4700/1946. ME rendelet

az életveszélyre utaló körülmények között eltünt egyes személyek holtnaknyilyánitása tárgyában

A minisztérium az 1946. VI. tc. 1. §-ában foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendeli:

1. § (1) A jelen rendelet rendelkezései szerint holtnak lehet nyilvánítani az életveszélyre utaló körülmények között eltűnt azokat a polgári személyeket, akiknek eltűnése az 1941. évi. június hó 26. napja után, de még az eltűnés helyének felszabadulása előtt következett be.

(2) A jelen rendelet rendelkezései szerint holtnak lehet nyilvánítani az életveszélyre utaló körülmények között eltűnt azokat a személyeket is, akik az 1942. XIV. törvénycikknek, a 200/1945. ME rendelettel hatályon kivül helyezett 5. §-a értelmében a honvédség kötelékében kisegítő szolgálatot teljesítettek, feltéve hogy eltűnésük az 1944. évi március hó 19. napja után, de még az eltűnés helyének felszabadulása előtt következett be.

2. § (1) Az 1. § alapján előterjesztett kérelemben az eltűnt személyi adatait - nevét, életkorát, legutóbbi lakóhelyét és foglalkozását, szüleinek és házastársának nevét - valamint, eltűnésének idejét és körülményeit tüzetesen elő kell adni.

(2) A kérelem folytán a bíróság az eltűnt részére - amennyiben azt szükségesnek találja - ügygondnokot rendel s a holtnaknyilvánitás előfeltételeinek bizonyítására határnapot tűz ki, amelyre a kérelmezőt, valamint az esetleg kirendelt ügygondnokot is megidézi s az eljárás folytatása, illetőleg megszüntetése felől a felvett bizonyítás eredményéhes képest határoz.

(3) A holtnaknyilvánitás előfeltételeire vonatkozó további bizonyítás felvételéi mellőzni kell, ha a kérelmező a honvédelmi miniszter vagy a Népgondozó Hivatal bizonyítványával igazolta, hogy az eltűnt az 1. §-ban meghatározott időben életveszélyre utaló körülmények között mint polgári, illetőleg mint kisegitő szolgálalot teljesítő személy tünt el.

3. § Egyebekben a kérelmezési jogosultságra, valamint a további eljárásra - ideértve a hirdetmény kibocsátását is - a háborúban eltűntek holtnaknyilvánilásáról szóló 28000/1919. IM rendelet (Rendeletek Tára 1132. lap). ugyszintén az azt kiegészítő és módosító jogszabályokat kell megfelelően alkalmazni, azzal az eltéréssel, hogy a Vöröskereszt Egyletet, illetőleg a holtnaknyilvánítási eljárás szempontjából annak helyébe lépett hatóságokat megillető jogkört, jelen rendeleten alapuló eljárásban a honvédelmi miniszter és a Népgondozó Hivatal gyakorolják.

4. § Az 1. §-ban meghatározott időben meghalt polgári, illetőleg kisegítő szolgálatot teljesítő olyan személy halála tényének igazolására, akinek halála közokirattal nem bizonyítható - a 3. 8-ban méghatározott eltéréssel - szintén a 28000/1919. IM rendeletnek és az azt kiegészítő és módosító jogszabályoknak vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

5. § (1) A jelen rendelet alapján a honvédelmi miniszter vagy a Népgondozó Hivatal állal kiadott bizonyítványok illetékmentesek.

(2) A jelen rendelelen alapuló holtnaknyilvánitási eljárás a fennálló jogszabályokban meghatározott törvénykezési illeték alól mentes.

6. § A jelen rendelet az 1946. évi május hó 1. napján lép hatályba.

Budapest, 1946. évi április hó 26-án.

Nagy Ferenc s. k.,

miniszterelnök