460/1946. (I. 16.) ME rendelet

az ipari és a kereskedelmi munkavállalók elbocsátásának korlátozása tárgyában

A minisztérium az államhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről szóló 1943. XI. tc. 15. §-ában foglalt felhatalmazás alapján az alábbiakat rendeli:

1. § (1) Ha a munkáltató, aki ipari vállalatában (üzemében, üzletében, ideértve a bánya- és kohóvállalatokat, valamint a közhasználatú villamosműveket is) rendszerint legalább ötven munkavállalót vagy kereskedelmi vállalatában (üzletében) rendszerint legalább húsz munkavállalót foglalkoztat (a továbbiakban: munkáltató), úgy látja, hogy az előző hónapban foglalkoztatottak átlagos létszámának tíz százalékát elérő vagy meghaladó számú munkavállalójának elbocsátása valamely nyomós ok folytán elkerülhetetlenné válik, köteles azoknak munkaközvetítés útján való elhelyezése iránt az illetékes szakszervezeti munkaközvetítőhöz fordulni. Amennyiben a szakszervezeti munkaközvetítő a munkavállalók elhelyezéséről három nap alatt gondoskodni nem tud, a munkáltató az illetékes minisztertől kérheti azok elbocsátásának engedélyezését; a munkavállalókat ez esetben az illetékes miniszter engedélye nélkül elbocsátani - sem együttesen, sem különböző időpontokban - nem szabad.

(2) Tekintet nélkül az (1) bekezdésben említett százalékra, az abban foglalt rendelkezés alá esik ipari vállalatokban legalább ötven, kereskedelmi vállalatokban pedig legalább húsz munkavállaló elbocsátása, valamint - akár ipari, akár kereskedelmi vállalatokban - a tisztviselői munkakörben foglalkoztatottak létszámának tíz százalékát elérő vagy meghaladó számú tisztviselő, továbbá a nem tisztviselői munkakörben foglalkoztatottak létszámának tíz százalékát elérő vagy meghaladó számú munkavállaló elbocsátása is.

2. § (1) Ha a jelen rendelet a tisztviselői és nem tisztviselői munkakör szempontjából megkülönböztetést nem tesz, rendelkezései mind a tisztviselői, mind a nem tisztviselői munkakörben foglalkoztatott munkavállalókra egyaránt kiterjednek. A tanoncokat egyik munkakörben foglalkoztatott munkavállalók szempontjából sem kell figyelembe venni.

(2) A meghatározott időre vagy meghatározott munka elvégzésére szerződtetett munkavállaló szolgálati viszonyának a meghatározott idő eltelte, vagy a meghatározott munka elvégzése folytán bekövetkező megszűnése, valamint a szolgálati viszonynak a munkavállaló terhére felróható azonnali hatályú elbocsátásra jogosíttó ok alapján történt megszüntetése az 1. § alkalmazása szempontjából elbocsátásnak nem tekinthető.

3. § (1) Az 1. § (1) bekezdésében említett engedély iránti kérelemhez csatolni kell az üzemi bizottság véleményét. A véleménynek a következő adatokat kell tartalmaznia:

a) a munkavállalók előző havi átlagos létszámát;

b) az előző hónap első napjától a bejelentés napjáig eltávozott munkavállalók számát;

c) az elbocsátásra javasolt munkavállalók számát (szakképzettség szerint is részletezve);

d) annak az oknak részletes ismertetését, amely a fokozott létszámcsökkentést szükségessé teszi;

e) az 5. § (3) bekezdésében emlitett esetleges kívánságot.

(2) Az (1) bekezdés a), b) és c) pontjaiban emlitett adatokat a tisztviselői és a nem tisztviselői munkakörben foglalkoztatott munkavállalók tekintetében külön-külön kell a kérelemben feltüntetni.

4. § (1) Az illetékes miniszter a kérelemben foglaltakon felül további adatok közlését, felvilágosítás adását, iratok bemutatását kívánhatja és a vállalat üzletmenetét is megvizsgálhatja. A miniszter legkésőbb a kérelem beérkeztétől számított harminc napon belül dönt az engedély megadása vagy megtagadása felől. 11a a miniszter az előbb említett határidőben másként nem dönt, az engedélyt megadottnak kell tekinteni.

(2) A miniszter az elbocsátásra egészben vagy részben engedélyt adó határozatával kapcsolatban

a) tárgyi adatok alapján - esetleg a munkáltató javaslatától eltérően is - meghatározhatja, hogy kiket szabad elbocsátani,

b) ha a munkáltató jogi személy (ideértve a kereskedelmi társaságokat stb. is), az igazgatóság, felügyelőbizottság vagy más társasági szerv részére tantiem vagy más hasonló címen juttatott javadalmazás megállapítását és kifizetését meghatározott időre eltilthatja,

c) az elbocsátásra nem kerülő munkavállalók rendszeres illetményeit legfeljebb a kollektív szerződésben megállapított rendszeres illetmény, ilyennek hiányában a hasonló munkakörben foglalkoztatottakra érvényes kollektív szerződésben megállapított rendszeres illetmény határáig leszámíthatja, tantieme, jutalék, jutalom vagy más hasonló címen élvezett mellékjavadalmazás kifizetését meghatározott időre eltilthatja.

5. § (1) A munkáltató abban a tekintetben, hogy az engedélyezett keretben személy szerint kiket bocsásson el, köteles előzetesen az üzemi bizottságot meghallgatni. Az üzemi bizottság a javaslatának megtétele előtt negyvennyolc órával a hirdetőtábláján közzéteszi az elbocsátásra kijelöltek névsorát. Az elbocsátásra kijelöltek a döntés időpontja előtt az üzemi bizottsággal közölhetik az észrevételeiket.

(2) Az elbocsátásra kijelölésnél - ha a miniszter a 4. § (2) bekezdésének a) pontja alapján másként nem rendelkezelt - figyelemmel kell lenni arra, hogy a méltányosság figyelembevétele mellett mind a tisztviselői, mind a nem tisztviselői munkakörben foglalkoztatottak lehetőleg egyenlő arányban kerüljenek elbocsátásra, továbbá, hogy a szociális szempontok mindenben érvényesüljenek. Egyenlő feltételek mellett elbocsátásra előbb kell jelölni

a) azt a munkavállalót, akinek megélhetése egyébként is biztosítva van, azzal szemben, aki csupán ebből az alkalmaztatásból él;

b) az utóbb felvett munkavállalót a hosszabb idő óta szolgálatot teljesítővel szemben;

c) azokat, akik rövidebb idő óta ipari, illetőleg kereskedelmi munkavállalók, az iparban, illetőleg a kereskedelemben hosszabb idő óta foglalkoztatottakkal szemben;

d) a nőtleneket a családosokkal, illetőleg a nősökkel szemben;

e) azokat a nőtleneket és hajadonokat, akiknek családfenntartási kötelezettségük nincsen, a családfenntartó nőtlenekkel, illetőleg hajadonokkal szemben;

f) a fiatalabbakat az idősebbekkel szemben.

(3) A (2) bekezdésben említett elveket ellentét esetében úgy kell alkalmazni, hogy a méltányosság követelményei minél jobban érvényesüljenek, ha azonban a munkáltató ezektől az elvektől eltérni kíván, azt a 3. § szerinti kérelmében bejelenteni és indokolni köteles.

(4) A munkáltató köteles az elbocsátottak névjegyzékét az illetékes szakszervezeti munkaközvetítőnek megküldeni.

6. § Az 1. §-ban megbatározott tilalom ellenére, a jelen rendelet hatálybalépése után az illetékes miniszter engedélye nélkül elbocsátott munkavállaló szolgálati viszonya nem szűnik meg és a munkavállalót rendes illetményei még abban az esetben is megilletik, ha a munkáltató részére szolgálatot nem teljesít.

7. § Abban az esetben, ha a munkáltató az illetékes miniszter engedélyével munkavállalókat bocsátott el és később új munkavállalót kíván felvenni, az újonnan felveendő munkavállalókat lehetőleg az engedély alapján elbocsátott munkavállalók sorából kell kiválasztani.

8. § (1) Azoknak a munkavállalóknak szolgálati viszonyát, akik a magánalkalmazotti jogviszony egyes kérdéseinek rendezése tárgyában kibocsátott 4800/1940. ME számú rendelet (Magyar Közlöny 76. szám) értelmében a korábbi munkáltatóinkhoz való visszavételüket igényelhetik, továbbá ugyanannál a munkáltatónál az ilyen munkavállalókkal azonos munkakörben foglalkoztatott munkavállalóknak szolgálati viszonyát a jelen rendelet hatálybalépésétől számított három hónap alatt, későbbi visszavétel esetében a visszavételtől számított három hónap alatt a munkáltató rendes felmondással nem szüntetheti meg.

(2) A 4800/1945. ME számú rendelet 9. §-a alá eső munkavállalókra az (1) bekezdésében foglalt rendelkezés nem terjed ki.

9. § (1) Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és hat hónapig terjedhető elzárással büntetendő az, aki a jelen rendeletben megállapított rendelkezések valamelyikét megszegi vagy kijátssza.

(2) A pénzbüntetésre az 1928. X. törvénycikk, illetőleg a 11220/1945. ME rendelet (Magvar Közlöny 186. szám) rendelkezési irányadók. A pénzbüntetés legmagasabb mértéke - az említett rendelet rendelkezéseire is figyelemmel - egymillióhatszázezer pengő.

(3) A kihágás minit az eljárás a közigazgatási hatóságnak, mint rendőri büntetőbíróságnak hatáskörébe tartozik. Az 1929. XXX. tc. 59. §-a (1) bekezdésének 3. pontjában foglalt rendelkezés alkalmazása szempontjából szakminiszternek a vállalat tárgya szerint illetékes minisztert kell tekinteni.

10. § A jelen rendelet kihirdetése napján lép hatályba és ezzel a 4210/19444. ME rendelet (Budapesti Közlöny 1944. évf. 271. szám) valamint a 4800/1945. ME rendelet 12. §-a hatályát veszti.

Budapest, 1946. évi január hó 5-én.

Tildy Zoltán s. k.,

miniszterelnök