s. k.,

miniszterelnök